Helyzetek és gyakorlatok a járóbeteg szakellátásban

A járóbeteg szakellátásban az asszisztensek munkafeltételei területenként és intézményenként eltérőek, azonban abban megegyeznek, hogy felújításra szoruló épületekben, korszerűtlen eszközparkkal dolgoznak. Számukra a legnagyobb gondot mégsem ez, hanem a szakmai, erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya jelenti.

| InforMed Hírek 2006 ;4   InforMed
2006. februártól áprilisig országos felmérést végezett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) a járóbeteg ellátás területén dolgozó asszisztensek és intézményvezetők körében. A felmérésben az asszisztensek szakmai problémáira és a Kamarával kapcsolatos informáltságukra kérdeztek rá, az intézményvezetőknél pedig a működtetéssel kapcsolatos problémák, a létszámhelyzet, a szakmai továbbképzéssel kapcsolatos kérdések és a Kamarával szembeni elvárások felmérése volt a cél.

Az adatfelvétel nyitott és zárt kérdéseket egyaránt tartalmazó, önkitöltő kérdőívvel történt. A mintába 1621 asszisztens és 105 intézményvezető által kitöltött kérdőív került.

ASSZISZTENSI EREDMÉNYEK

A járóbeteg ellátásban dolgozó asszisztensek 58 százalékának életkora 40 év felett van (és 50 év feletti minden 4. asszisztens), és mindösszesen 9 százalék a 30 év alattiak aránya. Szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik a dolgozók közel fele (45 százalék), felsőfokú akkreditált végzettséggel 32 százalék, főiskolai végzettséggel 7 százalék, érettségi nélkül szakiskolai végzettséggel pedig 14 százalékuk dolgozik.

Az járóbeteg ellátásban az asszisztensek 84 százaléka közalkalmazottként dolgozik, de már 13 százalékuk privatizált cég alkalmazottja. A dolgozók 71 százaléka több mint 20 éve – közel egynegyede pedig már több mint 30 éve – dolgozik a munkahelyén. Az asszisztensek 97 százaléka rendelkezik munkaköri leírással, ebből 21 százaléknak van megbízása a munkaköri leírás mellékleteként, orvosi feladatok ellátására is!

Az asszisztensek felének (48 százalék) a bruttó keresete a 90.000-120.000 Ft-ig terjedő kategóriába esik, és több mint egyharmaduknak (35%) a bruttó 90.000 forintot sem éri el a fizetése. Béren kívüli juttatást mindösszesen a megkérdezettek 6-13 százaléka kap (pl.: étkezési jegy, üdülési csekk, utazási hozzájárulás, egészségpénztári befizetés, nyugdíjpénztári befizetés), és ezeket jellemzően a privatizált területen dolgozók kapják. A közalkalmazotti területen dolgozók a kedvezményes étkezési lehetőséget, útiköltség támogatást, munkáltatói kölcsönt és továbbképzések támogatását vehetik igénybe. Az átlagos bruttó fizetés az életkorral és az iskolai végzettséggel együtt növekszik.
Talán kedvezőbb adat, hogy az elmúlt évben a dolgozók 83 százaléka ki tudta venni az éves szabadságát, az intézményekben meg tudták oldani a helyettesítést.

Szakmai továbbképzéseket elsősorban a kórházhoz tartozó rendelőintézetekben és gondozókban dolgozó asszisztensek vehetik igénybe, térítésmentesen és helyben. A felmérés szerint az asszisztensek 60 százaléka rendelkezik a szükséges továbbképzési ponttal, azonban szakmai kongresszusra csupán az asszisztensek 7 százaléka készített eddig előadást.
A nyelvtudással rendelkezők aránya összességében 10% alatt van (bár a 30 év alattiak esetében ez az arány már 49%), ugyanakkor a külföldi csereprogramban történő részvételt a megkérdezettek 28 százaléka igényelné.

Környezeti „ártalmak”

A szakdolgozók 58 százalékának megítélése szerint az intézményekben a műszerezettség nem korszerű, vagy már amortizálódott. Elsősorban a kórházakhoz tartozó rendelőintézetekben és a gondozó intézetekben negatív a kép, itt a megkérdezettek közel háromnegyede (74 illetve 68%) vélekedett úgy, hogy a műszerezettség korszerűtlen vagy amortizálódott. Szakterületek szerint elsősorban a sebészeti jellegű szakrendeléseken, a fizikoterápián, a gyermek és belgyógyászati rendelőkben kellene a műszerezettséget fejleszteni. Szignifikáns különbség látható a privatizált rendelők (60 százalék szerint korszerű) és a diagnosztikai területek műszerezettségének megítélésében.

A munkahelyeken 97 százalékban használnak a betegek dokumentációjához számítógépes hálózatot a rendelés alatt, amit döntő többségében, 83 százalékban a szakdolgozók kezelnek. Mindösszesen az esetek 10 százalékában alkalmaznak adminisztrátort, 7 százalékban az orvos kezeli a számítógépet, és az esetek csupán 1 százalékában alkalmaznak OKJ-s egészségügyi operátort.
A munkahelyén az asszisztensek felének (51%) van internet hozzáférési lehetősége, otthonában mintegy 41 százaléknak, de így is 27% azoknak az aránya, akiknek nincs internet hozzáférési lehetőségük egyik helyen sem.

Végezetül ide tartozik az is, hogy a munkaruha-ellátottság az esetek 62 százalékában megoldott, de a megkérdezettek pontosan egyharmada jelezte, hogy nem kapnak a munkavégzéshez elegendő munkaruhát.

Végezetül elmondható, hogy jól foglalja össze az általános helyzetet a mindennapi munka során rendszeresen visszatérő problémákat felsoroló válaszok, miszerint azok fontossági sorrendben: az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya, a túlterheltség, a zsúfolt rendelők és az elavult eszközök problémája…


VEZETŐI VÉLEMÉNYEK

Az érem másik oldalát az intézményvezetők körében készített felméréssel vizsgálta a MESZK. Ennek során összesen 105 járóbeteg ellátást nyújtó intézményből érkeztek be adatok, az intézmények fele (50%) kórházhoz tartozó rendelőintézet, 15% önálló rendelőintézet, 11% gondozó intézet, 5% privatizált rendelőintézet, 17% egyéb formában működő szakellátóhely volt.

Az intézetek 14 százaléka 40-nél több szakrendelést működtet, – ezek voltak jellemzően a kórházhoz tartozó rendelőintézetek –, az önálló rendelőintézetben átlagosan 27 féle szakrendelés működik, a privatizált rendelőintézetekben pedig átlagosan 17 féle.
A kórházakhoz tartozó rendelőintézetekben az orvos-asszisztens arány 1:3, az önálló rendelőintézeteknél és a privatizált rendelőkben az orvos-szakdolgozó arány 1:1, összes intézetnél átlagosan 1:2 arányban dolgoznak orvosok és szakdolgozók. Mindenképpen érdemes megemlíteni továbbá, hogy az egy orvosra jutó adminisztrátorok aránya átlagosan csak 1:0,2 volt.

Az intézményvezetők létszámhiányról számoltak be, mégpedig az alábbi arányban:
- Szakorvosból 48% (gégész, endokrinológus, traumatológus, neurológus)
- Szakasszisztensből 28% (kardiológiai szakasszisztens, szemészeti szakasszisztens)
- Asszisztensből 15%
- Diplomás szakdolgozóból 15%
- Egyéb munkakörben 17%

A vizsgált intézmények majd mindegyikében (97%) számítógépes hálózatot használnak a betegdokumentációhoz, 90 százalékukban van internetes hozzáférési lehetőség is, de csak az intézetek mintegy bő egyharmadában (38%) biztosítják minden dolgozó részére a hozzáférési lehetőséget.
Elgondolkodtató továbbá, hogy az intézetek 47 százaléka bevételei növelése érdekében kiadja a rendelőintézetek egyes helyiségeit magánrendelés céljára orvosok részére, illetve további 18 százalékban egyéb célra is.

Az intézetek 31 százalékában nem működik minőségirányítási rendszer. Azokban az intézetekben, ahol működik ilyen rendszer, minden esetben végeztek betegelégedettségi vizsgálatot, azok eredményét a vezetők bevallása szerint a beosztott dolgozók 84 százaléka ismeri.
Érdekes azonban, hogy ugyanezt a kérdést a szakdolgozók körében feltéve kiderült, hogy mindösszesen a megkérdezettek 56 százaléka ismeri az eredményeket. Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy e vizsgálat hatására történtek-e változások a munkahelyen, még nagyobb a különbség: igennel válaszolt a vezetők 81 százaléka, míg a szakdolgozóknak csupán a 22 százaléka állította ugyanezt.

Nem várt pozitív eredmény viszont, hogy az intézetek kétharmadának (66%) van lehetősége a szakdolgozói továbbképzések szervezésére kiírt pályázatokon részt venni, és hogy a helyben szervezett továbbképzések 90 százalékában nem kellett a munkatársaknak részvételi díjat fizetni.


Végezetül elmondható, hogy a kapott kép alapján a MESZK legfontosabb feladatai a célzott szakmai továbbképzések szervezése; annak elérése, hogy a nagy forgalmú szakrendeléseken OKJ-s operátorokat foglalkoztassanak; valamint internet hozzáférési lehetőség nyújtása a szakdolgozók részére. Természetesen kiemelkedően fontos feladat az épület, gép, és műszerfejlesztés is a járóbeteg ellátás területén, azonban ennek megoldása túlmutat a köztestület lehetőségein és kompetenciáján.

|
2006-09-15 11:54:13
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop