">

Hirdetés

Miért sírnak a kisbabák?

"S hipp-hopp, e zord földön vagyok, pőre kisded, vinnyogó, mint egy ködbe bújt manó!"

csecsemő, sírás, gyermekgyógyászat, , kapcsolatteremtés |

Gyógy-ír   Kisalföld

(W. Blake: A csecsemő bánata)

Amíg nem gondolunk arra, hogy egyszer majd gyermekünk születik, addig a csecsemők sírása is ugyanúgy távoli, idegen része a világunknak, mint a más macskája, háza, betegsége. Legfeljebb sajnálkozást kelt bennünk, esetleg kellemetlennek, zavarónak tartjuk. Vérmérsékletünktől, hangulatunktól függően próbálunk tehát vigasztaló, együtt érző mosolyt küldeni, esetleg kedvesen gügyögni a környezetünkben síró kisbabának, vagy ellenkezőleg, gyorsan eltávolodunk tőle a "de jó, hogy nem az enyém" megnyugtató érzésével. A legtöbb ember képzeletében megalkotja gyermekeit még akkor is, ha esetleg meg sem születnek. A kisbaba legyen mosolygós, lehetőleg szőke és göndör, esetleg sötét hajú, kék szemű, gödröcskékkel az orcácskáján, amelyek talán hasonlítanak is a család valamelyik tagjáéra. Amíg nem tartjuk kezünkben kisbabánkat, addig talán nem is képzelünk el magunknak egy, az éjszakánkat megzavaró, nyugtalanul hadonászó, vigasztalhatatlanul síró csecsemőt. Ha ennek képe át is suhan a képzeletünkön, az ilyenkor támadt érzéseinkkel nemigen foglalkoznak.

A sírás valójában a kapcsolatteremtés első eszköze, amely ideális esetben a születés utáni első pillanatokban bekövetkezik. A sírás persze nem valami különlegesen kifinomult módszer, de rendkívül hasznos! Azért eredményes, mert mind a gyermek, mind a szülő számára valamiféle bajnak a jelzése, ugyanakkor hallani nyugtalanító, bántó, s ezért az anya ösztönétől hajtva igyekszik kideríteni a sírás okát. A kisbaba sírásának gyakorisága, mennyisége és persze a kiváltó okok is változnak az első év folyamán. Ezzel párhuzamosan a szülők viszonya csecsemőjük sírásához, érzelme, megértése is jelentős átalakuláson megy keresztül. Megtanulják, hogy miért sír kisbabájuk és azt meg is tudják szüntetni. Ezenkívül elkezdődik a szülői szerepben való érési folyamat is.

Köztudott az is, hogy könnyebb és nehezebb periódusok váltják egymást, ami a síró csecsemő és szülője közötti együttműködést illeti. A kisbabák legtöbbet általában a 8-10. hét között sírnak. Az élet első 2-3 hetében elsősorban az éjszakai, kora hajnali sírás jellemző, mint nehezebben kezelhető időszak. Nem is csoda, hisz az anyukák ilyenkor rendszerint kimerültek, álmosak, esetleg félnek, hogy a kisbaba sírásával felébreszti a nagyobb testvért, vagy a másnap munkába induló apukát. Ebben a korai időszakban előforduló sírás oka mind nappal, mind éjszaka legtöbbször az éhség.

.

Szoptatás, etetés után a sírás rendszerint megszűnik. Ezenkívül jelentkezhet kitartó sírás alvás vagy székletürítés előtt is. A napközi alvások előtt ennek lehetőségét csökkenthetjük azzal, ha a kicsit a hasára fektetjük. Ez a helyzet ugyanis mérsékli az esetleges szélbántalmakat és segíti a babát állandóan ingerlő, a sírást még mindig kísérő remegő mozgások korlátozásában. Az esti alvást megelőző sírás, nyűgösködés időnként órákig is tarthat. Ez általában zajos, mozgalmas napok végén, vagy az édesanya depressziós időszakaiban várható.

Abban az esetben is, ha órákon keresztül nyugodtan fekve nézelődik, valószínű, hogy a kisbaba lassan nyűgössé válik. Először még a hozzá intézett beszéddel is lecsillapítható, de előbb vagy utóbb elérkezik egy olyan ponthoz, amikor már nem használ sem a ringatás, a pelenkacsere sem hoz eredményt, de még az etetése, itatása sem. A sírást hosszú ideig folytatja, míg fokozatosan eljut az alvást megelőző, szinte vigasztalhatatlan sírásig. Ezek a periódusok talán arra valók, hogy megszabaduljon a kisbaba a pihenést zavaró, felesleges energiamennyiségtől. A nyűgösebb csecsemők nagyobb valószínűséggel alszanak hosszabb, összefüggő időszakokon át éjszakánként.

Jellegzetes a késő délutáni órákban fellépő sírás is - amely persze nem a legideálisabb az ilyenkor éhesen és fáradtan hazaérő édesapa, a szintén éhes és figyelmet kívánó nagyobb testvér, de a menetrend szerint ilyenkor megérkező látogatók számára sem, amelynek hátterében sokszor a kisbaba hasfájása húzódhat meg. Körülbelül 2 hónapos kortól az egészséges, jól fejlődő csecsemő átalussza az éjszakát, nem ébreszti sírással a szüleit.

Míg az első három hónapban a csecsemők elsősorban a testükkel kapcsolatos szükségletek miatt sírnak, így például ha éhesek, a csecsemőkor későbbi időszakában egyre inkább megjelenik a környezettel, a külvilággal való kapcsolatteremtés eszközeként a sírás. Sír a csecsemő például, ha az édesanya kimegy a szobából, ha megijed, de sír akkor is, ha feszült a légkör. A csecsemők sírásával foglalkozó tanulmányok kimutatták, hogy a környezeti feszültség nagymértékben befolyásolja a sírás terjedelmét és erősségét is. A kisbaba ugyanis hozzáhangolódik a család érzelmi beállítottságához. Amikor édesanyja fáradt és ideges, valószínűleg ő is nyűgös, amikor pedig kipihent és derűs, akkor a kisbaba is csodálatosan fogékony.

Azoknál a kisbabáknál, akik odaadó anyai ellátásban részesülnek, beszélnek hozzájuk, figyelnek rájuk és érdeklődéssel veszik őket körül, tulajdonképpen az "ismeretlen okokra visszavezethető" sírások jóval ritkábban fordulnak elő. Ha pedig a csecsemő sokkal többet, esetleg sokkal kevesebbet sír, vagy éppen az egészségestől eltérő hangon, ez mindig kifejezett figyelemfelhívó jel. Gondoljuk végig, hogy nem betegedett-e meg, nincs-e láza (feltétlenül mérjük meg a lázát).

  • A megfelelő időben eleget kapott-e enni.
  • Rendben van-e a széklet-, vizeletürítése.
  • Az öltözéke megfelel-e az adott hőmérsékletnek.
  • Van-e a közelben ingerült, feszült családtag.

Ha betegség lehetősége merül fel, mielőbb forduljunk orvoshoz!

Hinni kell abban, hogy mi, szülők tudjuk leginkább megérteni kisbabánk jelzéseit. Teremtsünk olyan légkört, amelyben természetes, hogy időnként sír és mi megfelelően meg tudjuk őt nyugtatni. Ha a kisbabánk megnyilvánulásaira figyelünk, akkor nemcsak az olyan erőteljes kifejezéseket tudjuk észrevenni, mint a sírás vagy a nevetés, hanem a kevésbé látványos jelzéseket is. Az is jó tehát, ha a csecsemő napi változó ritmusára is felfigyelünk és szükség szerint válaszolunk.

Ne keseredjünk el, ha nem sikerül a kicsit olyan gyorsan és könnyen megnyugtatni, mint ahogy azt reméltük. A legvalószínűbb az, hogy sem a babával, sem az édesanyjával nincs semmi baj. A sírással kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy néhány nyűgös időszak szinte elkerülhetetlen és szükségszerű.

Szakemberek szerint ugyanis egy-egy sírós, nyűgös, „rossz" nap a fejlettségi szintek közötti ugrásszerű változást előkészítő feszültségtöbbletből adódhat. A nyugodt, békés napok valószínűleg azok, amelyeken a baba ugyanazon a színvonalon tevékenykedik és mindenféle változás iránt érzéketlen. A csecsemők természetesen éppúgy különböznek attól, hogy hogyan lehet megnyugtatni őket, mint abban, hogy az érdeklődésük felkeltéséhez mennyi ingerhatás szükséges. Sokféle módszer közül válogathatunk, amelyek a kisbabák megnyugtatását célozzák. Vannak olyan babák, akik a dúdolást, vagy a beszélgetést kedvelik, mások azt szeretik, ha ringatják őket. Néhányan pedig azt szeretik, ha vállon tartják őket, mások a dédelgetést élvezik, míg a többiek akkor nyugszanak meg, ha szophatnak. Sokszor a sírós időszakot egy kis séta oldhatja meg a szabad levegőn. Egyes kutatók azt találták, hogy azok a kisbabák, akiket az édesanyjuk szorosan a szívük felett tart, kevesebbet sírnak. A szívdobogás a megfigyelések szerint megnyugtatja őket, amely abból adódhat, hogy már az anyaméhben is hallották anyjuk szívverését. Az is érdekes megfigyelés, hogy a babák már az első hónapban is reagálnak a zenére, valószínűleg azért, mert szinte valamennyi tempóját az 50-150 hangsúlyos lüktetés jellemzi 1 perc alatt, ami pedig megegyezik az emberi szívdobogás értékskálájával. Nagyon fontos az is, hogy megismerjük saját új, anyai, apai határunkat, helyezkedjünk el ezen belül kényelmesen és biztonságosan. Kisbabánkat ugyanis csak akkor tudjuk jól védelmezni és biztonságot nyújtani neki, ha mi is rendelkezünk ezekkel az érzésekkel és lehetőségekkel.

Mi az, amit nem érdemes tenni, érezni, gondolni?
  • Ne kutassuk a sírás okát tovább, ha nagyon sír a kisbaba és a leggyakoribb sírást kiváltó helyzeteket - éhség, székletes pelenka, túl hideg vagy túl meleg - már kizártuk. Koncentráljunk ilyenkor a megnyugtatásra.
  • Ne kutassunk a családtagok között, hogy kire „üthetett" a sírós gyermekünk.
  • Ne gondoljuk elégtelennek magunkat ahhoz, hogy saját gyermekünket megnyugtassuk.
  • Ha sírós a baba, ne gondoljunk mindjárt arra, hogy beteg. Bár a sírás betegség kezdetét is jelezheti.
  • Ne várjuk azt, hogy a kisbaba csak szopik, békésen alszik és sohasem sír.
  • Ne gondoljuk, hogy saját gyermekünk többet sír, mint a másé.

Szerencsés esetben tehát a szülők megtalálják gyermekük saját ritmusát, képesek szükségletei kielégítésére, és ezáltal lehetővé teszik gyermekük egészséges fejlődését, hogy jól érezze magát a világban.

csecsemő, sírás, gyermekgyógyászat, , kapcsolatteremtés

2002-07-18 13:41:47

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop