A fehérjékről

Energiatartalmú tápanyagaink a fehérjék, zsírok és a szénhidrátok. A fehérjék főszerepe az, hogy a szervezetben a sejtek és struktúrák építőkövei, valamint nagyon sok nélkülözhetetlen anyag (hormonok, enzimek) is fehérjékből áll.

sport, táplálék, fehérje | Gyógy-ír   Kisalföld | Gergó, K.
Energiatartalmukkal ugyan számolnunk kell, de a fontosságuk a fent leírt szerepükkel kapcsolatos, mint energiaforrások csupán másodlagosak. A belőlük nyerhető energiát a szervezet egyrészt hidegben hasznosítja hővédelemként, valamint éhezési állapotokban, amikor az elsődleges energiaforrások híján vagyunk. 1 g fehérje a kaloriméterben 5,3 kcal hőt szolgáltat. Mi azonban nem tudjuk teljesen elégetni, csupán "hugyany-" és "ammóniavegyületekig", melyeknek még 1,2 kcal energiatartalmuk van. Tehát élettanilag 1 g fehérjéből 4,1 kcal hőmennyiséggel számolunk. Előzőekben megbeszéltük azt is, hogy tetemes a veszteség az emésztése során keletkező specifikus dinamikus hatás révén is, amely a fehérjéknél a legmagasabb, elérheti a 30 százalékot is!

A fehérjeminimumot naponta 1 testsúly-kg-ra számítva 0,5 g-ra becsülik. Ez azonban többnyire nem elegendő, mivel a kopás nem állandó, hol több, hol kevesebb. Ezen a szinten könnyen kerülhet az illető nitrogénhiányos állapotba, amely nagymértékben rontja a teljesítményt.

Fehérjeoptimum mellett a szervezet már kedvezőbb feltételek között működik. Ez a mennyiség 1 kg-ra 1 g fehérje naponta.

Fehérjeigény alatt értjük a naponta valóban igényelt mennyiséget. A sportolóknál arra kell törekednünk, hogy a megnövekedett fehérjeigény esetén se jöjjön létre relatív fehérjeszegénység. A fehérjeigény fokozódik nagyobb megterheléseknél, fejlődő szervezetnél, erősítőgyakorlatoknál, testépítésnél és a terhesség bizonyos szakaszában.

- Anabolizmus: fokozott beépítés, pozitív nitrogénegyenleggel (innen származik a testépítő hormonok neve: anabolikák!).

- Katabolizmus: fokozott leépítés, nem kielégítő táplálkozásnál, betegségeknél. A sportban a fentiek alapján érthetően magasabb a napi fehérjeigény: 1 kg-ra 2,4-2,7 g. Az összenergia-igény 12-20 százaléka a fehérje.

Döntő jelentőségű a táplálkozásban a fehérjék minősége. A fehérjék a táplálkozás során lebontódnak aminosavakra, melyek felszívódnak, s belőlük építi fel a szervezet a csak rá jellemző, saját fehérjéit. Az aminosavak közül egyeseket a szervezet maga is fel tud építeni, másokat azonban nem. Az ilyen, létfontosságú aminosavakat, melyeket készen, kívülről kell a táplálkozással megszereznünk, esszenciális aminosavaknak nevezzük. Azért is nagy a jelentőségük, mert egyes aminosavak hiányában a szervezet a többit sem képes beépíteni, hanem kénytelen a drága anyagot elégetni. Mivel az állati fehérjék tartalmazzák ezeket az anyagokat, nagyon fontos a táplálkozásnál az, hogy a bevitt fehérje fele, de inkább 60 százaléka állati eredetű fehérje legyen. Ismert az a jelenség is, hogy a fehérjék egymást komplettálják, ami azt jelenti, hogy egyik a másik jelenlétében jobban hasznosul, mint anélkül.

Állati eredetű fehérjék: tej és tejtermékek, tojás, húsok, mirigyes szervek. A tej- és májfehérjék kiválóak, mert komplettek.

Növényi eredetű fehérjék: gabonafélék, gombák, gyümölcsök, magok, kakaó. Ezek nem olyan értékesek, mint az előzők, kivéve a szóját, amely fehérjében igen gazdag és komplett.

Ha valaki kissé több fehérjét fogyaszt, az nem veszélyes, a sok viszont árt. Magas a specifikus-dinamikus hatása és korán elfogynak a szervezet szénhidráttartalékai. Gyomor- és bélműködési zavarok lépnek fel. Felszaporodnak a savanyú anyagcseretermékek, fáradékonyság, idegesség lép fel és hamarabb bekövetkezhet a túledzettség.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódik az is, hogy a szervezet a fehérjéket tárolni nem tudja, nincsenek raktárai, tehát túlfogyasztani őket nem érdemes.

| sport, táplálék, fehérje
2002-07-18 14:23:11


data-full-width-responsive="true">