Az arizonai egyetem pszichológusa, Matthias Mehl a diákjaira hanggal aktiválható felvevőberendezéseket kapcsolt, amellyel rögzíteni lehetett a napi beszélgetéseiket.

A beszélgetéseket két csoportra osztotta: felszínes csevegés (az időjárásról, egy TV-műsorról vagy valamilyen napi tevékenységről) és mély beszélgetésekre, mondjuk az élet értelméről. A kutató ezek után megmérte a résztvevők boldogsági és megelégedettségi szintjét.

A vizsgálat szerint azok a diákok, akik tartalmasabb beszélgetéseket folytattak, boldogabbak voltak, mint azok, akik inkább csak csevegtek. Mehl úgy véli, a mély beszélgetések elősegítik, hogy életünknek jelentőséget, fontosságot tulajdonítsunk, ezáltal boldogabbak lehetünk.