India kegyetlen harca a túlnépesedés ellen

Indiában múlt héten legalább 15 nő vesztette életét néhány nappal azután, hogy meddőségi műtéten esett át. A történtek egyrészt az 1970-es évek tömeges indiai kényszersterilizációs kampányának emlékét idézték fel, másrészt rávilágítottak arra a súlyos, máig megoldatlan problémára, hogy milyen könnyen kerülhetnek be hamisított vagy silány minőségű gyógyszerek India hatalmas egészségügyi rendszerébe.

Indira Gandhi első miniszterelnöksége idején (1966-77) egyetlen év alatt 6,2 millió indiai férfit kényszerítettek sterilizációra a kormány családtervezési politikájának részeként. Az elsősorban a szegény és hátrányos helyzetű közösségek ellen irányuló kampány során a rendőrök sokszor egész falvakat körbezártak, majd valósággal a műtőbe rángatták a férfiakat. A futószalagon végzett műtétekbe legalább kétezren haltak bele. Ma már elsősorban nőkön hajtják végre az ilyen beavatkozásokat, valószínűleg azért, mert ők kevésbé tiltakoznak ellene, holott esetükben a műtét kockázatosabb - mutatott rá Mara Hvistendahl újságíró.

Jogvédők úgy vélik, hogy a szövetségi állami kormányok hatáskörébe tartozó sterilizációs program kényszerítő erejű, mivel általában alulképzett, vidéki nőket nyernek meg az ügynek anyagi ösztönzőkkel, sokszor csak csekély felvilágosítást adva nekik.

A túlnépesedéssel küzdő, közel 1,3 milliárd lakosú Indiában 2013-2014-ben mintegy 4 millió sterilizációt hajtottak végre, ebből kevesebb mint 100 ezer műtétet végeztek férfin. Ezzel Indiában a legmagasabb a sterilizált nők aránya (majdnem 40 százalék, míg a férfiaknál egy százalék), és Újdelhi népességnövekedés-fékező politikáját a legszigorúbbnak tartják a kínai után. Bár az utóbbi évtizedekben csökkent Indiában a születési ráta, a népesség növekedésének üteme még mindig a világon az egyik leggyorsabb, és becslések szerint 2028-ban a dél-ázsiai ország lélekszáma lekörözi Kínáét.

A központi kormány már két évtizeddel ezelőtt eltörölte a központi kvótákat, és az egyes államok szabadon dönthetnek arról, milyen családtervezési politikát követnek. Csattiszgahrban például a tavalyi évre 165 ezer nő és 26 ezer férfi sterilizációját irányozták elő. Bár ezek a számok nincsenek kőbe vésve, az egészségügyi dolgozók elmondása szerint a hatóságok nyomást gyakorolnak rájuk a cél teljesítése érdekében.

A vidéken ideiglenesen felállított sterilizációs központokban európai szemmel nézve sokkoló körülmények uralkodnak: a sebészeti műszerek gyakran nincsenek fertőtlenítve, a tűket többtucatnyi alkalommal használják fel, a betegek pedig olykor a koszos padlón lábadoznak a műtét után.

A meddőségi operáció szövődményei miatt 2009 és 2012 között több mint 700 halálesetet regisztráltak Indiában, és bár azóta számos intézkedést hoztak a beavatkozás biztonságosabbá tétele érdekében, az orvosok a sterilizációs kvóta teljesítését szem előtt tartva gyakran kapkodva végzik a műtéteket, jelentősen megnövelve ezzel a beavatkozással járó kockázatokat. Néhány állami alkalmazásban lévő indiai sebész akár 13 ezer nőt is megműt egy évben.

A Csattiszgahr állambeli Bilászpurban felállított központban R.K. Gupta november elején 2 óra 35 perc alatt 83 műtétet hajtott végre, holott az előírások szerint egy nap alatt legfeljebb 30 operációt vállalhatott volna, és egy műtétre legalább 15 percet kellett volna szánnia. A mostani botrány ügyében a nyomozást vezető rendőr, S.N. Szukla elmondta, hogy a körülbelül két percig tartó beavatkozások között még arra sem volt idő, hogy a véres lepedőket kicseréljék.

Bár az orvost őrizetbe vették, egyre inkább úgy tűnik, a 15 nő haláláért elsősorban nem őt terheli a felelősség. A hatóságok ugyanis patkányméreg nyomára bukkantak az egyik antibiotikumban, amelyet a műtét után kellett szedniük a pácienseknek. A kétes összetételű orvosság egy 80 éves férfival is végzett, nagyjából egy időben a sterilizációs botrány kirobbanásával. A Ciprocin-500 nevű készítményt gyártó cég tulajdonosa és fia őrizetben van, és a hatóságok már bevonták a vállalat működési engedélyét.

Szakértők egyetértenek abban, hogy az indiai kormány egyszerűen alábecsüli a forgalomba kerülő hamisított vagy szennyezett gyógyszerek által jelentett problémát.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint öt indiai gyógyszerből egy hamisítvány vagy silány minőségű, ezzel szemben Újdelhi 0,3 százalék körülire becsüli ezt az arányt. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) 2013-as jelentése szerint komoly kihívást jelent az indiai kormány számára annak kiválasztása, hogy melyik gyártótól szerezze be a gyógyszert, mivel az egész szektort átszövi a korrupció és a kartellezés. A probléma megoldását nehezíti, hogy a gyógyszerek forgalomba hozatalának engedélyezését végző hivatalnak mindössze 124 alkalmazottja van, ami igencsak csekély létszám például a negyedakkora népességű Egyesült Államokban működő hasonló hivatal 14 500 dolgozójához képest.

Indiában nehéz adatokhoz hozzájutni a szennyezett gyógyszerek okozta halálesetek pontos számát illetően. Az egyik legszörnyűbb eset 2012-ben Kasmírban történt, ahol az állam egyik legjobb gyermekkórházában több mint 300 fiatal beteg halt meg, miután szennyezett orvosságot adtak be nekik.

"Ez egy egyszerű bűncselekmény, mivel ránézésre lehetetlen megmondani, hogy gond van a gyógyszerekkel. Ahogy egyre jövedelmezőbbé válik a (gyógyszer)ipar, úgy válik egyre súlyosabbá a probléma" - mondta Anil Banszal, az újdelhi orvosi tanács tagja.
| India, túlnépesedés, születésszabályozás, egészségpolitika
2014-11-23 06:07:14
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop