A Klubrádió szerint az infrastruktúra, az emberi körülmények, az ellátás színvonala tragikus a János Kórház traumatológiáján

A Klubrádió 2006. augusztus 03-i csütörtöki adásában, az Orosz József által vezetett Kontra című műsorban is terítékre került Csapody Tamás panasza, melyhez az ezt követő Rekontrában a betelefonáló kevesek szólhattak hozzá. Csapody Tamás, aki a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében bioetikát oktat, jogász szociológus és a Szent János Kórház Budai Egészségügyi Regionális Centrum traumatológiájának osztályvezető főorvosa, Detre Zoltán dr. vett részt a vitában, melynek rövidített, szerkesztett változatát közöljük.

Traumatológia, János Kórház | InforMed Hírek 2006 ;4   InforMed | Glanz, J.
Csapody Tamás egyetemi adjunktus, aki két sérültet kísért be a Szt. János Kórház Traumatológiai osztályára, futballmérkőzés során elszenvedett fejsebbel, korábbi nyílt levelében a Népszabadságban is kritikát gyakorolt az ott tapasztalt, általa „embertelen körülmények”-nek nevezett állapotok miatt.

„Ilyen egy átlagos hétköznap este az ország legnagyobb városának, a kétmilliós Budapestnek erre a napra rendszeresen kijelölt egyetlen baleseti osztályán. Panaszára válaszként a nyílt levélíró nem magyarázkodást, hanem az embertelen körülmények azonnali megszüntetését várja el.”

Csapody Tamás, a műsorban a következőket mondta el: „Szokásos foci esténket sajnos úgy kellett félbeszakítani, hogy két futball társam vérző fejjel került ki egy összecsapásból. Azonnal az ügyeletes kórházba mentünk, a Szent János Kórházba és hát úgy gondoltuk, hogy ez egy elég súlyos baj ahhoz, hogy gyorsan és rögtön ellássák őket, de nem ez történt.

„…Az lepett meg minket,….hogy olyan infrastrukturális, olyan emberi körülményeket tapasztaltunk az egyetlen, főváros egyetlen ügyeletes, baleseti ügyeletes kórházában kb. este kilenckor, ami egyszerűen megdöbbentett minket. Hogy ha azt mondom rá, hogy balkáni, ha azt mondom rá, hogy ázsiai, akkor ...

… két tucat beteg, fájdalom, néhányan fájdalomtól eltorzult arccal, láthatólag nem szimulálva, törött száj, törött kéz, fekvőbetegek szállításra várva, hát egy semmiféle beteg tájékoztatás.

….Két órája vártak orvosra az ott lévők. …. nem volt ellátás, nem tudták, hogy miért történik. Ezt követően mindenki be akart menni, majd jöttek protekciós betegek, akik a hátsó ajtón mentek el. Tehát végül is a két fiatalembert ellátták, egy 3 és egy 5 centiméteres varrással megoldódott a dolog. Közben elállt a vérzés, kb. három órát vártunk, tehát semmiféle olyan maradandó vagy súlyos sérülés nem történt ezek után, ami esetleg jogi utat venne igénybe….
… azonnal elmentünk volna, csak kiderült az, hogy nincs Budapesten más kórház, ahova elmehettünk volna.

…. Kb. három órát töltöttünk ott és a többi beteg is, hiszen két órája legalább, volt, aki reggel óta egy vidéki városból….

Másokkal is találkoztunk, aki már másodszor volt ott. Elmondta, hogy nem ide jött volna, mert itt a környéken tört el a lába, ide utalták, de nem tudta, hova hozni a barátnőjét és így ugye volt idő beszélgetni.

Tehát az egész Vészhelyzet című kis cikkecskémnek az lenne az üzenete és a mondanivalója, hogy legyen az főváros, vagy vidéki város, vagy bármilyen magyar település, aki ilyen balesetet szenved, az nem kerülhet egy olyan helyzetbe, hogy fogalma sincs, hogy mi történik.

A műsorvezető ezután idézi a nyílt levelet…” a probléma megoldása nem az, hogy nyilvános panaszomra a kórház nyilván kiváló menedzsmentje vagy a nyilván minden szempontból feddhetetlen és magasan kvalifikált kórházigazgató "a magyar egészségügy közismerten nehéz helyzetére hivatkozva érvekkel és számokkal jól alátámasztott szép válaszlevelet ír, és a lehető legnagyobb sajnálkozás mellett igazat ad nekem, vagy cáfolja soraimat. Az sem megoldás, ha felelősségre vonják az akkor éppen ügyeleteseket, a végtelenül fásult és indiszponált beosztottjaikat, nem az ott dolgozó személyeket kell felelősségre vonni, és én sem kérem, hogy a kórház vezetői önmagukat vonják felelősségre. „

dr. Detre Zoltán, a Szent János Kórház traumatológus főosztályvezető főorvosa:

„Végtelenül sajnálom, hogy ez így hangzik el, és nagyon szívesen látnám vendégül Csapody urat és körbevinném egy ilyen ügyelet kapcsán, hogy mi is történik ügyelet idejében a budai baleseti centrumban, amely nem az egyetlen, mert négy régiós ügyeleti rendszer működik Budapesten, kelet, nyugat, észak, dél, mindegyikben van ügyeletes centrum, ugyanilyen regionális centrum, mint a János Kórházé.

Na már most azért sajnálom, mert tényleg nem egészen valós dolgokat állít jó szándéka ellenére, tudniillik nyilván nem tudott meggyőződni arról, hogy a vérző fejsebű és ilyen, meg olyan sérült, akiket felsorolt mellett azon a bizonyos hátsó ajtón, ahol ő neki nem nagyon van beláthatósága, mi történik. Oda ugyanis a mentővel beszállított súlyos sérült, az igazi súlyos sérültek kerülnek, akik pillanatokon belül bekerülnek…

….Tehát nem tudhatja, hogy az az összesen négy ügyeletes orvos a folyamatosan működő három műtőben…mit csinál, miközben a maradék egy látja el ezt a rengeteg kint álló, az ún. ambuláns járó, elvileg könnyű sérültet. Ezért azt, hogy ennyit kell várni, nagyon sajnálom, de ennyi emberből ezekkel a körülményekkel erre nyílik lehetőség. És még egy adat, ha megnézi a Vészhelyzet, mindannyiunk által filmben látott centrumoknak a működését, az átlag várakozási idő Párizsban hét óra, New Yorkban nyolc óra. Úgyhogy ez a három óra, amit ön említ, még … tulajdonképpen szerencsés is.

Műsorvezető: …az nem elgondolkodtató, hogy egy kezelésre szoruló beteg a kezelés végén úgy érzi magát, hogy megjárta a Balkánt?

dr. Detre Zoltán: - Én nem tudom, hogy mit jelent tulajdonképpen az, hogy Balkán. Én azt tudom mondani, hogy ezen az osztályon az orvosi ellátás színvonala európai. A legmodernebb implantátumokat használjuk, és mindenben vetekszünk az európai színvonallal az ellátás minőségét tekintve.

Csapody Tamás közbeszólt: Magasan kvalifikált nyilván ön és az osztálya, itt nem erről van szó. Itt olyan emberi színvonalú, olyan lepusztult orvosokkal találkoztunk, olyan lepusztult ápolónővel találkoztunk, olyan emberi hangnemmel találkoztunk, ami lehet, hogy a magas technikával nem fér össze, de a Balkán ebben az esetben azt jelenti, hogy embertelen, eltűrhetetlen, nem azért, mert TB-t fizetünk, nem azért, mert nem vagyunk VIP tagok, hanem egyáltalán így nem lehet emberhez és beteghez állni.

Ha valaki sérült, akkor ne a párizsi és a New York-i példát hozza nekem elő, …elkerülte a figyelmét az, hogy legalább két órája nem nyúltak beteghez. Lehet, hogy nagyon fontos műtétek zajlottak hátul, de a kutya nem tudta, hogy mi történik, nem volt kiírás, leszakadt vezetékek, emberek mennek-jönnek, senki nem tud semmit, semmiféle kiírást nem találunk.

Ha valaki megkérdezi, akkor meg rendre utasítja a fehér köpeny a civil beteget, hogy bírja már ki a fájdalmat. Nem az, hogy fájdalomcsillapítót, vagy jó szót kap. … Én megértem, hogy egzisztenciális meg egyéb okokra való tekintettel itt védeni kell a mundér becsületét, …de ez olyan etikai, bioetikai helyzet, ami egyszerűen indokolhatatlan, és nem ez az egy eset, hanem folyamatosan ez történik.

Aki járt önöknél a Szent János Kórházban, ennek a bizonyos helyzetben, ahol traumatológiai ellátásra szorult volna, itt mind kivétel nélkül rossz vélemények hangzanak el. Ezen kéne változtatni, nem ezzel a PR szöveggel ...

dr. Detre Zoltán főorvos erre azt válaszolta „Hát én ezt sajnos vissza kell, hogy utasítsam, … mert sorolni tudnék ugyanilyeneket, akik jó véleménnyel jártak …,most kiragadunk egy rossz véleményt, vagy két rossz véleményt, én pedig ki tudnék ragadni ugyanennyi jó véleményt is. Az, hogy a vezeték rossz, az, hogy a ruházata nem megfelelő annak az orvosnak vagy egészségügyi személyzetnek, arról az ott dolgozó személy sem közvetlenül tehet. Még a kórház menedzsmentje sem tehet [róla]. Arról van szó, ami mindannyiunk által ismert, amit úgy hívunk, hogy az egészségügy pillanatnyilag teljes, katasztrófális csődben van. Nem a János Kórházban, egész Magyarországon.

Csapody Tamás szerint ez a megközelítés zajlik az előző rendszerben és ebben a rendszerben. Nyilván 20 év múlva is ezt mondaná, csak 20 év múlva ön már sokkal magasabb régiókban irányítja az egészségügyet. Ne engem vezessen körbe Detre úr, hanem legyen kedves lemenni ma este az osztályára, nézze meg, hogy zajlik a [betegellátás], … hogy milyen beteg arcokat, milyen véleményeket lát, és arra kérem a legnagyobb tisztelettel és alázattal, hogy ezen próbáljon meg változtatni az adott keretek között.

dr. Detre Zoltán válasza: „ Én minden nap este kilenckor jövök onnan el, és minden nap körbemegyek anélkül is, hogy ön erre megkérne, és teljesen tisztában vagyok a helyzettel… Ismét mondom, ez nem szlogen, ez nem PR, hanem ez a magyar valóság bármerre is megy Magyarországon, és erről szól az egészségügy reformja, amit kíván ezen a helyzeten változtatni. ….

A három leharcolt orvos egyébként reggel fél nyolctól másnap reggel nyolcig dolgozik, nem tudom, hogy ön mettől meddig szokott dolgozni.

Csapody Tamás: - Nem így szoktam dolgozni.

dr. Detre Zoltán: - Este kilenckor nyilván leharcolt ... Hát este kilencre nyilván elfáradt az, aki folyamatosan dolgozik reggel nyolctól.

Műsorvezető: …csak ugye aki este kilenctől másnap reggel kilencig dolgozik az tudja, hogy ezzel a munkával ez az időbeosztás jár, tehát a választás neki is megvan, hogy csinálhat mást is, vagyis nem kötelező ezt csinálni, ha jól gondolom, de lehet, hogy tévedek doktor úr.

Csapody Tamás „Én nem az egészségügyi reformjára kérném, Detre úr. Tehát nem az egészségügy reformjáról van szó. Itt arra kérem … hogy a saját hatáskörében, a saját infrastrukturális lehetősége, a saját anyagi forrásai között legyen kedves ezen változtatni.”

dr. Detre Zoltán: - Ne haragudjon Csapody úr, de teljes tájékozatlanság, egy osztályvezető főorvosnak, de még egy kórházi menedzsmentnek sincs a pillanatnyi magyar egészségügyi helyzetben olyan lehetősége, hogy az előbb említett infrastrukturális, megjelenési, a személyzet fásultsági, ... éppen ezt önnek nagyon kéne tudnia…

Műsorvezető: „Nem gondolják-e, hogy mind az orvosi ellátás, … mind a szolgáltatást igénybe vevő zéró kimenetelű játszmát játszik, ebben a konstellációban, amikor az emberi és a technikai és egyéb körülmények határozzák meg a képlet egyik felét, míg a beteg elvárása, a gyors és szakszerű ellátás iránti igény határozza meg a képlet másik felét, szóval zéróra fut ki mind a kettő, hiszen jelen álláspont szerint mindkét tényezője a képletnek megváltoztathatatlannak tűnik…

Csapody Tamás: - Hát én úgy gondolom, hogy nem. Ez egy olyan helyzet, amivel mi találkoztunk a Szent János Kórház traumatológián, ami úgy érzem az adott keretek között változtatható. …Kiírják a beteg tájékoztatás vonatkozásában, hogy merre lehet bemenni, ki rendel, hogy kap egy szórólapot, hogy kijön az orvos, akkor tájékoztat, hogy amikor bemegy a beteg, akkor tájékoztatják. Amit a Detre úr elmondott, hogy négy műtét van adott esetben hátul, hogy ezért kell várni, hogy nem lehet tudni, hogy ki az orvos, nincs neve az embereknek, hogy egy ápolónő van, akire hát elnézést kérek, rossz ránézni, és nem mond semmit.

Előttem történik az, hogy lebeszéli a beteget arról, hogy maradjon még, mert az ráér holnap is, tehát az az emberi dimenzió, ami persze a kiégettség jelzővel illethető, hogy mit várnak az ilyen orvosoktól, alul fizetett, én azt értem, hogy az adott társadalomban nem lehet olyan szigeteket létrehozni, ami alapvetően más, de valamit azért csak lehet tenni. Tehát oda bemegy a fájdalomtól eltorzult beteg, és ilyen állapotokat talál, ez semmiképpen sem jó. Tehát valamit egy ekkora kórház, egy ekkora intézet, ilyen kiváló emberek között csak lehet, az emberi dimenzióban úgy gondolom, hogy lehet változtatni.

dr. Detre Zoltán: …minden orvosnak a neve fényképpel együtt és lógóval együtt ott van a mellén. Ezt kötelező viselni, úgyhogy valószínűleg valami félreértés …Mondom, hogy rajta van, akkor miről beszélünk? Mindenkinek kötelező viselni.

Csapody Tamás: … bennem nincs vádlás, bennem nincs számon kérés. Én azt kérem öntől, hogy emelkedjen felül ezen a bizonyos hierarchikus fehér köpenyes, valakiért lehurrogom, és tovább megyünk. Nem ez a lényeg, Detre úr. Változtatást kérek tisztelettel.

dr. Detre Zoltán: - Ezt nem rajtam kell kérnie, erre van az egészségügyi miniszter.

Műsorvezető: Bocsánat, nem az egészségügyi miniszter a traumatológus főorvos ott a Szent Jánosban.

dr. Detre Zoltán: - Feudális, hierarchikus rendszerre célzott, amit itt a sajtó szeret nagyon meglobogtatni, ez egy teljes túlhaladott, félreértett, fölösleges hangulatkeltés. …Az, hogy az a nővér, akivel szembetalálkozott miért éppen kiégett szindrómában szenved, szintén nem tudok rá válaszolni.

Műsorvezető:… ez a beteg, aki most éppen önnel beszél vagy pontosabban a beteg kísérője, nem elégedett, nem amiatt, mert hogy nem jól látták el ...

dr. Detre Zoltán: … azért nem elégedett, mert az elvárásai nem ugyanolyan színvonalúak, mint a magyar állam, a magyar gazdaság és a magyar egészségügy. Az elvárás egy nyugat-európai, amerikai, amivel szembeállítunk, egy erősen kelet-európai gazdaságot és egy kelet-európai egészségügyet. Ez egy teljes diszkrepancia, egy teljes ellentmondás, aminek az áthidalásán évtizedek óta küszködik mindegyik kormányzat. .

Csapody Tamás: - Nincs semmiféle nyugat-európai elvárásom, annál is inkább, mert nem élvezhettem a nyugat-európai ellátást különböző okokból, nem került erre sor. Tehát nekem többek között magyar és kelet-európai ellátásban élményeim vannak. Ez minden színvonalat alul múl. Tehát a fal lefestésétől kezdve a kilógó vezetékeken át, ...

dr. Detre Zoltán: - Ismét mondom, hogy ezért nem az ott dolgozó személyzet a felelős.

Csapody Tamás: - A doktor, amikor benyújtja előttem a papírt, akkor kritizálja azt, aki beír, hogy milyen szöveg, milyen helyesírási hibák vannak azon, de nem mond egy jó szót a betegnek, kis fiatal suhanc orvos, akár még taníthattam volna is az egyetemen, és kioktatja az 50 éves urat, akinek kilóg az állkapcsa, így nem működhet a traumatológia.….Nem az Egészségügyi Minisztérium, meg nem a reform, meg különböző ellátási rendszerekben gondolkodom, kérek egy tisztességes festést, kérném azt, hogy a betegek, akik ott állnak órák, fél meztelenül, meleg volt, mert szállítás, ne ott álljanak. …

dr. Detre Zoltán: - Bocsásson meg, hol álljanak?

Csapody Tamás: - Én ezt nem tudom megmondani ...

dr. Detre Zoltán: - Merthogy én sem, pedig ott dolgozom.

Csapody Tamás: - De amit ott, ilyen háborús állapotokat találtam, ilyen vietnami háborús helyzetet.

dr. Detre Zoltán: …Az épületet 1927-ben tüdőszanatóriumnak építették. Azóta egyetlen magyar kormány és egyetlen annak egészségügyi szervezetének nem volt módja, akármilyen okból nem volt módja ezt korszerű traumatológiává átépíteni.

Műsorvezető: …A miniszter dolga megmondani az orvosnak, hogy édes fiam tanultál illemet?

dr. Detre Zoltán: - Nem, a miniszter dolga olyan munkakörülményeket teremteni, hogy az orvosnak is megfelelő hangulata és kedve legyen dolgozni.

Műsorvezető: A munkakörülmény az hogy függ össze a jól neveltséggel?

dr. Detre Zoltán: - Amit az előbb Csapody úr nagyon helyesen elmondott, és azzal egyet is értek, a lógó elektromos vezetékkel, a kifestetlen falak, nem sorolom tovább, … a nem kondícionált levegő, hogy a műtőben 38 fok van és 40 fok fölötti páratartalomban dolgozik az ember, és így tovább.

Műsorvezető: - Tehát a Panasonic típusú légkondícionálóból következik a jó modor?

dr. Detre Zoltán: - A jó közérzet, és a jó közérzet része a jó modor, nem?

| Traumatológia, János Kórház
2006-08-07 21:35:43
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop