Hat és kilenc hónapos csecsemők reakcióit vizsgálták olyan helyzetben, amikor a gyermek mellett álló nem tudott vagy nem akart odaadni egy játékot. A kicsik észlelték, és belenyugodtak, ha a kutató a saját akaratán kívüli okból nem tudta odaadni a játékot, de hisztizni kezdtek, amikor csak a vizsgáló akaratától függött, hogy megkapják-e, amit akartak.

„A babák tudják, hogy csak játszunk-e velük, és ezt tudtunkra is adják” - fogalmaztak a szerzők. - „Ez azért nagyon izgalmas felfedezés, mert első alkalommal sikerült kimutatni, hogy már hat hónapos korú csecsemők is értik a cselekedeteink szándékát. Korábban csak a tekintet változásából tudtunk következtetni, és azok az eredmények is meglehetősen zavaros következtetésekhez vezettek.”

Egyes korábbi vizsgálatok szerint a szándék megértési képessége nem alakul ki kilenc hónapos kor előtt. „Egy hat és egy kilenc hónapos csecsemő egészen másképpen fejezi ki a gondolatait és az érzelmeit. A mostani vizsgálat lényege, hogy olyan tevékenységeket elemeztünk, ami egy hat hónapos baba mindennapos viselkedését jellemzi. Ilyenek a szomorúság, a tekintet, a mosoly és a hangok, vagy éppen a nyúlás és az ütögetés.”

Az összesen negyven vizsgált csecsemő édesanyja ölében ült, miközben a kutatók velük szemben egy játékot kínáltak. A próbák felében a gyermek azért nem kapta meg a játékot, mert azt nem akarta odaadni a vizsgáló, míg a többi esetben más okból kifolyólag nem tudta odaadni azt. A próbálkozások során a vizsgáló és a játék mozgása végig ugyanúgy történt, és a gyermek végül soha nem kapta meg a játékot. A kutatók szerint az egyetlen különbség tehát a vizsgáló szándéka volt. A kutatók hangsúlyt fektettek arra is, hogy a vizsgáló arckifejezése utaljon arra, hogy a szándék hiánya miatt, vagy akadály miatt nem adja-e oda a játékot.

A kicsik elfordították a tekintetüket azokban az esetekben, amikor a vizsgáló szándékosan nem adta oda a játékot. Az is megfigyelhető volt, hogy többet nyúltak a játék után azokban az esetekben, amikor az külső ok miatt nem jutott el hozzájuk, ezzel próbálták a felnőttek segítségét megszerezni. A kilenc hónapos csecsemők többször fejezték ki csapkodással az elégedetlenségüket, a hat hónaposok pedig inkább arckifejezésekkel jelezték érzelmeiket.

„Úgy tűnik, hogy hat hónapos korban sokkal erősebben a csecsemők érzelmei, ez talán a szorosabb függőséggel hozható kapcsolatba. A függetlenség kialakulásával várható, hogy kevesebb az érzelmi viselkedés (például a sírás), és gyakoribb az aktív fizikai ellenállás (a csapkodás)” - állapították meg a kutatók.