Gyógyfürdők: ami ingyen van és ami drága
1999. 03. 10
Nehéz úgy írni a hazai gyógyvizekről, hogy kikerüljük a közhelyeket. De akkor is tény, hogy részben kiaknázatlan kincs még ma is, ami a hazai földből felbugyog. A hasznosított víz jelentős devizabevételt hoz az országnak. Az egyik legnyereségesebb turisztikai ágazat a gyógy-idegenforgalom, mert a vendég hosszú időre érkezik, többnyire előre kifizet egy kéthetes kúrát, ha jól érezte magát, visszatér, ráadásul ez a fajta turizmus nincs szezonhoz kötve. Közvetve, a devizabevételeken keresztül természetesen egy kicsit mindenki nyertese a gyógyvíznek. Ám a hazai átlagkeresetű beteg vendég - nem szólva most a létminimumon vagy az alatt élő milliókról - kiszorul a szállodákból. Igaz, egy tehetősebb réteg megengedhet magának egy-egy pihenésre szánt hétvégét, de sajnos nem ez a jellemző. Egy svájci állampolgár kevesebből megússza a két hetet Bükfürdőn, mint otthon. Milyen jövője lehetne nálunk a gyógyturizmusnak akkor, ha építhetne a hazai betegre is? Hermann György, a sárvári és a büki Danubius Thermal Szállók igazgatója szerint, ha EU-tagok leszünk, a külhoni biztosítók beutalóval ajánlhatnák a hazai gyógyvizeket szállodai tartózkodással egybekötve. Ennek egyéb feltételei is vannak. Csak a magas színvonalú gyógyhotelek jöhetnének szóba - ám ezekből nincs olyan sok, mint amennyi enyhet, gyógyírt nyújtó hazai melegvíz-forrás. Itt nemcsak a hotel nívója számít, hanem a megközelíthetősége is. E tekintetben azalföldi vizek hátrányban vannak. A kulcsszereplőt, a külhoni orvost kellene elsősorban megnyerni ahhoz, hogy a magyar gyógyvizet ajánlja, ne pedig a saját hazájabelit, amelyhez talán erősebb (anyagi és más) érdek fűzi, vagy éppen rendelet kötelezi rá. Bár kivételeket, egyedi megállapodásokat azért itt is találunk. A hazai gyógyszállókban már ma is laknak - igaz, kevesen - olyan külföldiek, akiknek a munkáltatójával speciális megállapodása van a Danubiusnak. A világhírű Leica cég például ilyen. A legtöbb külhoni vendég beutaló nélkül érkezik és fizeti a teljes összeget, mert így is alacsonyak számára az áraink. De nemcsak ezért jönnek hozzánk, hanem mert elégedettek a víz gyógyhatásával és a szolgáltatásokkal. Ha létrejönnek az első hazai magán-betegségbiztosítók, akkor ismét új helyzettel állunk majd szemben. Mint ahogyan már sok a vállalati, intézményi nyugdíjpénztár, úgy hamarosan lesz maszek betegségbiztosító is a magánklinikák mintájára. Jelenleg még az azonos színvonalú gyógyfürdői szolgáltatásokat nem azonos mértékben támogatja a társadalombiztosítás. A fürdők zöme a helyi önkormányzat tulajdonában van, az üzemeltetést többnyire ezek gazdasági társaságai végzik. A gyógykezelések valós költségei és az OEP támogatása között jelentős különbség van, és ezt a különbséget általában az önkormányzatok finanszírozzák. Méghozzá tetemes összeggel: tavaly ez Budapestet illetően több mint 280 millió forintot tett ki. Az ötven körüli, hivatalosan is gyógyfürdőnek minősített fürdővel és ahozzávetőlegesen hetven termálfürdővel eltérő árakon számolt el eddig a biztosító. A betegek szempontjából visszalépés volt az az 1993-ban hozott intézkedés, mely szerint az OEP addig 25-féle gyógykezelést támogatott - orvosi javaslatra -, ma már csak tízet, azokat, amelyek közvetlenül a gyógyvízhez kötődnek. A hatályos jogi szabályozás szerint a következő kezelések vehetők igénybe társadalombiztosítási támogatással: termál medencefürdő (a hévízi tófürdőben), termál kádfürdő-iszapkezelés, súlyfürdő, szénsavas fürdő, orvosi gyógymasszázs, víz alatti vízsugármasszázs, víz alatti gyógytorna, komplex gyógyfürdőellátás és 18 éves korig csoportos gyógyúszás - tudom meg dr. Horváth Gábortól, a Magyar Fürdőszövetség elnökétől. Bár ezekért a beteg nem fizet, mégsem ingyenességről van szó, hanem arról, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az általa megállapított ár 100 százalékának erejéig támogatja a kezelést. Ez az ár a tényleges, készpénzes ár 65-70 százalékának felel meg. Ezért a szolgáltatók elkérhetik és több helyen el is kérik a két ár közötti különbséget a betegtől. Egyébként valamennyi kezelés készpénzfizetés ellenében is igénybe vehető. Az árak országosan elég nagy szóródást mutatnak, ezért a Magyar Fürdőszövetség javaslatára most van folyamatban a gyógyfürdő-intézmények besorolásának (országos, körzeti és helyi jelentőségű) megfelelően a három csoporton belül az egységes támogatási rendszer kialakítása. Meg kell jegyezni, hogy a medencefürdőt, a kádfürdőt és a masszázst leszámítva valamennyi kezelés csak vizsgálat alapján, orvosi rendelvényre vehető igénybe, függetlenül attól, hogy az adott kezeléshez nyújt-e a társadalombiztosítás támogatást vagy sem. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak 1998-ban 1,950 milliárd forint állt rendelkezésére. Ez az összeg a tényleges önköltséget nem fedezte. A gyógyfürdők nyereséges tevékenységükkel, az önkormányzatok pedig működési támogatással további 600-700 millió forinttal járultak hozzá e szolgáltatások finanszírozásához. Az említett összegeken felül az önkormányzatok jelentős összeget fordítottak fejlesztésre és felújításra, elsősorban a vízvisszaforgató rendszerekre. A fürdőkúrák Budapesten és minden olyan településen, ahol gyógyfürdő működik, otthon lakás mellett vehetők igénybe. Sok helyen működik úgynevezett nappali kórház, ahol a betegek kórházi körülmények között kapják meg a kezeléseket, de nem alszanak bent az intézményben. A szállodai elhelyezéshez külföldön is ritkán nyújtanak támogatást. Magyarországon a gyógyfürdőkórházakban és állami szanatóriumokban rehabilitációs céllal végzett kúrák a beteg számára ingyenesek, minden egyéb esetben az elhelyezés komfortfokozatától függő térítési díjat kell fizetni, ami napi több ezer forint is lehet. Egyéb szálláshelyek esetében megoldást jelenthet az üdülési csekk felhasználása. Ausztriában a gyógyüdülésre szorulók kétféle forrásból kaphatnak támogatást: az egészségbiztosítási illetve a nyugdíj-biztosítási pénztáraknak van lehetőségük az orvos által javallt költségek térítésére. A nyugdíjpénztárak esetében olyan gyógykúrák is támogatottságot élvezhetnek, amelyek célja a megelőzés. Az ausztriai térítés tekintetében nemrégiben változás történt: a napi térítési díj az érintettek jövedelmétől függ. Külföldi gyógykúrát csak abban az esetben térít bármelyik pénztár, ha az olyan ellátást nyújt, ami Ausztriában nem található meg. Ilyen Magyarország vonatkozásában nemigen létezik. A példa az izraeli holt-tengeri iszapkezelés - ennek az orvos által javasolt terápiának a költségeit az osztrák pénztárak megtérítik.