A TESTSÚLY ÉS A SZEMÉLYISÉG

Éveken keresztül részt vettem több száz túlsúlyos gyermek szanatóriumi körülmények közötti fogyókúrázásában. A résztvevők többsége 6­16 éves volt, testsúlytöbbletük pedig átlagosan 25% körüli. A legsúlyosabb, egy 15 éves fiúgyermek 168 cm magas volt és 141 kg-ot nyomott. A résztvevők személyiségjellemzői a következők voltak: szegényes érdeklődés, beszűkült gondolkodás, sablonos élményvilág, indítékszegénység, önbizalomhiány, alacsony tűrőképesség, gyenge problémamegoldási készség, konfliktusos anya-gyerek kapcsolat.

AZ ÖNPUSZTÍTÓ SOVÁNYSÁG

A táplálkozási funkciók másik szélsőséges zavara: a kóros soványság (anorexia nervosa: an-orexia=hiányzó vágy). Különböző eredetű kóros soványságot már évszázadok óta észlelt az orvostudomány. Így anorexiás volt Szent Margit, a Margit sziget névadója, Erzsébet királyné (Sissy), s az ismert írók közül Franz Kafka. Sigmund Freud úgy vélte, hogy a pubertás korú lányok a szexualitás iránti fenntartásaikat fejezik ki az étel elutasításával.

A kórkép legjellemzőbb tünetei: az evés elutasítása, túlzott foglalkozás valamilyen dologgal, például a tanulmánnyal, drasztikus súlyvesztés testi okok nélkül, a saját testről kialakított kép zavara ­ például egy anorexiás 25%-os testsúlyvesztés után is túlsúlyosnak ítéli magát ­, hiperaktivitás, nyomott hangulat, rögeszmék, lányoknál a ciklus elmaradása, önhánytatás stb. Az anorexiásokra összességében önsanyargatás, önbüntetés, önpusztító viselkedés a jellemző.

Amíg a túlsúlyos emberek gyorsan elkezdik és gyorsan abba is hagyják a pszichoterápiás és egyéb kiegészítő kezeléseket, addig az anorexiások nehezen szánják rá magukat, azonban körülbelül fél év elteltével pszichoterápiás kezelésük az esetek túlnyomó részében eredményre vezet.

Mindkét probléma kezelésekor komplex ellátásra van tehát szükség, amelyben a stresszoldásnak, valamilyen pszichoterápiás módszernek, egyénre szabott életmód-tanácsadásnak és mozgásprogramnak is helyet kell kapnia! Önállóan egyik módszer sem eredményes hosszú távon!

Rögeszméje az evés?

Az szájon keresztüli fejlődési szakaszban ­ Freud szerint ­ a csecsemők öröme elsősorban a szopástól származik, és ezért bármit, ami a kezük ügyébe kerül, azonnal a szájukba vesznek. A 2. életév során az anális (végbélen keresztüli) szakaszba lép a gyermek, amikor a széklet visszatartásában és elengedésében leli leginkább örömét.

Freud úgy gondolta, hogy bizonyos problémák az egyes szakaszokban megállíthatják a fejlődést, és ez később tartós hatást gyakorol a személyiségre. Akit például túl korán elválasztanak, és emiatt nem élheti át elegendő ideig a szopás örömét, az megrekedhet az orális szakaszban. Felnőttként túlságosan kötődik az olyan örömökhöz, mint az evés, ivás vagy dohányzás. Ezért a pszichológia az ilyen embert orális személyiségnek nevezi.

AZ ÉLET ELUTASÍTÁSA?

A lesoványodás során eltűnnek a jellegzetes női nemi jegyek, a menzesz is elmarad, az érintett beteg nemtelenné (semlegessé), aszexuálissá válik. A kórkép kialakulására ezenkívül több teória is született, ám egyénenként más és más oka lehet. Az egyik leggyakoribb megfigyelés, hogy a legtöbb anorexiás nő jobb módú, feltörekvő családból származik, ahol dominál a teljesítménykényszer és magasak az elvárások. Az étel megtagadása (tudattalanul) tehát a családi követelményrendszer megtagadása is lehet.