Hirdetés

Mióta nevetünk?

Nem valószínű, hogy a Heti Hetes vagy a tévé más kabaréműsorainak nézése és hallgatása közben bárki is azon tűnődne, hogy tulajdonképpen hogyan és mióta is nevet az ember. Hogyan zajlik le ilyenkor arcizmainak és hangadó szerveinek bonyolult összjátéka? Csak az ember tud-e nevetni, vagy primitívebb formában már megjelenik ez a képesség a fejlett állatfajoknál is? S ha igen, akkor milyen szerepe lehetett a nevetésnek az evolúció folyamán?

nevetés, csimpánzok, beszéd |

Népszabadság   Népszabadság

Ezekre a nem túl komolynak tűnő kérdésekre keresi a választ Robert Provine, a marylandi egyetem kutatója. "Walkie-talkie elmélet"-nek keresztelt nézete szerint a járás és a beszéd (to walk; to talk), valamiféle kapcsolatáról lehet szó. A Time magazinban ismertetett állítása: az emberelődök több millió éves fejlődése során először valósult meg a két lábon járás, és csak azután a beszéd képessége.

Tudjuk, hogy a nevetés ősrégi, ösztönös viselkedésforma. Nem ismerünk egyetlen olyan kultúrát sem, amely nélkülözné a humort és a nevetést, s ez is az egyik kapocs, amely összeköt bennünket egymással.

S hogy milyen mély ez a viselkedés, azt mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az, hogy közvetlen állati rokonaink is nevetnek - csak persze másképp, mint mi. A csimpánzoknak is van humorérzékük. Ők is élvezik a tréfás szituációkat. Kurjongatnak, üvöltenek, ha derűs pajkosságra, csintalankodásra támad kedvük. Ugratják, megtréfálják egymást, és közben jellegzetes, játékos arcot vágnak hozzá.

Mégis hangsúlyozni kell, hogy például egy csimpánz nevetése, illetve annak hangzása nem is hasonlít az emberéhez. A csimpánz "jókedvében" - vagy ha csiklandozzák - erős, a fa fűrészeléséhez hasonló, ritmikus, recsegő hangokat hallat, mégpedig azáltal, hogy szaporán váltogatja be- és kilégzését.

Ezzel szemben az emberi nevetés egy hangkibocsátás "feldarabolása", ismételt kilökődése következtében jön létre. Nevető személyeken ez jól megfigyelhető. A hahotázás (ha-ha-ha-hi-hi-hi) is ezt mutatja. Ilyenkor szabályos időközökben lényegében ugyanannak a hangnak rövid szakaszai futnak végig a légcsövön.

Persze a nevetés hangzása teljesen egyéni. Mindenki másként, más hangokat hallatva nevet. Nem véletlen, hogy nevetésükről fel is lehet ismerni az egyes embereket.

A csimpánzokkal ellentétben mi, emberek, olyan mechanizmus szerint nevetünk, mint ahogy beszélünk. A csimpánzok viszont hangadó szerveik eltérő és primitívebb anatómiai felépítése miatt nem tudják légutaikat, hangképző szerveiket úgy használni, hogy komplexebb hangok keletkezhessenek. S ennek Provine meglepő feltételezése szerint az az oka, hogy a csimpánzok túlnyomórészt mind a négy végtagjukat használják mozgás, főleg futás közben. Eredetileg a légzés ritmusa összhangban, korrelációban volt az állat mozgásával. Mégpedig úgy, hogy a tüdők akkor voltak levegővel telítve, amikor futás közben a mellső végtagok földet értek. A felegyenesedve járás viszont hangadás szempontjából függetlenné tette a tüdő működését a végtagok mozgásától. A két lábon járásnak tehát már azelőtt ki kellett alakulnia, mintsem a nevetés és a komplex beszéd képessége létrejött.

Hogy ez mikor történt, arra a kutatóknak csak feltevéseik vannak. Egyesek csak néhány tízezer, mások sok százezer évet tartanak valószínűnek. Abban azonban egyetértenek a szakemberek, hogy távoli őseink kereken hárommillió évvel ezelőtt talpra álltak - két lábon, illetve két lábon is jártak, miközben még csimpaszkodtak is.

Persze ezenkívül több más tényezőnek is hozzá kellett járulnia a hangokkal való kommunikáció kialakulásának hosszú folyamatához - hogy csak az agy, a gerincvelő és a gége továbbfejlődését említsük.

Korántsem minden kutató ért egyet Provine elméletével - azzal tudniillik, hogy először volt a két lábon járás, és csak azután a beszéd. Nyilvánvaló, állítja egy kaliforniai kutató, hogy van összefüggés a beszéd fejlődése és a felegyenesedve való járás között. A nevetésnek azonban e fejlődési folyamatban mellékes szerepe lehetett. A kezek felszabadulása tette lehetővé távoli elődeink számára, hogy komplexebb módon, árnyaltabban értessék meg magukat társaikkal. A hangokkal való közlés, a vokalizáció eleinte főleg csak a végtagmozdulatokkal adott jelzések megerősítésére szolgált.

Persze az emberi nevetésben az arcizmoknak is szerepük van, ám ez szintén sokkal komplexebb, mint a csimpánzok "mosolya".

nevetés, csimpánzok, beszéd

2008-08-22 20:33:42

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop