Ispotályosok, kórodák, menedékhelyek

kórház, történet, ispotály | Népszabadság   Népszabadság
A kereszténység hatására Pest-Budán is elsősorban papok, a rendházak szerzetesei végezték a betegek gyógyítását, ápolását. IV. Béla király lányáról, Margitról szóló legendából ismeretes, hogy a királylány az apácakolostorban tüzet rakott a betegeknek és fürösztötte őket. Azt is tudjuk, hogy a Szent János-lovagrendnek a Margit-sziget déli részén volt egy vára, sokat tartózkodott ott IV. Béla, és a feljegyzések szerint johannita orvosok vigyáztak az egészségére. A Szent János nevét viselő rend tagjai, a johanniták, betegápoló szerzetesek - régi nevükön: ispotályos keresztesek - voltak, kórházuk is működött a mai Császár fürdő helyén. Az épület a mohácsi vész után pusztult el.

Adatok szólnak arról, hogy az Árpád-házi királyok korában Budán több kórház is működött. A Margit-legendában olvasható, hogy "vala szent Erzsébet falvában, Pest mellett egy nemes ifjú, ki lakozik Szent Erzsébet asszonnak ispitályában, Szent Gellért hegye alatt". Szakértők szerint a János-lovagok által alapított kórház Pest-Buda legrégebbi egészségügyi intézménye volt. Csánki Dezső történetíró szerint jóval a tatárjárás előtt épült a mai Rudas fürdő táján. A kórház feltételezett helyéről azonban eltérőek a vélemények. Többen a Gellért-hegy kelenföldi oldalán jelölték meg a helyét, Csánki Dezső levéltáros kutatásai szerint Budán volt, Szent Erzsébet falva azonban Pesten, a mai Vámház körút környékén terült el. Akadt olyan vélemény is, amely szerint a kórház leprások menedékhelyéül szolgált. Az intézmény feltételezhetően a török idők kezdetén pusztult el.

A Szent János-lovagrendnek Pesten is volt egy ispotálya. Ez volt az első pesti kórház, amely az egykori Invalidusokpalotája, a mai fővárosi önkormányzat épülete környékén állt, és Szent Miklós nevét viselte. 1467-ből származó adat szerint a budai káptalan - egy halászati vita kapcsán - panaszt tett az ispotály mestere ellen.

Dr. Englanderné Brüll Klára a pest-budai orvosokról és kórházakról írt tanulmányában megállapítja, hogy a török hódoltság korában a folytonos háborúskodások miatt nehéz állandó jellegű kórházakat találni. Véleménye szerint az ostromló, harcban álló seregek nyomában mindenütt voltak tábori kórházak, a tömegeket pusztító ragályok idején pedig járványkórházak működtek. Például 1527-ben a császári seregek vérhasban szenvedő katonái számára Budán létesítettek kórházat. Buda visszafoglalásakor, 1686-ban a várost ostromló császári seregek a mai Corvin téren nyitottak kórházat, és tábori kórházat rendeztek be a Margit-szigeten is.

Borbélyok sebészkéntA lakosság egészségügyi ellátása a középkorban, a hódoltság korában igen vegyes képet mutat. Általában elmondható, hogy a papok, majd az egyetemet végzett orvosok csak belgyógyászati betegségeket gyógyítottak. A sebek kezelését, az érvágást, a foghúzást borbélysebészek végezték, akik egyúttal hajat is vágtak és borotváltak. Kevés volt az orvos, közülük sokan városról városra jártak, s az utcán hangos kiabálással kínálgatták tudományukat. Egy 1552-ből származó rendelet az orvos munkafeltételeit is szabályozta, egyebek közt előírta, hogy az orvosnak akkor is meg kell látogatnia betegét, ha annak nincs pénze. 1754-ben Mária Terézia elrendeli az orvosok összeírását, és mindenkit köteleznek oklevele bemutatására.

Az orvoshiány miatt főleg járványok idején sokfelé borbélysebészek végeztek gyógyító munkát, elsősorban a szegényebb néprétegek körében. Budán1703-ban, Pesten 1745-ben alakult meg az első sebészcéh. A mestervizsgán a jelöltnek többféle gyógyító tapaszt, flastromot és kenőcsöt kellett elkészítenie.

Érdekes megállapítást tesz Könyves Tóth Kálmán, aki tanulmányában a XVII. század végétől századunk első negyedéig vizsgálja Budapest népjóléti helyzetét, kórháztörténeti múltját. Megállapítja, hogy a XVIII. század elején a népjóléti gondoskodás kezdetben a szegények, az elesettek, köztük a koldusok támogatását jelentette. A kórházi istápolás tisztán humanitárius cselekedetnek számított, és semmi köze nem volt a közegészségügyhöz. Ebben a korszakban a kórház a szegények, a magukkal tehetetlen betegek menedékhelye. Egyébként is a pest-budai polgár rangján, méltóságán alulinak tartotta volna a kórházi kezelést, kizárólag otthon gyógyíttatta magát.

A kuruc háborúk során az egész országban hatalmas pestisjárvány dühöngött. Mind a budai, mind a pesti városi tanács bezáratta a kapukat, és szigorúan megtiltotta polgárainak, hogy a városon kívüli lakókkal érintkezzenek. Pestisbarakkokat építettek a betegeknek. Budán ez a város végére került, a várfal mellett húzódó lövölde területére. A járvány elmúltával a város általános kórház céljára tartotta fenn a barakkokat. Arról is van adat, hogy a kórházban - akkori nevén: kórodában - tizenhét szegényt gondoztak, közülük tizennégy eltartásáról a polgárok gondoskodtak, három elesettet pedig a város tartott el. 1717-ben kőből épített földszintes házat emeltek az egyik barakk helyén. A betegeket a városi tisztiorvos gyógykezelte, az adományokat az ápolóasszony gyűjtötte össze. Egyes adatok szerint 1735-ben, másokszerint 1753-ban kápolnát emeltek a kóroda mellé, az 1800-as évek elején újabb épületszárnyakat létesítettek, betegeket, szegényeket egyaránt gondoztak az intézményben.

A tabáni Lazaréthum1820 és 1840 között idegen illetőségű betegek miatt panaszkodik a krónikás: "A betegeknek több mint a fele nem budai, hanem idegen. A vidékieken kívül leginkább csehek, szlovákok, lengyelek, idegenből szakadt szolgálók, vándorló mesterlegények, elhagyott szegény öregek." 1821-ben például 173 beteget ápoltak itt, közülük 100 gyógyultan távozott, 45 meghalt, 28 további kezelésre szorult. Ez volt a régi Szent János kórház, amely 1932-ig működött, később szeretetház lett belőle. A háború után, 1946-ban az épületet lebontották.

Egyes kutatók szerint az 1710-es pestisjárvány idején a Gellért-hegy alatt, a Duna partján is épült ragálykórház: a tabáni Lazaréthum. A XIX. század elején a már omladozó épület a budai városi sintér lakása lett.

A pesti barakk-kórházak is az 1710-es pestisjárvány miatt épültek a hatvani kapun túl, a város egyik majorja melletti szántóföldön. A tanács a betegek ápolására Eckhardt Boldizsár orvost kérte fel, aki maga is a járvány áldozata lett. Szerencsére a járvány enyhe lefolyású volt, mindössze két hónapig tartott, és a 2700 lelket számláló Pesten mindössze tizenkét áldozatot ragadott el a halálos kór. A járvány elmúltával a pesti polgárok elhatározták: Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére kápolnát építenek. A Rókus-kápolna alapkövét a barakk-kórház szomszédságában 1711 júliusában látványos egyházi ünnepség során rakták le. 1784-ben a kápolna mellett hetvenöt beteg ellátását szolgáló kórház épült, amellyel a mai Rókus Kórház alapja volt letéve - írta Schmall Lajos levéltáros.

1798-ban a Rókus Kórház kétszázhúsz ágyas intézménnyé bővült. 1841-ben már négyszáz ágyon gyógyítottak, 1870-ben pedig boncolótermet és halottasházat is építettek hozzá.

A török hódoltság utáni idők első nagyszabású építkezése Pesten a kétezer személy részére tervezett katonai kórház volt. 1692-ben Széchenyi György esztergomi érsek végrendeletében alapítványt tett sebesült és rokkant katonák számára építendő kórházra.

Kaszárnyából városháza1716-ban tették le az Invalidus-palota alapkövét. Az építkezés lassan haladt, majd 1741-ben abba is maradt. II. József a kész épületrészekben elhelyezett betegeket, rokkantakat Nagyszombatba költöztette át, és a megüresedett kórházból Károly-kaszárnya lett. 1894-ben a katonai kincstár az épületeket eladta a fővárosnak. Így lett az egykori invalidusok házából, kaszárnyákból a Központi Városháza, a mai főpolgármesteri hivatal.

A felsoroltakon kívül még más kórházak, szerzetesrendi menhelyek, szegényházak, segélyhelyek is működtek a régi Pest-Budán. 1833-ban József nádor kérésére Pest város tulajdonába, kezelésébe került egy önkéntes dologház, egy kisdedóvó, egy szegényház és a hályogos vakok gyógyintézete. Önálló bizottság felügyelte a népegészségügyi intézmények munkáját, az ötvenes évek elején szegényügyi bizottság is alakult, a múlt század végén már egyre tudatosabbá, tervszerűbbé vált a főváros lakóiról való népjóléti, egészségügyi gondoskodás.

| kórház, történet, ispotály
2002-07-10 12:09:21

Web Design & Development Prowebshop