Kellemetlenkedők és az önuralom

Mérgelődünk, vagy legalábbis elromlik a kedvünk, ha nem tudunk valakivel kijönni. Lehet, hogy a hiba nem bennünk van, hanem a másikban? Ha ez a helyzet, úgy cikkünkből megtudhatja, miként kezelheti őket.

| InforMed Hírek19:6-7   InforMed | Balaicza, E.; Dénes, V.

Többtucatnyi kellemetlenkedőt ismerünk, ha jól belegondolunk. Nézzünk csak körül szűkebb környezetünkben! Biztos, hogy találunk idegeskedőket, haszonlesőket, unalmasakat, pletyósokat, hencegőket, okostojásokat, hazudósakat, olyanokat, akik kihasználnak másokat, árulókat… a sor végtelen.

Rengetegen vannak, akik megkeserítik helyzetünket és életünket. Persze néha könnyebb nem törődni velük, de nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás (és nem is mindig tudjuk megállni, hogy vissza ne szóljunk, hogy magunk is oda ne vágjunk egy-egy keresetlen szót).

Rossz nap, rossz hét, borús nap, hétfő reggel, elrontott frizura… – néha ez is elég, hogy nehezen jöjjünk ki velük. De biztos, hogy mindig a másik személyiségében kell kutakodnunk? Hogyan kezeljük a feszült helyzeteket és az induló vitát? Néha nem egyszerű, de nem is lehetetlen…

Mindenkit más zavar a másikban…

Mindenkit más-más tulajdonság, attitűd, hozzáállás idegesít, ezért nem lehet egy névvel jelölni azokat, akik miatt felhúzzuk magunkat.

Ráadásul minden tulajdonság megjelenhet pozitív, illetve negatív formában is. Van, akit imádnak, mert okos, Ön viszont nem állhatja, mert okoskodónak, okostojásnak, tudálékosnak tartja. Vagy: a kíváncsiság is lehet jó személyiségjegy, például újságíróknál és kutatóknál erény, sőt, elvárás, de a kukkolónál, pletykás szomszédasszonynál már ki nem állhatjuk.

Tehát az intrikus lehet kitűnő diplomata, az akadékoskodó és kritikus lehet rendszerető ember, az untató kollégáról pedig kiderülhet, hogy igen megbízható. Azaz lehet, hogy csak – egyes tulajdonságokat nem tudunk elviselni – vagy inkább helyzeteket.

Muszáj őket elviselnem?

Egyáltalán nem, hiszen „idegölő” és kimerítő a kellemetlen dolgokat elviselni. A negatív kisugárzású emberek jelentős mennyiségű energiát rabolnak el tőlünk, tehát csökkentik ellenálló képességünket. Előbb-utóbb a szellemi fáradtság testi fáradtságba fordul át, és tartós hatás esetén valódi betegség fejlődhet ki.

Figyelmeztető jelek: gombócérzés a torokban, gyomorgörcs, fejfájás, hideg kéz-láb. A gyomorfájás – és a gyomorfekély – jellemzően pszichés alapon bekövetkező betegségek, előidézőjük a stressz, az állandó feszültség, a tartós mérgelődés, bosszúság.

Ne tűrjük tehát összeszorított foggal mások butaságát, főleg, mert a fogcsikorgatás a fogzománcot is károsíthatja! Elutasítása legyen határozott, de udvarias.

Tartsa meg szuverenitását, védje függetlenségét, személyes szabadságát! Minél kevesebbet kommunikáljon azokkal, akiket nehezen visel el – vagy próbálja őket közelebbről megismerni, és ha kiderülnek a jó vonások, akkor a kellemetleneket is könnyebb tolerálni.

Tanácsok

Ha valaki unalmas, nem kell udvariasságból a figyelmével kényeztetnie. Ha lehet, hagyja óvatosan faképnél.

Ha valaki ordít, nem jelenti feltétlen, hogy igaza is van – még ha a főnöke vagy a férje, akkor sem. Őrizze meg higgadtságát, és tartson távolságot – semmiképp ne vonódjon be a másik agressziójába.

A hencegők és az okoskodók gyakran lekezelően bánnak másokkal – hagyja rájuk, de ne vegye a szívére. Az ellentmondás csak rontana a helyzeten.

Az intrikusok olyanok, mint a ravasz kígyók – ne bonyolódjon bele soha cselszövéseikbe, és ne foglaljon állást semmiben, amit elmesélnek.

A pletykások képesek a legjobb emberi kapcsolatokat is felrobbantani – óvakodjon mások magánéletének a kibeszélésétől, és őrizze kincsként barátai, kollégái Önre bízott titkait. Így sokkal harmonikusabb kapcsolatai lesznek.

Igaz, hogy az erőszakos emberek gyengék?

Nem. Előfordulhat, hogy azok vitatkoznak, veszekednek, verekednek, akiknek kisebbségi érzésük van, de nem ez a jellemző. Csak előítélet, hogy a kevésbé magabiztos emberek agresszióval takarják igazi természetüket. Általában ennek ellenkezője igaz: a túlzott önbizalommal rendelkezők kevésbé tudják reálisan megítélni képességeiket, így még hivalkodóbban, kihívóbban viselkednek.

Mindennek biológiai oka van, amelyet őseinktől örököltünk: az állatvilágban, de az emberi társadalmakban is a magas beosztás, státus a hierarchiában a legagresszívebb behódolóknak jutott.

Ellentét? Nem: az ivóhelynél, evésnél, a fogamzóképes nőstény megszerzésénél ezek az egyedek nem vesztegették energiájukat harcra, küzdelemre, mégis nekik jutott a legjobb hely. Ezzel máris a lényegnél vagyunk, hiszen a kulcs a helyezkedés. Helyezkedés a cégnél, a domináns hímnél, a törzsasztalnál vagy a családban.

Vita helyett érzelmi intelligencia

Az érzelmileg intelligens ember tudja, hogy az éles kritika a kapcsolatot aláaknázza. Ha nem a másik megtaposása a célja, akkor ne a személyt, hanem a tettet kritizálja! A személyes támadás ugyanis pusztító hatású, mert megszégyenít, elutasít, hibáztat, leszól – és végül inkább védekezésre késztet, dühöt, haragot és konfliktust provokál.

Ha valaki falat emel maga köré, kiszáll a párbeszédből, a közeledésre lárvaarccal, közönyösen reagál, akkor lehetetlenné teszi a kapcsolat rendezését.

Sokan mártírnak érzik magukat, és úgy vélik, felháborodásuk jogos. A magát áldozatnak tudó fél minden tettében megerősítést keres áldozat mivoltára, és észre sem veszi a másik jó szándékú megnyilvánulásait. Sőt, az is előfordulhat, hogy azt torzító lencsén keresztül szemléli, lesöpri az asztalról, ráadásul a rossz szándék jeleként értelmezi.

Ha valaki nem képes uralkodni magán az őt ért valós vagy vélt sérelem miatt, nemritkán dührohamban tör ki. Ilyenkor látásmódja, gondolkodása teljesen beszűkül, képtelen a másik szempontjait méltányolni és a dolgokat értelmesen rendezni. Apró ügyekből nagy csaták keletkeznek, és az érzelmi sebek osztása igen gyakorivá válik. Mivel az érzelmi csúcson a tiszta hallás és a reális gondolkodás képessége szertefoszlik, a lehiggadás döntő jelentőségű lépés a rendezés felé.

Mit tegyek, hogy ne szegjék a kedvemet?

Figyelje önmagát, mikor, mire reagál fáradtsággal, idegességgel, mit reagál túl! Mindez ugyanis a stressz, a feszültség jele. Ha már megállapította, mik a források, el is jutott az első lépéshez, hiszen „felkészülten” várja az idegölő helyzeteket.

Ha pedig kevésbé zavartatja magát, az azt jelenti, hogy képes távolságot tartani, egy idő után pedig kívülről szemlélni az eseményeket. Talán oda is eljut, hogy nevetni tud rosszallás helyett, vagy örül, hogy másfajta embereket is megismer.

Tippek

Nem biztos a helyzet felismerésében? A felhúzott váll és a 10%-kal nagyobb pulzusszám lehet jelzés: ilyenkor lélegezzen mélyeket, mondjuk, percenként 4-5-ször.

A tízig elszámolás módszere is beválhat, mindkét esetben lényeg, hogy körülbelül öt percet koncentráljon magára.

Ha a vitás kérdés megbeszélésekor közli a másik féllel, hogy az ő szempontjait is felfogta – még ha nem is ért vele egyet –, és próbál empatikus lenni vele, hatékonyan csillapítja a feszültséget.

Gyilkos mondatok

Ha valaki untatja, pletykákkal szórakoztatja vagy locsi-fecsizik: „Mondja, nincs egy jó fodrásza, akinek mindezt elmesélhetné?”

Síró-rívók, akik lelki szemetesládának nézik: „Mikor gyónt utoljára?” „Ja, mindannyiunknak kell áldozatokat hoznunk!”

Intrikusoknak, áskálódóknak: „Olyan kár, hogy nincs több olyan ember, mint Ön!”

Magamutogatóknak, önimádóknak: „Ön is találkozott már azzal a problémával, hogy senkinek nézték.”

| önuralom
2021-07-12 11:44:36
hírdetés
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop