Sokszor megnyugtatóbb, ha mi, szülők oda se figyelünk akkor, amikor gyermekeink úgy igazán „elemükben vannak”.

Nézzük Annát, aki négyéves, és bátyja tanítja biciklizni! Ha édesanyja most látná, biztosan mondaná: „Vigyázz, el ne ess!”

Pedig a szakértők szerint a csontrendszer annál erősebb lesz, minél vadabbul és lendületesebben mozognak, sportolnak gyermekeink.

Az „erős” kifejezéssel ne becsüljük le csontrendszerünk teljesítményét: az egészséges csontváz - felnőttek esetében - csupán néhány kilogramm, azonban járás és állás közben egyedül hordozza saját súlyának sokszorosát. Napjainkban sajnos a csontritkulás népbetegség.

Tudta? Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO a csontritkulást a világszerte tíz legelterjedtebb betegség közé sorolta. Megelőzése ezért a gyermekgyógyászat egyik legfontosabb feladata.

Csak mindent természetesen!

A csontok későbbi terhelhetőségének mértékét a gyermekkor életmódja határozza meg. Annak érdekében, hogy gyermekünknek erős csontozata legyen, nem szükséges mindent úgy tenni, ahogy a „nagykönyvben” elvileg áll. A természet mindent meglehetősen ügyesen elrendezett, csak hagyni kell ezeket az íratlan törvényeket érvényesülni. A gyerekek szeretnek sokat mozogni, mi, felnőttek eközben ne korlátozzuk őket, s máris sokat tettünk gyermekünk egészséges csontfejlődéséért. Engedjük őket minél többet mászni, később menni, futni, az idősebbeket tombolni, ugrálni, szökdécselni!

Csakis a csont vastagsága az, ami genetikailag meghatározott. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy gyermekünknek törékeny csontozata lesz azért, mert már valamelyik családtag ebben a betegségben szenved. Ugyanis a csontfal vastagsága befolyásolható.

Tegyünk az egészséges csontképződésért!

A szervezetnek különféle építőelemekre van szüksége ahhoz, hogy a csontok fala megfelelően vastag legyen. Közülük a legfontosabb a kalcium, melyet mozgás nélkül a szervezet nem épít be megfelelően a csontokba, még akkor sem, ha elegendő mennyiségben van jelen. (Ennek magyarázatául elegendő a házépítésre gondolnunk, ahol nemcsak kőre, hanem kőművesekre is szükség van. A „kő” a kalcium, a „kőművesek” pedig a csontot képző sejtek. Természetes, hogy a ház sem lesz csak úgy magától elég nagy és stabil, ha a kőművesek mindennap csak egymásra pakolják a kalciumtéglákat. A sikeres munkához szorgalmasan kell dolgozniuk, ehhez motivációra van szükségük, és tájékoztatásra azzal kapcsolatban, hogy milyen magas is legyen a ház.

Ez a motiváció akkor érkezik el a csontot képző sejtekhez, ha a gyerek sokat mozog. A mozgás által feszessé váló izmok is részt vesznek a csontok alakításában. Itt már az építésvezető kap feladatot: ő jelzi a sejteknek, hogy milyen magas legyen a „csontház”. Ráadásul a csontokban található egyfajta mozgás-hírvivő, mely speciális sejtekből álló, érzékeny hálózat, méri az erő intenzitását, mely a csontokra hat. Ez az erő adja le a jelzést a csontokat építő sejtek számára: most építsétek be a szükséges mennyiségű kalciumot a csontszerkezetbe!)

Anna édesanyja tehát jót tesz gyermekének, ha nem csomagolja vattába, és hagyja őt, hogy egyre ügyesebben bukdácsoljon biciklijével. Éppen ezek a gyors és erős impulzusok - mint az ugrókötelezés - aktivizálják jelentős mértékben a csonton belüli építőmunkát. Ezzel szemben, ha a gyerek állandóan a tévé vagy a számítógép előtt kuksol, úgy izomzata idővel ellustul. Ez az állapot a hírvivőt arra készteti, hogy a „kőművesek” ellenlábasának küldjön impulzusokat: a csontokat lebontó sejtek vonják ki a kalciumot a csontokból, és ezáltal gyöngítsék azokat!