A kalcium és a szelén szerepe táplálkozásunkban

Korunkban egyre elterjedtebb betegség az osteoporosis (csontritkulás) és az ezzel összefüggő csonttöréses, valamint egyéb mozgáskorlátozottságot okozó megbetegedés. A jelenséget korábban a normál öregedési folyamat részeként értékelték. Mára világossá vált, hogy elsődleges oka a kalciumhiány.

Az osteoporosis kialakulásának megelőzése a fokozott, de nem mértéktelen kalcium, ásványianyag-, nyomelem- és vitaminbevitellel érhető el.

A kalcium 99 százaléka a csontokban helyezkedik el, a csontok fő vázát alkotja. Szerepe van az izmok összehúzódásában és relaxációjában, a véralvadásban, a sejtmembrán felépítésében és működésében, a B12-vitamin felszívódásában, a vérnyomás szabályozásában. Felszívódását befolyásolja a D3-vitamin, a fehérjebevitel, a C-vitamin, a B-vitaminok, a magnézium, a cink, a szilícium, a mangán, a fluor, valamint a foszfor, a CA: P egyenlő 1:1 arány megtartása. (Ha a foszfor túlsúlyba kerül, "kalciumellenségként" viselkedik.)

A szervezet kalciumszükségletét a következő tényezők határozzák meg: életkor, nem tápláltsági állapot, élettani változások (terhesség, menopausa, postmenopausa), környezeti hatások (stressz, szennyeződés), fizikai aktivitás.

Az életkor szerinti kalciumszükséglet újszülött (0-6 hónap): 400 mg/nap; csecsemő (6-12 hónap): 600 mg/nap; gyermek (1-10 év): 800 mg/nap; ifjú (11-14 év): 1200 mg/nap; felnőtt: 800mg/nap; terhes anya: 1200 mg/nap; postmenopausa 1500 mg/nap; időskor: 1200 mg/nap.

Terhesség alatt fokozódik a kalciumszükséglet, hiszen a női szervezet saját kalciumháztartásából építi fel a magzat csontvázát. Másrészt a nők csontrendszerének kalciumtartalma 30-35 éves kor után "szökésnek indul", azaz a meglévő készletből folyamatosan veszít a szervezet. A kor előrehaladtával csökken a női hormonok termelése, melynek következtében a kalcium megkötése és felhasználása romlik.

Szervezetünk mindennap ürít bizonyos mennyiségű kalciumot. Az évek múlásával a bélből való felszívódás romlik, melynek a D-vitamin hiánya is oka lehet. A fokozott kalciumürülés, a hiányos felszívódás a csontok szilárdságának csökkenéséhez vezetnek.

A hiányállapot kialakulása előtt megelőzés céljából napi 900-1000 az ajánlott bevitel.

Ha a betegség már kialakult, még nagyobb dózis kalciumbevitelre van szükség: 1500 mg/nap. Ezt a mennyiséget megfelelő étrenddel kell és lehet biztosítani. A legnagyobb arányban a tejtermékek, a szójabab, a teljes őrlésű lisztek, a zabpehely, a rozskenyér, az olajos magvak, a petrezselyem tartalmazzák. A spenót, a sóska, a rebarbara szintén jelentős kalciumot tartalmaznak, de oxálsavtartalmuk ezt megköti. A kakaó, a koffein, az alkohol szintén "kalciumtolvajnak" számít.

Az elmúlt években egyre több ismeretanyag gyűlt össze a mikroelemeknek, különösen a szelénnek az emberi táplálkozásban betöltött szerepéről. A mikroelemek között kétségtelenül rangos helyet foglal el a szelén.

A szelén esszenciális mikroelem, a szervezet számára nélkülözhetetlen. Napi szükséglet 80-100 mikrogramm, terhesség, szoptatás alatt a szükséglet növekszik. Sokáig nem sorolták a nyomelemek közé, ám a legújabb kutatások szerint fontos szerepet tölt be a szervezet védekezőmechanizmusában.

A szelén a glutátion-peroxidáz enzimnek az alkotórésze. Ez az enzim védőhatást fejt ki a szabad gyökök károsító hatásával szemben.

Szervezetünkben ugyanis állandóan képződnek szabad gyökök, amelyek képesek negatív láncreakciót beindítani, rombolva a sejthártyákat, károsítva a sejtek genetikai anyagát. A szabaddá vált oxigén a szervezetben is képes elvégezni azt a korróziós munkát, amit az autókon, kerítéseken nap mint nap tapasztalunk. A szervezet ugyan védekezik ellene, ám ezt a védekezést különböző hatások (stressz, környezeti ártalmak, dohányzás) gyengítik.

Mivel a szabad gyökök a környezeti ártalmak során egyre nagyobb mértékben keletkeznek, érthető, hogy a gyökök jelentősége napjainkban fokozódik.

Összefüggéseket mutattak ki a daganatos megbetegedések és a szelénhiány között is. Irodalmi adatok számolnak be arról, hogy azokon a vidékeken, ahol alacsony a talaj szeléntartalma, a daganatos betegségek bizonyos fajtái megszaporodnak.

A szelén tehát az A-, E- és C-vitaminhoz hasonlóan antioxidáns tulajdonságú. Mind a szelén, mint az E-vitamin védőfaktorként szerepel a májelzsírosodás gátlásában. A szövetek oxigénellátásában megkülönböztetett szerepe van az E-vitaminnak. A megfelelő hatás ellenére azonban a szelénnek is jelen kell lennie, viszont a szelén hatása is mérséklődik E-vitamin-hiányos állapotban.

Értékes megfigyelés, hogy a szív- és érbetegségekben jelentősen alacsonyabb a szeléntartalom. Tehát a megfelelő szelénellátottság szerepet játszik a szívinfarktus és a vérkeringési zavarok leküzdésében.

A szelén a halban, a belsőségekben és a csirkehúsban fordul elő nagyobb mennyiségben. A marha- és sertéshús általában kevesebbet tartalmaz.

A tejtermékek, a zöldségek, a gyümölcsök és a tésztafélék nem járulnak számottevő mértékben hozzá a szelénbevitel fokozásához.

Összefoglalva az elhangzottakat: a szelén, ha kis mennyiségben is, de a szervezet számára nélkülözhetetlen. Ezt a napi 100 mikrogramm mennyiséget feltétlenül el kell fogyasztania minden felnőttnek, mert különben szelénhiány következtében csökken a szervezet védekezőmechanizmusa különböző betegségekkel szemben.

| szelén, kalcium, diéta, étrend, öregedés, csontritkulás, osteoporosis, immunrendszer, keringés
2002-07-18 14:01:48


data-full-width-responsive="true">