Jogom van hozzá

A színházban elfoglalja valaki az Ön helyét…, A pincér „elfelejt” visszaadni 500 forintot… A főnöke akkor akar szabadságra menni, amikorra Ön is tartogatta szabadnapjait… Mi a közös ezekben a helyzetekben? Mindhárom esetben ki kell állnia valamiért, ami egyébként is jár Önnek… Érvényesítenie kell(ene) a jogait valakivel szemben, akinek az az érdeke, hogy Ön mondjon le jogos igényéről…

jog, jogérvényesítés, önismeret, önismeret | Ideál - Reforméletmód magazin 2007 ;19(2):6-7   Celsus Kft. | Mihalec, G.
Hogyan lehet egy ilyen helyzetet magabiztosan megoldani? Az a legfontosabb, hogy kiálljon az érdekei mellett. Másodrangú kérdés, hogy a másik ember ezután szimpatikusnak fogja-e találni Önt, vagy sem.

Természetesen nem az a célja, hogy agresszív viselkedéssel magára haragítsa a szembenálló felet, de ne hagyja magát manipulálni, és ne mondjon le a jogáról csak azért, nehogy a másikat megbántsa vele!


Így kell ezt csinálni!

A jogérvényesítő szituációban a következő viselkedési formákra érdemes ügyelni:

Mellőzze a magyarázkodást, és ne kérjen elnézést, amiért érvényesíteni akarja, ami jár Önnek! Ehelyett mondja el világosan és érthetően, hogy mit szeretne, esetleg fűzzön hozzá rövid indoklást! Beszéljen végig egyes szám első személyben! Ha a másik fél megpróbálja érvelési párbajba rángatni, ne menjen bele!

Tipp: nyugodtan, de határozottan ismételje meg követelését mindaddig, amíg a másik nem teljesíti!
  • Hangosan és érthetően beszéljen, de semmiképpen se váljon dühössé!
  • Kerülje az olyan töltelékszavakat, mint a „voltaképpen”, „valahogy”, „úgy hiszem”, „amennyiben lehetséges” - és így tovább. Ezekkel a határozatlanság látszatát kelti.
  • Nagyon fontos minden magabiztosságot igénylő helyzetben a folyamatos szemkontaktus. A legtöbb ember ennek nincs tudatában.
Vezérfonál

Jogomban áll érvényt szerezni annak, ami törvényesen megillet!

Elemi jogok

Praktikus azokra a jogainkra támaszkodnunk, amelyek emberi létünk természetes velejárói, és senki semmilyen helyzetben nem kérdőjelezheti meg:

Jogom van arra, hogy másokkal egyenrangú, intelligens, képességekkel megáldott emberi lényként kezeljenek. Nem kell eltűrnöm, hogy mások koruk, nemük, beosztásuk vagy agresszív viselkedésük miatt felettem érezzék magukat, és ha érdekeik úgy diktálják, manipuláljanak, megalázzanak vagy figyelmen kívül hagyjanak.

Jogom van arra, hogy döntéseimért, tetteimért és viselkedésemért ne kérjek bocsánatot, ne mentegetőzzek, és ne indokoljam meg azokat. Ha felnőtt, intelligens és másokkal egyenrangú ember vagyok, akkor nem kell a viselkedésemet másoknak megmagyaráznom, hogy ők eldöntsék, helyes volt-e vagy sem. Természetesen nekik is joguk van kifejezni, hogy amit teszek, az nekik tetszik-e. Ebben az esetben ismét magam dönthetem el, hogy elfogadom-e és változtatok, avagy figyelmen kívül hagyom kritikájukat. Senkinek sincs joga manipulálni azáltal, hogy indoklást kérve tőlem a viselkedésemért, utána meggyőzzön annak helytelenségéről.

Jogom van rá, hogy kifejezzem az érzéseimet, a véleményemet, az értékeimet, a meggyőződésemet és a hitemet. Az érzéseink, egy adott témáról vallott véleményünk, az értékrendünk és a vallásos hitünk a személyiségük része, ezért nem kell rejtegetnünk, és nem kell szégyellnünk magunkat miatta. Jogunkban áll ezeket kifejezni, és zavartalanul elmondani, akkor is, ha a jelenlévők többsége esetleg más véleményen van.

Jogomban áll igent vagy nemet mondani bármire, amire akarok. Nem vagyunk kötelesek igent mondani valamire akkor, amikor a legszívesebben nemet mondanánk. Magunknak kell mérlegelni, hogy egy esetleges megbízás elfogadása milyen erőfeszítéseket vesz igénybe részünkről és milyen eredményeket hoz rövid, illetve hosszú távon.
Jogom van arra, hogy megváltoztassam a véleményemet. Az ember folyamatosan változik. Megváltoztatjuk a véleményünket, új munkamódszereket dolgozunk ki, és az a döntés, amely tegnap bizonyos helyzetben előnyösnek tűnt számunkra, ma nagyon hátrányos, sőt végzetes is lehet. Természetesen ez sem jogosít fel senkit arra, hogy félvállról vegye egy megállapodásban vállalt kötelezettségeit.

Jogom van hibázni és felelősséget vállalni a hibámért. Az az ember, aki azt állítja magáról, hogy sohasem hibázik, vagy hazudik, vagy mesteri fokozatra fejlesztette az önámítás művészetét.

Jogom van azt mondani: „Nem tudom.” A magabiztos viselkedéshez hozzátartozik annak a jognak a fenntartása, hogy az életben előadódhatnak olyan kérdések, amelyekre nem tudok precíz és kimerítő választ adni.

Jogom van arra, hogy egyesek ne tartsanak szimpatikusnak. A jogos igény érvényesítésekor nem az a legfontosabb szempont, hogy a másik ember szimpatikusnak fog-e találni vagy sem. Bizonyos helyzetekben szükségszerűen szembe kell helyezkednünk mindazzal, amit
a másik fél képvisel, ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk a követelésünket. Semmiképpen sem szabad megengednünk, hogy az önmagunkról alkotott képünk attól függjön, hogy velünk szemben álló emberek vitahelyzetben kellemes társaságnak tartanak-e bennünket vagy sem.

Melyek a jogaim?

A jogérvényesítés első lépése, hogy ismerje a jogait. Ez azonban sokszor nem is olyan egyszerű. A törvényekben járatlan embertől nem várható el, hogy pontosan ismerje az üzleti reklamációkra, a szolgáltatásokra vagy a munkavállalásra vonatkozó valamennyi jogszabályt. Helyénvaló tehát, ha a helyzet megoldására tett kísérlete előtt utánajár, hogy valóban melyek is a jogai az adott körülmények között.

A helyzet megoldásának folyamata

A szituáció végkimenetele már akkor eldől, amikor látszólag még egyetlen lépést sem tettünk a megoldás érdekében. Döntő fontossága van annak, hogy milyen gondolatoknak engedünk teret a fejünkben, hogy a belső párbeszédünk alaphangja negatív lesz-e, ami elbátortalanít és a félelem érzetével tölt el, vagy pedig pozitív, ami elszántságot és határozott kisugárzást kölcsönöz.

A gondolatbeli felkészüléshez tartozhat még az is, hogy végigpásztázzuk a megoldási lehetőségeket, és „megírjuk” egy-egy lehetséges párbeszéd forgatókönyvét.

Jegyezzük meg! Könnyebben tudunk reagálni beszélgetőpartnerünk felvetéseire akkor, ha előtte átgondoltuk, milyen lehetőségei vannak követelésünk kezelésére.

Különösen a szituáció elején fontos, hogy figyeljen azokra a tényezőkre, amelyek magabiztos, határozott kisugárzást kölcsönöznek Önnek.

Ennek érdekében összpontosítson az alábbi szempontokra:
  • Beszéljen hangosan és érthetően!
  • Nézzen beszélgetőtársa szemébe!
  • Vegyen fel laza testtartást!
  • Fejezze ki a kívánságait, követeléseit, érzéseit! Használja az „én” szót!
  • Először azt mondja el, mit akar, csak utána, hogy miért!
  • Ne kérjen bocsánatot, ha jogos követeléssel lép fel!
  • Ne legyen agresszív, maradjon nyugodt és határozott! Csak így éri el a célját.
  • Ne értékelje le beszélgetőtársát általános vagy támadó megjegyzésekkel! („Önök csak azt tudják, hogy…” „Te mindig…”)
Mihalec Gábor
| jog, jogérvényesítés, önismeret
2007-02-09 10:23:05


Web Design & Development Prowebshop