A bársonyos bőr titka

A legfontosabb "vértisztító" hatású gyógynövények: a csalán és a vadsóska. A csalánból naponta 3 teáskanálnyi szárított füvet 2 csésze forró vízzel öntsünk le, 10 percen át lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük. A vadsóskából fél evőkanálnyit 2-3 dl vízben 15 percen át forraljunk, majd több napra osztva fogyasszuk el. A vértisztító füvek közé tartozik a fekete bodza virágzata és levele, valamint a nyírfa (l. fénykép) levele is, ez utóbbiból naponta 4 teáskanálnyit kell 2 csészényi vízben 5-10 percen át forralni, majd kortyonként meginni. Különleges népi módszer a nyírfa tavasszal megcsapolt törzséből nyert nedv használata, mely többek között erős vértisztító hatással is bír, emiatt tisztítókúrák ideális alapanyaga lehet. Külsőleg és belsőleg méregtelenítő hatású a vadalmából készült Bach-virágeszencia: sebekre, fertőzésekre és belső "tisztáta-lanságérzet" gyógyítására egyaránt jól használható.Bőrgyulladások

Az ekcémák, csalánkiütések eltűnése csak a szervezetet izgató anyag kiktatásával várható, tüneti kezelésként különféle bőrnyugtató hatású főzetek, például a kamilla és a levendula főzete jöhet szóba, melyekkel az érintett testrészeket naponta többször lemossuk, esetleg borogatjuk. Szintén hatásos a cickafark virágos hajtásából, a diófa vagy az útifüvek leveleiből készült főzet, ez utóbbiak megakadályozzák a sérült bőrfelület felülfertőződését is. Fontos, hogy a főzeteket hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, ne forrón juttassuk a bőrre! A zsíros, olajos kenőcsök használata kerülendő!

Gombás fertőzések

A gombás fertőzések ellen használatos legfontosabb gyógyfű a háromszínű árvácska, amit belsőleg és külsőleg egyaránt érdemes használni: belsőleg vértisztító teaként, külsőleg borogatásként. A tea 8 órás hideg vizes áztatással, esetleg átforrázással készül, napi adagja 2 teás

kanálnyi szárított fű 2 csésze vízben áztatva. Nagyobb mennyiségben hasmenést és bőrkiütéseket okozhat! Jól használható gombás fertőzések kezelésére a nagy illóolajtartalmú kerti kakukkfű és a mentafélék is. Ezek különleges előnye, hogy illóolajukkal az esetleg fertőzést hordozó használati tárgyak (cipők!) is fertőtleníthetők, így csökken a visszafertőződés veszélye.

Szemölcsök

A szemölcsirtó gyógyfüvek talán legismertebb képviselője a vérehulló fecskefű, melynek friss sárgás tejnedve régóta használt szemölcsirtószer. Több száz éves múltra tekint vissza a kutyatejfélék tejnedvének alkalmazása. Ám óvatosan kell velük bánni, mert tejnedvük belsőleg mérgező, érzékeny bőrűeknél pedig külsőleg is bőrpirosodást, bőrgyulladást okozhatnak! Hieronymus Bocknál olvashatunk a bazsalikom alkalmazásáról is. Az említetteken kívül külsőleg használták a kerti rutát, a tengeri hagymát, a tuja és a borostyán nedvéből készült kenőcsöket vagy alkoholos kivonatokat és a kövirózsák kipréselt nedvét is.

Furunkulusok

Gyógynövényes kezelésük többnyire az érés gyorsításából, ahogyan régebben mondták, a csomók "meglágyításából" áll; erre a célra minden időben a nagy nyálkaanyag-tartalommal rendelkező ("lágyító hatású") gyógyfüveket használták. E füvek többnyire gyulladásgátlók, enyhe fájdalomcsillapító hatásuk is van, így csökkenteni képesek a feszülő, fájdalmas csomók okozta kellemetlenségeket. A legfontosabb ide tartozó gyógyfüvek a szappanfű, az orvosi somkóró, a mályvafélék, a gyújtoványfű, a bojtorján, a százszorszép, a kerti körömvirág és a lenmag. A felsorolt teákból készíthetünk teakeveréket belső és külső használatra is. Az őrölt lenmagból pedig kevés vízzel keverjünk pépet, és használjuk pakolásként a puffadt bőrre.

A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.