Gyalogoljanak többet a gyerekek - szorgalmazza egy projekt

ATLANTA, USA - Richard Killingsworth, a Centers for Disease Control and Prevention munkatársa, ha csak teheti, gyalog vagy kerékpáron közlekedik, megpróbál a lehető legkevesebb időt tölteni a kocsijában. Emlékszik, ahogy hammondi otthonában felnőtt, ahol nemegyszer 33 mérföldet is elkerékpározott azért, hogy megnézze a chicagói múzeumokat.

mozgás, gyermek, egészség | The New York Times Health News Service   Medincorp | Kicklighter, K.

"Nem a kocsi volt az első, amire gondoltam, amikor el akartam jutni valahova, mint ahogy a mai atlantai gyerekek teszik - mondja. - És sokkal egészségesebb voltam.

Killingsworth a CDC országos projektjének vezetője, amely arra ösztönzi a gyerekeket, hogy gyalogoljanak minél többet, és a felnőtteket pedig, hogy megteremtsék ennek biztonságos feltételeit. A KidsWalk-to-School program (Gyalog a suliba) megszerezte az országos tisztifőorvos támogatását, és már szép számmal vannak hívei az atlantai szülők és tanárok körében is.

"Szó szerint ketyeg az időzített bomba - mondja a 37 éves Killingsworth, egészségtudományi szakember. - Négy gyermekből egy túlsúlyos. Ha nem teszünk valamit, 30 év múlva ki tudja, milyen lesz az elhízás mértéke?"

Konyhaasztalánál, laptopjánál ülve beszél Amerika egyre növekvő elhízási problémájáról. A képernyőn megjelenik az Egyesült Államok térképe 1985 körülről, ahol a szürkére satírozott államok jelzik a túlsúly-problémával küszködő területeket. Killingsworth kattint egyet, hogy demonstrálja az idő évenkénti múlását. A képernyőn megjelenik, ahogy Délen és Közép-nyugaton egyre sötétebb foltok jelennek meg. 1998-ra minden déli állam már nemhogy szürke, de egyenesen fekete.

De a gyalogolás nem is olyan könnyű Killingsworth számára, akik még az előtt választotta ki a házát, mielőtt az autó okozta elhízás problémáját kutatni kezdte volna. Feleségével Gwinnett megyében élnek, ez a vidék a fellegvára az ülő életmódhoz szokott, autóhoz kötött embereknek.

A házak mérföldekre vannak a boltoktól és az éttermektől, amelyeket sok időbe telik és veszélyes is gyalog vagy kerékpárral megközelíteni. A gyerekek és szüleik mindenhova autóval mennek, aztán otthon ücsörögnek, az Interneten böngésznek, a TV-t bámulják vagy a Sony playstationnal játszanak.

"Úgy kényszerítjük a gyerekeinek a négy fal közé, mint a vágómarhát" - mondja Killingworth.

Bár udvariasan köszön a szomszédainak reggelente, világos, hogy majd megőrül az atlantai autózási szokásoktól.

"Nézzen csak oda’" - kiált fel, ahogy végigvisz minket a környéken, miközben az iskolabusz éppen szedi össze a gyerekeket. - Ez a busz ötven méterenként megáll, hogy felszedje a gyerekeket. Úgy van megalkotva a rendszer, hogy a gyerekeknek a lehető legkevesebbet kelljen gyalogolniuk. És az iskola alig három kilométerre van csupán!"

Killingsworth, akinek még nincsenek gyerekei, lassan követi a buszt, és rámutat egy csoport "lelkiismeretes" szülőre, akik melegítőruhában, baseballsapkában kávézgatnak a sarkon. Még a buszmegállóhoz is kocsival hozták a gyerekeiket. Vannak, akik ki sem szállnak, bent az autóban ülve várják, míg a busz megérkezik.

"A szó szoros értelmében minden kis dombra kocsival viszik fel a gyerekeiket. Tudom, hogy jót akarnak, de óriási alkalmat szalasztanak el."

Jessica Shisler segít koordinálni a KidsWalk Programot. Szerinte a legnagyobb akadálya a program meghonosításának, hogy a szülők félnek, nem lesz elég idejük, és nem lesznek biztonságban a gyerekeik. Ezért kitalálták a "gyalogos iskolabuszt", amikor a szülők felváltva gyalog kísérik iskolába a gyerekeiket.

"Ha megszokják az olyan intézményeket, mint a ’gyalogos busz’, időt is megtakarítanak, és a biztonságot is fokozzák a környéken" - állítja Shisler.

Kutatások kimutatták, hogy már a közepes ütemű gyaloglás is csökkenti a vérnyomást, javítja a koleszterinszintet, csökkenti a zsírt a szervezetben, és a mentális egészségnek is jót tesz. De Amerikában még az egy kilométernél rövidebb távolságra is kocsival megy az emberek 75 százaléka, állítja a Federal Highway Association. Három évtizede az amerikai gyereknek mintegy a fele gyalog járt iskolába, ma 10-ből nem egészen egy gyalogol.

Hogy a gyaloglás iránt felkeltse az érdeklődést, Richard Killingsworth megpróbált egy gyalogösvényt kialakítani a lakóházak és egy pihenőpark között. Az emberek ahelyett, hogy három kilométert autóznának, egy párszáz méteres kis úton juthattak volna el a parkba. De az építőknek volt az ellenvéleménye, hogy a nők és a gyerekek veszélyben lennének a rablóktól. Egyesek meg attól estek kétségbe, hogy "idegenek" járnak majd a házuk mögött, bár egy fasor választotta el a házakat az úttól. Az ötletből nem lett semmi.

"Furcsa egy dolog ez - mondja Killingsworth az ellentáborról. - Közösségben akarnak élni, de gyakran egy teremtett lélekkel sem akarnak találkozni... ez a kisvárosi lét nem egészen olyan, mint lehetne."

Miért él akkor ő itt?

"Amikor a feleségemmel négy évvel ezelőtt ide költöztünk, még nem sokat tudtam ilyen egészségügyi kérdésekről. A számunkra legmegfelelőbb környéket kerestük megközelíthetőség és ár szempontjából egyaránt. Szépek a házak, tiszták az utcák. De itt nemigen lehet rávenni a környékbelieket, hogy gyalogoljanak."

A fiatalember tudja, hogy még sokáig kell mennie azon az úton, amelyet elkezdett, hogy munkájának meglássa a gyümölcsét.

"Tudom, naivitás azt hinni, hogy most azonnal rá lehet venni az embereket, hogy ne üljenek annyit autóba - mondja. - Ez még messze van. Így arra összpontosítunk, hogy a gyerekek körében népszerűsítsük a gyaloglást. Ugyanott tartunk lényegében, ahol a dohányzást ellenzők tartottak a 60-as években"

Megjelent: Cox News Service

| mozgás, gyermek, egészség
2002-07-31 17:46:21


Web Design & Development Prowebshop