A válással kapcsolatos kételyek homlokterében a gyermek(ek) sorsa áll. Vajon a házasság megromlása és az esetleges válás mit jelent az ő számukra?

Mi a legjobb?

Mi a legjobb a gyerek(ek) számára: boldogtalan, veszekedő szülők mellett, de teljes családban élni, vagy átélni a válás traumáját, de azután veszekedés nélkül felnőni?

A legtöbb szülő pontosan tisztában van vele, hogy saját boldogsága érdekében a gyerek(ek) vágya ellen tesz. Ha egy gyermekes házaspár a válás mellett dönt, akkor a válság nem csupán a házasfeleket érinti, hanem a gyereke(ke)t és a házasfelek szülői szerepét is. A gyerek(ek) nem aktív részese(i) a válásnak, ám védtelen és sérülékeny szenvedő alanya(i).

Fontos! A válás gondolatával foglalkozó szülő tartozik a gyerekének- és önmagának is - azzal, hogy a válásra vonatkozó döntését ne mondja ki elhamarkodottan, előbb mélyen foglalkozzon a kérdéssel, és lássa reálisan a válás esetleges következményeit!

Használja ki az átmeneti időszakot!

Az érzelmi huzavona idejét felhasználhatja arra, hogy
- Olvasson olyan könyveket, amelyek segíthetnek megmenteni házasságát!
- Keressen fel olyanokat, akik hasonló kríziseket éltek át!
- Menjenek el mielőbb egy házassági tanácsadóhoz!

Ha minden igyekezet ellenére is úgy látja, hogy a házasság megmentésére már nincs esély, akkor tudjon meg mindent a válásról!

Fontos! Tudakolja meg jogait, kötelezettségeit, a gyerekek jogi helyzetével kapcsolatos tudnivalókat, a költségeket stb.!

Mi lesz a gyerekkel?

Azok a statisztikai kimutatások, amelyek a válást elszenvedett gyerekek helyzetéről szólnak, nagyon ijesztőek. Ezért kell lépéseit megfontolnia! Mérlegelje, a válás által remélt szabadság, vagy a családi béke megéri-e azt az árat, amelyet a gyerekek fizetnek érte? Képes lesz-e ellensúlyozni az érzelmi megrázkódtatásokat? Részt tudnak-e mindketten vállalni a gyereknevelésben a válás után is? A megélhetés biztosításán túl tud-e elég időt szánni a gyerekekre?

A tudás biztonságot ad…

...több vonatkozásban is igaz ez:

Ha birtokában van a szükséges információknak, akkor több lehetőség közül választhatja ki az Önnek, házastársának és gyermekeinek legkedvezőbbnek tűnő megoldást.

A válás lebonyolításában részt vevő hivatalos személyekkel magabiztosabban tud tárgyalni, és pontosabban meg tudja fogalmazni az érdekeit.

Azt is jobban fel tudja mérni, hogy az ügyvédje az Ön elképzelései szerint védi-e az érdekeit.

A kellő tájékozottság birtokában azt is el tudja dönteni, hogy rokonainak vagy barátainak tanácsai hasznosak-e vagy éppen károsak.

Hogyan mondja el?

A saját érzései, gondolatai és szándékai tisztázása után azzal kell foglalkoznia, hogy a válás szándékát miként közölje gyerekeivel. A legfontosabb tudnivaló: a gyerekeknek világos, érthető üzenetekre van szükségük!

Már hosszú idővel a válási szándék kimondása előtt a gyermek érzi, hogy valami nincs rendben, még akkor is, ha a szülők leplezni próbálják a viharfelhőket. Ezen aztán keveredik benne a remény- hogy minden rendbe fog jönni - és a félelem attól, hogy valami szörnyű sorscsapás fog bekövetkezni. Valami olyan, amiről a kisebbek még el sem tudják képzelni, hogy mi lehet.

A gyerek ilyenkor feszült, várakozik, és figyeli a jelzéseket, amelyekből választ remél kérdéseire. Ha senki sincs, akivel erről beszélhetne, elkezd képzelődni arról, hogy mi is történik, ki a felelős, mi lesz ebből? Éppen ezért a gyerekeket nem szabad bizonytalanságban hagyni!

Veszekedés: kizárólag a felnőttek ügye

A gyerekek legyenek teljesen biztosak abban, hogy a probléma a két szülő között van és nem a szülő(k) és a gyerek(ek) között. A vita nem az ő felelősségük, viszont őket is érinti. Joguk van az őszinte válaszokra és őszinte beszélgetésre. Mondja el nekik, hogy anyának és apának sok vitája van mostanában olyan dolgokról, amelyekről csak a felnőttek tehetnek és nehezükre esik jónak lenni egymáshoz. Fejezze ki sajnálatát amiatt, hogy a család most nem olyan nyugodt és békés, mint amilyennek szeretné, ugyanakkor annak sincs értelme, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben lenne.

Jegyezzük meg! Biztosítsa a gyerekeket arról, hogy ők semmiben sem hibásak! Mondja el, hogy keresik a megoldást, jóllehet még maguk sem tudják, mi is lesz a jó lépés a problémájukra!


A gyerekek ne érezzék magukat felelősnek!

Ez minden vitahelyzetre érvényes! Különösen a kicsiknél kell erre nagyon odafigyelni. Ők ugyanis hajlamosak arra, hogy mindent, ami körülöttük történik, a saját személyükre vonatkoztassanak. Ennek folytán azután olyan összefüggéseket fognak találni, amelyek nem is léteznek: „Anya dühös, mert megint nem öblítettem le a fogkrémet a mosdó széléről.” „Apa haragszik, mert nem tettem a helyére a rollert és felbotlott benne.” Az ilyen következtetések arra ösztönzik őket, hogy tegyenek valamit a dolgok rendbehozatalára. Mivel nem ők a házassági konfliktus kiváltói, ezért próbálkozásuk eleve kudarcra ítélt, ami csak bizonytalanabbá és kétségbeesettebbé teszi őket.

A gyerekeket nem szabad szövetségessé tenni!

Természetes reakciónak számít, hogyha egy konfliktushelyzetben gyengének és sebezhetőnek érzi magát, akkor támogatást és erősítést keres egy szövetséges személyében.

Ám a gyerekek esetében minden erővel ellen kell állni ennek a késztetésnek! Őket semmi szín alatt sem szabad bevonni! Mivel a gyermeknek mindkét szülő figyelmére és szeretetére szüksége van, egy ilyen helyzetben súlyos lojalitáskonfliktusba keveredik.

Ez pedig olyan hosszan tartó bűntudatot ébreszt benne, ami súlyos személyiségfejlődés^ gátakat emel elé.

Riasztó!

A válás maradandó pszichés károsodást okoz a gyermeknek, s ennek negatív hatása sokszor még a felnőttkorban is kimutatható.

A két szülő által, ép családban nevelt tizenévesek körében jóval ritkább az alkohol- és drogfogyasztás, valamint a dohányzás.

A csonka családban nevelt fiúk esélye jóval nagyobb arra, hogy törvénybe ütköző dolgot kövessenek el.

A csonka családban nevelkedés a gyermekek szegénységét növelő egyik fő tényező.

Érzelmi közelség

Ha a konfliktusokkal terhelt időszakban érzelmileg el is távolodik a párjától, ügyeljen arra, hogy a gyerekéhez ugyanolyan közel maradjon! Minden baj ellenére töltsön vele elég időt! Nagyon szomorú, ha a gyerek a veszekedésmentes időkben is magára marad és csak a tévével „kommunikálhat”.

Fontos! Azokból a terhekből, amelyek ebben a nehéz időszakban a gyerekre kijutnak, sok mindent semlegesíthetünk, ha odafigyelünk rá, együtt játszunk, beszélgetünk vagy éppen sétálunk vele. Ha ezek után azt mondjuk neki, hogy: „Anya és apa nagyon szeret téged - minden baj ellenére is -, és mindig melletted fog állni”, akkor jó esélyünk van rá, hogy el is fogja hinni.

Mihalec Gábor