Régi elmélet, hogy ami természetes, az egészséges, kívánatos és finom - ez motiválhatta Károly herceget is, amikor legutóbb síkraszállt a génkezelt élelmiszerek ellen.

Beszédében a herceg úgy fogalmazott, hogy a tudományos racionalitás összerombolta az Isten és ember közötti szent bizalom elvét, pedig ezt követve "fogadtuk el, hogy mi lettünk a Föld őrzői". Ha már semmi sem szent, akkor mi tart minket vissza attól, hogy "hatalmas laboratóriumnak" tekintsük világunkat, ahol a tudomány ellenőrzés nélkül működhet.

Kétségtelen, hogy a herceg hatásos és érzelmes módon szólt bele a vitába, de vajon igaza volt-e? Természetesen a legtöbb tudós nem így gondolja. Martin Bobrow, a Cambridge University genetikaprofesszora is vitatja Károly álláspontját. "Úgy vélem, sokat hátráltatja a munkánkat, ha a herceg tovább erősíti a tudományos haladással szembeni álláspontot" - jelentette ki Bobrow. Richard Dawkins, oxfordi zoológus is megdöbbent, amikor hallotta, hogy Károly a környezet védelmének ellenfeleként állítja be a tudományos gondolkodást.

A GM-technológia elleni harcban Károly és tanácsadói a természetes világ organikus fenntartásáról beszélnek, és szembeállítják ezt a tudósok és agrármérnökök mesterséges, természetellenes és szintetikus módszereivel. Károly üzenete egyszerű: tudósok, tudjátok, hol a helyetek. Teremtőnk műve, a természet nem szenvedhet kárt.

A világ azonban nem ilyen egyszerű. Az ember évezredek óta küzd a természet ellen. A gyermekbénulás kórokozója természetes, csakúgy, mint a botulizmusé vagy a pestisé. Természetes jelenet, hogy egy afrikai kisfiú hasmenésben hal meg, mert kolerás vizet ivott. Szintén természetes látvány a fejlett nyugati világban egy öröklött betegséggel született csecsemő.

Ha a természetes létre szavaztunk volna, akkor ma nem lenne gyógyászat. Hagynunk kellene, hogy a természetes betegségek a természetes módon folyjanak le. Nem takarítanánk be és raktároznánk gabonát, hanem ennénk, amit az anyatermészet ad. De tovább megyek, ha természetesek akarnánk lenni, nem avatkozhatnánk be az evolúcióba, és hagynunk kellene, hogy a gyengébb elpusztuljon. Ez természetes, de nem hangzik túl jól.

Amikor úgy 10 ezer éve az első földművelők elkezdték kiválasztani a termelésre alkalmas fajokat, beavatkoztak az evolúcióba. Egyetlen bioőrült sem enne vadkukoricát - egy satnya, néhány centis kis terményt.

A természetbe való beavatkozás tette lehetővé, hogy az emberiség ilyen mértékben elterjedt. 1960 és 1995 között a rizs és a köles hozama több mint kétszeresére nőtt, mindez természetellenes folyamatok nyomán - növényvédőszerekkel, a termést elősegítő kemikáliákkal.

Még az úgynevezett Zöld Forradalomban résztvevő tudósok sem állítják, hogy ennek nem kell megfizetni az árát. A permetezés nyomot hagyott a természeten, a genetikai sokszínűség kárt szenvedett a monokulturális termesztés miatt, és a kártevők is visszavágtak, ellenállóak lettek.

Ez azonban eddig nem jelentett katasztrófát. Károly herceg elég idős ahhoz, hogy emlékezzen arra, amikor a hatvanas években azzal fenyegettek a jósok: tömeges katasztrófák és társadalmi összeomlás várható az éhínségek miatt. Azt állították - nagyjából helyesen -, hogy 40 évvel ezelőtti termelési technikákkal nem lehet etetni egy ilyen gyorsan növekvő népességet.

A Zöld Forradalom azonban kitört, ám már ma is egyre több trágyát kell adni a növényeknek a hasonló hozamhoz, és egyre kevesebb a termőterület és az öntözővíz. Ugyanakkor 50 éven belül a Föld lakossága 6 milliárdról 9-re nő. Erre a problémára csak a géntechnika adhat választ a gyorsabban fejlődő és több termést adó növényekkel. Károlyt és tanácsadóit leginkább az aggasztja, hogy ez a technológia arra is jó, hogy géneket vigyenek át egy fajból egy másikba. Ez valóban mesterséges módon zajlik, de a jelenség egyáltalán nem ismeretlen a természetben. Amíg nem tudtunk róla, természetellenesnek hangzott, de amióta kiderült, hogy maga a természet is él ezzel a módszerrel... Az Agrobacterium tumefaciens ugyanis, ez a földben élő baktérium képes DNS-ének részeit átadni az arra fogékony növényeknek.

A génmanipuláció harcos ellenfelei azt is elfelejtik, hogy a génkezelésnek köszönhetően kevesebb vegyianyagot kell szétpermeteznünk. Marteen Chrispeels, a UCSD biológusa szerint az Egyesült Államokban az 1998-as GM-növények vetésének köszönhető, hogy 12 százalékkal kevesebb növényvédőszert kellett szétszórni a környezetben. A canola egyik génjének kivonásával a termést megkétszerezték. Ami akár azt is jelentheti, hogy a farmerek visszaadhatják a termőterület felét a természetnek, és feleannyi vegyianyaggal szennyezik környezetüket.

A GM-technológia ennél közvetlenebb módon is hatással lehet az egészségre. A penészgombák által kiválasztott természetes toxinok halálosak lehetnek. A mogyorót természetesen megtámadó gombák mérgei ezreket öltek már meg. Kimutatták, hogy a génkezelt kukoricában kevesebb a mycotoxin.

A kutatók tervei között oltóanyagok növényekben való termesztése is szerepel; ezzel a harmadik világ gyermekeinek egyszerű, de steril módon juttathatnának el vakcinát. A bélfertőzések következtében fellépő hasmenés valószínűleg több gyermeket öl meg, mind bármilyen más betegség. Egy enterotoxin elleni vakcinát tartalmazó zöldség messze nem természetes ugyan, de életet menthet. Vannak példák a közvetlen hatásokra is. Az A-vitaminnal kezelt rizs nem ment életeket, de gyermekek ezreit óvhatja meg a vakságtól a fejlődő országokban.

Természetellenes, mesterséges és szintetikus, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül a géntechonlógia előnyeit. Ha mindenki a cornwalli dombokon alkalmazott művelési módszereket használná, 4 milliárd embernek lenne elegendő élelme; ez 2 milliárd éhhalált jelent. Nincs más választásunk, folytatnunk kell az elkezdett munkát, és feszegetnünk kell a természet adta kereteket. Nem várhatjuk Istentől, hogy megtegye helyettünk.

Jim Watson, a DNS atyja mondta nemrég egy tanácskozáson, hogy gyakran éri a tudósokat a vád, hogy Istent játszanak. "De uraim, őszintén, ha a tudósok nem játszanak Istent, akkor ki fog?" - reagált erre a tudós.

A trónhoz közel állók minden tiltakozása ellenére el kell ismernünk, hogy Watsonnak igaza van.

Megjelent: The Independent, London