A kisgyermekes szülők néhány jellegzetes hibája

A gyermekkori dühkitörés egy olyan, nem tervezett, nem szándékos kifejeződése a dühnek, ami gyakran fizikai vagy szóbeli kirohanással is jár. Nem célja a figyelemfelkeltés, ahogy azt sokan gondolják.

A mai szülőket nyomasztja az aggódás, mennyire lesz sikeres a gyermekük, és úgy vélik, a későbbi jó eredmények kulcsa a korai oktatás.

Napjainkban egyre gyakoribb jelenség az, hogy nem a gyerek sír a nyári táborban a honvágytól, hanem a szülő a gyereke után. Vajon mi lehet ennek az oka? Táborvezetők és pszichológusok szerint az egyik ok, hogy a mai szülők többet törődnek a gyerekekkel.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint kétéves koruk előtt ne ültessék képernyő elé a gyerekeket a szülők, két és négyéves kor között is legfeljebb napi egy órát, de inkább kevesebbet engedélyezzenek

Nyáron is oda kell figyelni arra, hogy ne boruljon fel és ne váljon rendszertelenné a vakációzó gyerekek élete.

A gyerekek néha nagyon vicceseket tudnak mondani, de mi az, ami megnevetteti őket? A német és az izraeli kisgyereknek vajon ugyanolyan a humorérzéke? Vagy a Simpson családon nevet mindenki?

A párokat számtalan jó tanáccsal látják el a terhesség alatt, de az új szülők nemigen tudják, mit is kezdjenek a babával, hogyan fejlesszék képességeit, mit várjanak el tőle.

Minden szeptember új első osztályosokról szól, az írás pedig elsősorban azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke most lépi át először az iskola kapuját.

Önnel is megtörténhet, hogy gyermeke hirtelen műsort csinál, amikor reggel munkába készül. Meglepődik és nem tudja, mit is tegyen. "Nem kell dolgoznod. Azt akarom, hogy itthon maradj!"

Már számtalan program létezik az iskolai zaklatás ellen, de ezek nem igazán sikeresek. A szülők bevonása nélkül meglehetősen nehéz a küzdelem. A legtöbb szülő hallott már róla, de ha megtörténik, nincs hatékony módszere. Mit tehetünk?