Hirdetés

Az orvosok megértést és segítséget várnak

gyermek, kezelés, Magyar Gyermekorvosok Társasága, jog |

Népszabadság   Népszabadság

Mintegy négy hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban egy riport Balogh István és a beteg gyermeke gyógykezelését végző intézet (a SOTE 1-es számú Gyermekklinika) orvosai között kialakult ellentétről. Azóta az édesapának megjelent Gyermekrák című könyve, amelyet városszerte óriásplakátokon hirdet. Az intézet vezetője úgy döntött, hogy együttműködés hiányában a klinika nem vállalhatja a felelősséget a gyermekért, ezért - a sürgős segítségnyújtástól eltekintve - kezelését sem. Később az intézet helyettes vezetője mégis ígéretet tett a kezelés folytatására, de csak akkor, ha a szülő az írásban rögzített ellenőrzési-kezelési tervet elfogadja, s ahhoz tartja magát. Az üggyel kapcsolatban már több hozzászólást közöltünk. Most, az etikai bizottság szakvéleményét követően - amely szerint az intézet semminemű vétséget, mulasztást nem követett el - állást foglaltak a témában a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium tagjai, valamint a Magyar Gyermekorvosok Társasága elnöksége is. Alábbiakban ennek adunk helyet.

"A hazai gyermekgyógyászat fent említett két legmagasabb grémiumának tagjai tudjuk és kijelentjük, hogy az ügyben érintett intézetben, a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján nemzetközileg elismert, magas színvonalú szakmai munka folyik. A klinika gyermekonkológiai-hematológiai részlege az ország tíz központjának egyike, ahol egységes, nemzetközileg bevált diagnosztikus és terápiás elvek alapján történik a daganatos és leukémiás gyermekek gyógykezelése. Az 1971 óta szervezetten folyó gyermekonkológiai ellátás a hazai gyermekegészségügy egyik legbiztosabb pillére. Nem véletlen, hogy gyógyítási eredményeink - a lényegesen nehezebb körülmények, rosszabb infrastruktúra ellenére is - megfelelnek a nemzetközi színvonalnak, ami vitathatatlanul az egészségügyben dolgozók kemény, áldozatos munkájának, nehézséget nem ismerő elszántságának köszönhető. Ennek megkérdőjelezését, illetve hitelünk és jó hírnevünk csorbítását egyhangúlag elítéljük.

Ugyanakkor elismerjük, hogy a szülőnek, hozzátartozónak elvitathatatlan joga, hogy részletes és folyamatos tájékoztatást kapjon gyermeke betegségéről, a kezelés lehetőségeiről, a betegség esetleges kimeneteléről; joga van beleszólni gyermeke kezelésébe, sőt hozzá kell járulnia a gyermekre nézve veszélyt vagy kellemetlenséget jelentő kezelések elvégzéséhez. Megfordítva: az orvosnak kötelessége tájékoztatni a szülőt a gyermek betegségéről, a szükséges és tervezett beavatkozásokról, a gyermek állapotának alakulásáról. Mindennek célja a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés, ami azonban nem azonos az orvos munkájának gyanakvó ellenőrzésével és az alaptalan gyanúsítgatással.

Balogh úr esetében nem erről az egészséges, egymást segítő együttműködésről volt szó. Bizalmatlanság motiválta, ami indokolatlan párhuzamos vizsgálatok elvégeztetésére, a kezelőorvos szakértelmének kétkedéssel fogadására, más orvosok véleményének kikérésére stb. késztette. Erőszakosan a kezelés irányításának önkényes átvételére, előírások, intézkedések foganatosítására törekedett egy olyan intézeten belül, ahol ő és gyermeke csupán egy volt a gyógykezelésre szoruló több száz gyermek közül. Eljárása annál inkább elítélhető, mivel jogtalanul elmarasztaló véleményét - etikátlanul - ismételten nyilvánosságra hozta.

Véleményünk szerint a szülő, a nővér, az orvos, a pszichológus és maga a gyermek együtt alkotja a gyógyító teamet. Az a szülői magatartás, amit a követelőzés, az erőszakosság, a bizalmatlanság jellemez, gátolja a gyógyítómunkát, kockára teszi a kezelés eredményességét, s komoly szakmai-etikai kérdéseket vet fel a szülő/hozzátartozó, az orvos és az ápolószemélyzet, valamint a média munkatársainak jogairól és kötelezességeiről.

Mindenekelőtt felmerül a kérdés: meddig terjed a szülő joga? Van-e joga beleszólni az orvos munkájába? Van-e joga beavatkozni az intézet, a klinika munkarendjébe? Lehet-e joga átvenni laikusként gyermeke gyógykezelésének irányítását? Igénybe vehet-e a gyermekért felelős kezelőorvos tudta nélkül idegen konzíliumot? Kockára teheti-e gyermeke egészségét azzal, hogy az orvos utasítását be nem tartva, önkényesen távol marad az előírt ellenőrzésekről? A kezelőorvos helyett szakmai kérdésekben dönthet-e?

Arra is választ kell adnunk, hogyan vállalhat felelősséget az orvos a betegéért akkor, ha nem teheti azt, amit szakmailag jónak és szükségesnek tart. Elvárható-e egy egészségügyi intézmény orvosaitól, tapasztalt szakemberektől, hogy "kiszolgáltatva" a kérdéshez nem értő hozzátartozó kívánságainak, azok szerint alakítsák a gyógykezelést? El kell-e néznie a kezelőorvosnak, valamint az intézetvezető professzornak, hogy a hozzátartozó más intézet orvosaival konzultáljon, és sokszor kellő szakmai tájékozottság nélkül, folyamatosan "ellenőrizze" az orvos tevékenységét? Ugyanakkor van-e joga egy - a gyermek gyógykezelésében közvetlenül részt nem vevő - orvosnak, hogy a hozzátartozóknak a gyermek kezelésével kapcsolatban véleményt nyilvánítson? Köteles-e vállalni a kezelőorvos a gyermek gyógykezelését akkor is, ha a szülő ismételt felszólításra megtagadja a szükséges vizsgálatokon való megjelenést?

Részünkről e kérdések egyértelműen megválaszolhatók.

A szülőnek joga van tudni gyermeke betegségéről, annak jellemzőiről, és hozzá kell járulnia a kezelés módozataihoz, de nincs joga átvenni a kezelés irányítását. Nincs joga megkérdőjelezni az orvos szakmai felkészültségét, és nincs joga alaptalanul vádaskodni. Joga van elmondani a betegséggel, kezeléssel kapcsolatos aggodalmait, megbeszélni kételyeit az orvossal, de nincs joga ellentétesen intézkedni. Joga van elmondani a kezelőorvosnak vagy az intézet igazgatójának kifogásait, észrevételeit, de nincs joga nagy nyilvánosság előtt rontani az intézet hitelét és bizalmatlanságot szítani vele szemben.

Jogos igény, hogy ne legyen a beteg kiszolgáltatva az orvosnak, de az orvos sem lehet kiszolgáltatva a beteg vagy hozzátartozója kénye-kedvének. Adassék meg a lehetőség az orvosnak arra, hogy szakmai ismereteire támaszkodva, lelkiismerete szerint cselekedhessen, hiszen esküje is erre kötelezi.

Ugyanakkor a média részéről is több tapintat és odafigyelés lenne elvárható az ilyen kényes ügyek nyilvánosságra hozatalában.

Sajnos számolnunk kell azzal, hogy ilyen vagy ehhez hasonló ügyekkel a jövőben még gyakrabban találkozunk, ami tovább növeli azokat a nehézségeket, amelyekkel ma az egészségügyben küszködünk. Egyre nő ugyanis a szakadék az orvostudomány adta lehetőségek és a hazai egészségügyi feltételek között. Az, hogy a magyar egészségügy még működik, lényegében az itt dolgozók emberfeletti áldozatvállalásának köszönhető. S ha a szülőknek vannak - mert lesznek - kifogásaik, észrevesznek - mert észrevehetnek - hiányosságokat, akkor mindnyájunknak azért kell összefognunk, hogy pótoljuk őket, s lehetőség szerint kijavítsuk a hibákat. A nehéz helyzetben lévő egészségügy iránt az elmúlt években nőtt a társadalmi bizalmatlanság. Úgy véljük, nem az ellentétet kell szítani, nem a társadalmi bizalmatlanságot kell növelni, hanem társadalmi összefogást kell kezdeményezni. A magyar orvosok tudják, mit követel meg a hivatásuk, mikor mit lehet és kell - kellene - megtenniük betegeik érdekében, s ez bizony elismerést s nem elmarasztalást érdemel. Mindaddig, amíg a magyar állam nem tud jobb feltételeket teremteni, ilyen körülmények között vagyunk kénytelenek dolgozni. Nincs más választásunk. Azt azonban joggal elvárjuk a társadalomtól, hogy ezért ne támadások és megaláztatások érjenek bennünket, hanem megértést és szükség esetén segítséget kapjunk. Biztosak vagyunk abban, hogy együtt, az egészségügyben dolgozók összefogásával, egymás munkájának, szaktudásának tiszteletben tartásával és megbecsülésével, valamint kölcsönös segítségnyújtással és társadalmi összefogással könnyebben s gyorsabban jutnánk előbbre s még inkább sikerülne betegeink megelégedését nyugtázó gyógyító munkát végeznünk."

Prof. Dr. Pintér Sándor

egyetemi tanára Gyermekgyógyászati

Szakmai Kollégium elnöke

Prof. Dr. Oláh Éva

egyetemi tanára Magyar Gyermekorvosok Társasága elnöke

gyermek, kezelés, Magyar Gyermekorvosok Társasága, jog

2002-07-10 11:20:38

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop