Mit gondolnak a szófogadatlan gyerekek?

Amerikai kutatók rájöttek, miért van az úgy a szülőkkel, hogy számtalanszor ismételgetik gyermeküknek, hogy mit csináljanak és mit ne, azok pedig a fülük botját sem mozdítják. A válasz meglepő: a kicsik egyszerűen eltárolják a tanácsot egy későbbi időpontig.

gyermeknevelés, szófogadallan gyermek | InforMed Hírek7   InforMed | Seprődi, B.
Eddig a tudósok – és a szülők is – azt gondolták, hogy gyermekük agya pontosan úgy működik, mint a felnőtteké. Vagyis terveznek, és felfogják, hogy a jelen cselekedeteik milyen hatással lesznek rájuk a jövőben. Mára már tudjuk, hogy nem ez a helyzet.

„A jó hír az, hogy amit mondunk a gyermekeknek, az nem megy az egyik fülén be, a másikon meg ki, ahogy eddig véltük” – magyarázták a Colorado-i egyetem dolgozói. – „Persze azt sem mondhatjuk, hogy amit hallanak, már meg is teszik. Inkább arról van szó, hogy későbbre halasztják az utasítás végrehajtását.”

A vizsgálat során a kutatók egy számítógépes játékkal tesztelték a gyerekeket, és közben egy úgynevezett pupillometriás vizsgálatot is elvégeztek, vagyis mérték a gyerekek pupilla-átmérőjét. A próbák során három és fél, illetve nyolc éves gyerekekkel dolgoztak.

A számítógépes program egyszerű szabályokat tanított a gyerekeknek két rajzfilmszereplővel kapcsolatban. Blue (a Blue’s Clues főszereplője) és Spongya Bob különböző dolgokat szerettek: Blue a görögdinnyét, tehát ha a képernyőn egymás után látták egy görögdinnye és Blue képét, meg kellett nyomni a mosolygós arcot ábrázoló gombot. Ha Spongya Bobot látták, a szomorú arcot kellett megnyomni.

Az idősebb gyerekek könnyen megoldották ezt a feladatot, mert már a képek megjelenése előtt felfogták a válaszokat. A kicsik azonban nem láttak előre, hanem görögdinnye láttán lelassultak, és erősen kellett gondolkodniuk, mintha vissza kellene emlékezni, hogy melyik szereplőhöz melyik gombot kell megnyomni.

A pupillometriás vizsgálattal követték, hogy mennyire kell erőlködve visszaemlékezni a teszt során. A reakcióidő és a pontosság mintázata arra utalt, hogy a gyerekek a jövőt nem tervezték meg előre, de nem is a jelenben éltek; leginkább felidézték a múltat, amikor szükségük volt rá.

„Például tegyük fel, hogy kint hideg van, és szólunk a hároméves gyermekünknek, hogy hozza ki a kabátját a szobából és öltözzön fel” – magyarázzák a szerzők. – „Azt gondolnánk, hogy a gyermek ilyenkor valahogy így tervez: ’hideg van kint, és a ruha melegen fog tartani’. Szerintünk azonban nem ezt gondolja, hanem inkább kiszaladnak, rájönnek, hogy hideg van, visszaemlékeznek, hogy hol a dzsekijük, és felveszik azt.”

A kutatók szerint ez a felfedezés segítséget jelenthet a szülőknek ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék gyermekeiket. „Ha valamit százszor elismétlünk, hogy a gyermek előre tervezzen, az nem lesz hatékony. Jobb, ha a reakciójukra próbálunk alapozni. Valahogy így: - Tudom, hogy most nem akarod felvenni a kabátod, de majd ha kinn állsz a kertben és fázol, jusson eszedbe, hogy a szobádban van a meleg kabát.”

Az eredmények azonban további kutatásokat tesznek lehetővé a kognitív fejlődés terén. „Talán egyszer arra is rájövünk, hogy a gyerekek miért teljesítenek jól vagy rosszul bizonyos tanítási módszerek esetén.”

| gyermeknevelés, szófogadallan gyermek
2009-05-18 11:29:31
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop