Kép: Famjly-LoveToKnow

Az iskoláskor a szocializációs folyamat első olyan állomása, ahol a gyermek tevékenysége (a tanulás) és viszonyulása (magatartás, szorgalom) minősítést kap érdemjegyek formájában. Az első osztályos gyermek élményei, tanulmányi teljesítménye, kapcsolata tanárával, osztályközösségben elfoglalt helye hosszú időre meghatározzák az iskolás éveket.

Sokat segíthetnek a szülők az iskolássá válás folyamatában. A gyermeket fel kell készíteni az életében bekövetkező változásra. Jó, ha jelen van az iskolatáska, a tanszerek megvásárlásánál. Biztosítani kell a lakásban azt a helyet, ahol iskolai holmiját tartani tudja, ahol nyugodtan elkészítheti házi feladatait.

Bármilyen közel van az iskola, biztonságot jelent az első osztályosnak, ha kezdetben valamelyik szülője reggelente elkíséri. Reggel érdemes inkább tíz perccel korábban felkelni, hogy ne kapkodva, elkéséstől félve induljon a nap.

A délutáni szabadidőt úgy praktikus beosztani, hogy lehetőleg mindennap azonos időben legyen a felkészülés a következő tanítási napra. A felkészülési idő foglalja magában a tanító által megadott otthoni feladat elvégzését, a táska bepakolását a következő napra. Helye lehet ebben az időben a szülő által elvárt szorgalmi feladatnak is, de mennyiségre csak annyinak, amennyi a gyermeket nem fárasztja, csupán biztonságot ad, hogy az iskolában jól tudjon teljesíteni. Ne legyenek hosszúak a napi felkészülésre szánt idők, rendszeresek legyenek.

A szülő kezdetben szorosabban, később lazábban ellenőrizze gyermekét. Igyekezzen önállóságra nevelni, hiszen az iskolában sem dolgozhat helyette. Vegye észre haladását, keze ügyesedését, dicsérjen, ha lehet. Minden kisgyermek igyekszik megfelelni az iskola elvárásainak. Az igyekezetet tudja a szülő kamatoztatni a megfelelő időben elhangzó dicsérettel, pozitív megerősítéssel.

Minden délután maradjon idő játékra. Lehetőség szerint azonos időben együtt vacsorázzon a család. Vacsora közben vagy délután el lehet beszélgetni azokról az örömökről, gondokról, amelyek napközben történtek. Többek között arról is, mi történt az iskolában. Direkt rákérdezésre általában azt válaszolja a gyerek: semmi. Azért így válaszol, mert a kérdés hallatán nagyobb eseményekre gondol (kitörött az ablak, megsérült valaki stb.)

A spontán beszélgetés alkalmas rá, hogy osztálytársairól, tanáráról, apró örömeiről, sérelmeiről megnyilatkozzon. Ezekre a tartalmakra komolyan kell figyelni még akkor is, ha a szülő számára teljesen komolytalannak tűnnek. A gyermeknek fontosak. Abban a közösségben kell megtalálnia helyét, ahol a Pisti a szünetben csúfolja Mónikát, Rajmi veri a lányokat, Ricsinek szamárfüles a füzete.

A közösség ilyen apró történései éppen úgy hatnak a gyermekre, mint a felnőttre a munkatársak rivalizálása, pletykálkodása vagy segítőkészsége. Az első osztályos gyermek először szerez közösségi tapasztalatokat.

A nap jó befejezéséhez hozzájárul az esti elalvás. Lehetőség szerint azonos időben - kisiskolás 8-9 óra között - kerüljön ágyba. A szülő gondoskodjon róla, hogy nyugodtan el is aludjon. Hatéves kor körül kifejezetten jelentkeznek félelmek, különösen az esti időszakban. Ezeket a gyermek nem mindig osztja meg a szülővel, de a szülő jelenléte, az erre utaló kintről beszűrődő kellemes zajok, esetleg egy konnektorba dugható irányfény segít a leküzdésükben.