Fogások és morzsák

Születésünk pillanatától tudatában vagyunk a táplálkozás kiemelkedő szerepének. Már újszülöttként ösztönösen bújunk édesanyánk mellkasához. Az alvás mellett a táplálék felvétele válik a legfontosabb életfunkciónkká. Ez később sem változik, csak némileg differenciálódik. Étkezési szokásaink alakulnak ki, amelyek akár egész életstílusunkat, életmódunkat meghatározzák. Gondoljunk csak arra, hogy a napi ötszöri étkezés hogyan osztja fel mindennapjainkat. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a társadalmak működése igazodik táplálkozási szokásainkhoz. Munkakezdés előtt megreggelizünk, munkahelyünkön ebédszünetet tartunk, majd este közös vacsora keretében eszünk a családdal. Szervezetünk működésében a rendszeres étkezés mellett azonban fontos szerepet kap a megfelelő tápanyagértékű, helyes étrend kialakítása is.

A fogyókúrázók nagyrésze megrögzött kalóriaszámlálóvá válik az idők folyamán. Számontartja, hány kalóriát evett meg reggelire, ebédre, vagy épp vacsorára. Sokan számolgatnak így (talán evés helyett is), de hogy pontosan mit, azt kevesen tudják.

Az egészséges és változatos táplálkozás alapfeltétele az esszenciális tápanyagok kiegyensúlyozott fogyasztása. Ilyen tápanyagok az aminosavak, amelyeket a fehérjékben, a zsírsavak, amelyeket zsírokban és olajokban találunk meg, valamint bizonyos ásványi anyagok és vitaminok. Ezek alapján a tápanyagokat két csoportba sorolhatjuk: vannak makro- és mikrotápanyagok. Míg a makrotápanyagokból naponta nagyobb mennyiségek (akár több grammnyi) szükségesek, addig a mikrotápanyagokból milligrammyi mennyiség is elegendő. Ugyan nagy különbség van a kétféle elem tápanyagfelépítési arányaiban, azért szerepük ugyanolyan fontos.

A makrotápanyagok (fehérjék, zsírok, szénhidrátok és néhány ásványi anyag) szolgáltatják a szervezet számára azt az energiát, amely a növekedést, a mozgást és a fennmaradást biztosítják. Alapvető szerepet játszanak az étrendben azok a mikroelemek (vitaminok, nyomelemek) is, amelyek a makrotápanyagok felhasználásában vesznek részt.

A makrotápanyagok összbevitele határozza meg energiaigényünket. Ezt mi egyszerűen csak kalóriaszükségletnek nevezzük. Kortól, nemtől, fizikai aktivitástól függően ez napi 1000 és 4000 kalória között változik. A kutatások azt mutatják, hogy a kisgyermekek, az ülőmunkát végző nők és a nyugdíjasok energiaigénye megközelítően napi 1600 kalória. Nagyobb gyermekek és aktív felnőtt nők esetében ez az érték 2000, míg kamasz fiúk és aktív férfiak esetében 2400 kalória. A rendszeresen nagyobb mértékű energiabevitel gyakran (főleg arra hajlamosoknál) elhízáshoz vezet. Viszont, ha alacsonyabb, a testsúly lecsökken, és a zsírraktárakból - kisebb mértékben a szervezet fehérjéiből - pótlódik az energia. A fogyókúrázó szervezetnek ezt a pótfelhasználási törekvését használják ki, sokszor látványos eredményekkel. Az energiaszükséglet drasztikus csökkentése azonban életveszélyes állapotot is eredményezhet (kóros soványság). Ezért fogyókúrázás esetén még fokozottabban kell ügyelnünk a kiegyensúlyozott energiabevitelre, pontosabban a szerves tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok) megfelelő arányaira. Ezek mellett nem árt figyelemmel kísérnünk az esszenciális zsírsavak (különféle növényi olajok) és a makroásványok (pl. kálcium, foszfor, nátrium, klorid, magnézium) bevitelét sem.

A helyes táplálkozási szokások ­ a rendszeres és megfelelő összetételű étrend ­ kialakítása elengedhetetlen feltétele szervezetünk egészséges működésének. A normálistól való eltérés mindig zavarokhoz, a szervezet egyensúlyának felborulásához vezethet.

| táplákozás, étrend, Kövérség, Obesitas, Elhízás, Elhízottság, Adipositas, fogyókúra, kalória, energia, makrotápanyagok, zsír, fehérje, szénhidrát
2002-08-02 15:59:33


Édes csábítás

A cukor manapság gyakran akkor is felbukkan, ha a fogyasztó egyáltalán nem számít rá és ízlelőbimbói sem érzékelik igazán. A vitaminrabló cukorról ma már m...


A méz nem csupán édesség

Ismerjük, becsüljük-e eléggé ezt a folyékony aranyhoz hasonlatos, édes és finom táplálékot, melyet a régi görögök az istenek eledelének tartottak? Vajon mi az oka, ...


Már tudjuk, miért jó a fokhagyma

Kutatók között széles körben elterjedt nézet, hogy a fokhagyma ízét és illatát adó szerves összetevője, az allicin a világ egyik legelterjedtebb antioxidánsa.


Honnan tudjuk, hogy tényleg bio a bio?

Divatos a bio termékek fogyasztása, és jogosan, mert sokan próbálnak minél kevesebb mesterséges adalékot, illetve vegyszert bejuttatni a szervezetükbe.


Csodálatos hatású diéták

Ahol csak lehetett, kerültük a „fogyókúrás diéta” kifejezést. Tettük ezt azért, mert mind a két szó arra utal, hogy valami ideiglenes dologról van szó. Gondolju...


hirdetés