Az Alkotmánybíróság tegnapi nyilvános ülésén kihirdette határozatát a magzati élet védelméről szóló 1992-es törvényt kifogásoló indítványok ügyében. Az indítványozók egyebek közt az 1997-ben elfogadott jogszabály azon rendelkezését is támadták, miszerint az állapotos nőnek súlyos válsághelyzetére hivatkozva lehetősége van a terhesség megszakítására. A bírák tegnap amellett foglaltak állást, hogy nem alkotmányellenes, ha az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén a törvény lehetővé teszi a terhesség megszakítását, ám a jogalkotónak meg kell határoznia a súlyos válsághelyzet tartalmát és alkalmazási feltételeit.

Alkotmányellenes, hogy a súlyos válsághelyzettel indokolt abortusz kizárólag az állapotos nő állítása alapján, az okok megnevezése és ellenőrzése nélkül elvégzendő, ezért az Alkotmánybíróság a vonatkozó rendelkezéseket 2000. június 30-cal megsemmisíti - mondta ki az Alkotmánybíróság szerdán nyilvános ülésen kihirdetett határozata a magzati élet védelméről szóló törvényt támadó indítványok ügyében. A határozat azt is tartalmazza, hogy nem alkotmányellenes, ha az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén a törvény lehetővé teszi a terhesség megszakítását, ám a jogalkotónak meg kell határoznia a súlyos válsághelyzet tartalmát és alkalmazási feltételeit.

Az Alkotmánybíróság tegnapi ítéletében immár negyedszer foglalkozott az abortusszal, ám sohasem magáról az érdemi kérdésről döntött. Hivatalosan ezért sohasem kényszerült arra, hogy állást foglaljon a művi terhességmegszakítás megengedhető vagy tiltandó voltáról. Mindazonáltal az eddigi ítéletek indoklása alapján aligha lehet kétséges, hogy például a testület elnöke, az említett döntések elődadója, Sólyom László, mit tart erről. Intellektuális, morális meggyőződése tiltakozik az abortusz ellen, szakmai igényessége viszont nem engedte, hogy ez az ítéleteket érdemben befolyásolja.

A halálbüntetést eltörlő 1990-es ítélethez fűzött párhuzamos véleményében Sólyom e legsúlyosabb büntetést és az abortuszt már együtt említi. Nem véletlenül. A halálbüntetést az Alkotmánybíróság azért tartotta megengedhetetlennek, mert az élethez és az emberi méltósághoz való jogot sérti, márpedig ezek a jog számára elvileg is hozzáférhetetlenek.

A tét az abortusz és az eutanázia esetében is ugyanez. Egy előkérdés tisztázásával: mikor kezdődik és mikor fejeződik be az emberi élet? Ha a fogantatással, akkor ahogy felnőtt embert nem lehet megölni, még ha bűnöző, akkor sem, úgy magzatot sem.

Az Alkotmánybíróság 1991-ben arra a kérdésre válaszolt, vajon megengedhető-e, hogy mint addig, csak határozat, illetve rendelet szabályozza a terhességmegszakítás feltételeit. A közvetlen válasz egyszerű volt: nem engedhető meg. Erről a parlamentnek törvényben kell döntenie. Ezt a döntést a testület történetének egyik legterjedelmesebb és legigényesebb indoklásával támasztotta alá. Ennek előterjesztője, Sólyom elhárította azt, hogy az említett előkérdésben állást foglaljon, mondván, az alkotmányból nem vezethető le, hogy a magzat fogantatásától számít-e embernek, vagy csak a születésétől. Ezt a törvényhozóknak kell eldönteniük. Ha a fogantatástól megilleti a magzatot az élethez való jog, akkor gyakorlatilag tilos az abortusz. De ennek eldöntése nem tartozik az alkotmánybírákra, írta a testület elnöke. Ám amikor e döntéshez szempontokat adott az indoklás, határozott mozdulatokkal terelte egy bizonyos irányba a képviselőket. Figyelmeztetett rá: a magzat jogalanyiságáról való döntést szükségessé teszi, hogy a művi terhességmegszakítások száma soha nem látott nagyságot ért el, miközben ez a közvéleményben egyre aggálytalanabbnak tűnik. Másrészt a természettudományok fejlődése következtében ma már tudható, mondja az indoklás, hogy biológiai, főleg genetikai szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és a halál, hanem a fogantatás és a halál közötti egységes folyamat. S ha valakinek kételyei lettek volna még a bíróság álláspontja tekintetében, azt végképp meggyőzhette ez a mondat: "A jogalanyiság ilyen (a fogantatásig visszanyúló - A szerk.) kiterjesztésének jellege és hordereje a rabszolgaság eltörléséhez hasonlítható." Végezetül megfogalmazódnak az állam tennivalói: "Az állam nem engedheti meg alkotmányosan az indok nélküli abortuszt."

A törvényhozók eleget tettek kötelességüknek, egy év múltán az Antall-kormány kereszténydemokrata népjóléti minisztere, Surján László előterjesztésében elfogadta a magzatvédelmi törvényt. Ez egyfelől szokatlan parlamenti egyetértéssel született - 203 igen, 50 nem, 25 tartózkodás -, másfelől viszont nem fogadta meg az Alkotmánybíróság indoklásában foglalt intelmeket. Legfontosabb, máig érvényben lévő paragrafusa a magzat 12 hetes koráig a nő válsághelyzetére való hivatkozással is lehetővé teszi a terhesség megszakítását. Azt pedig, hogy ez a válsághelyzet fennáll-e, semmi más nem bizonyítja, csakis a nő által ebben az értelemben kitöltött kérőlap.

A törvény támadói szerint ez a terhesség tizenkettedik hetéig korlátlan abortusz-szabadságot jelent, tehát nem magzatvédő, hanem magzatpusztító a jogszabály. A törvény védelmezői szerint nincs más választás, mert mindenfajta érdemi ellenőrzés végzetesen és alkotmányellenesen sértené a nők magánélethez való jogát. Természettudományos alapon pedig szerintük éppen hogy szakaszolható a magzat fejlődése, és ennek alapján a 12.hétig válsághelyzetben végrehajtott abortusz semmiképp sem tekinthető gyermekgyilkosságnak.

Az Alkotmánybíróság e törvényről sokáig nem mondott véleményt, bár megtehette volna, hiszen több magzatvédő szervezet szinte azonnal kérte annak megsemmisítését. Legközelebb 1995 nyarán foglalkozik az abortusszal a testület. A Bokros-csomag egyes rendelkezéseit megsemmisítő döntésének indoklásában fejti ki, hogy ha az állam az anya- és családtámogatással nem tesz meg mindent az élet, így a magzati és a gyermeki élet védelméért, akkor az egyensúly helyreállítása érdekében akár az abortusz szigorítására is sort kell keríteni.

A Bokros-csomag terhei azóta enyhültek, sőt a gyerekeket nevelő családok újabban erőteljes kedvezményekben részesülnek. Az abortuszok száma csökken, a bíróság mégis most látta elérkezettnek az időt arra, hogy ítéletével megválaszolja a több mint fél évtizedes beadványokat. Ez nyilván nem független attól, hogy a testület elnöke, a mostani döntés előadója, Sólyom László megbízatása öt nap múlva lejár. Valószínűleg nem jogi vagy társadalmi motívumok, mint inkább a lelkiismeret parancsára fejezte be épp ezzel az ítélettel alkotmánybírói pályafutását.