Versben bujdosva

Sporttal, keleti harcművészettel, versekkel, zenével töltekezik Őze Áron, a Magyar Színház művésze, s mint mondja, így annak ellenére sem fárad el, hogy már évek óta nyáron sem pihen...

Őze, színház, Őze, színház | Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(11):93-93   Celsus Kft. | Ferenczy, I.
Az ősz Fontos eseménye volt számára, hogy rendezésében bemutatták a Sinkovits Imre Stúdiószínpadon Csengey Dénes monodrámáját.

- Nem bosszulja meg magát, hogy egész évben dolgozik? - kérdeztük tőle egyik próbája előtt.

- Évek óta így van. Olyan pálya az enyém, hogy ha van munka, akkor azt meg kell ragadni, s én szerencsésnek mondhatom magam. Nyáron játszottam a Budaörsi Passiót, Pécsváradon a Szeretlek, fény című darabot, Tamási Áron: Vitézlélek című előadásával beutaztam az országot. Aztán ősszel folytattam a Magyar Színházban a Tartuffe, a Hatalom főszerepeivel, s megrendeztem Csengey Dénes Villonról szóló monodrámáját, A cellát.

E mellett a hajsza mellett szükséges olyan életvitelt kialakítani, hogy akár néhány órát is fel tudjak használni aktív pihenésre. Vízimádó vagyok, régóta evezek. Amint átvettem a Jászai Mari-díjat, egyenesen a hajóépítőhöz mentem, s egy gyönyörű, kézzel készített kenut vettem tőle. De szeretek íjászkodni és szaunázni is.

- Aikidózik is, ha jól tudom…

- A keleti harcművészet nagyon Fontos része az életemnek. Sikerült megszerveznem, hogy hetente háromszor éjjel tartsunk edzéseket. Az aikido igazi csapatsport: a résztvevők közös lelki utat járnak be, s ez összekapcsol minket. Az olvasás és a zene is alkalmas arra, hogy föltegye magát az ember az „akkutöltőre”.

- Nyilatkozta valahol, hogy néha a legnagyobb közlekedési dugóban, amikor a legtöbb ember izgágáskodik, Ön elkezd verseket mondani. Ez segít?

- Sok verset tudok. Közülük számosat nyilvánosan még sehol sem mondtam el, de kedvem volt megtanulni. Néha jólesik ezeket felidézni - csak úgy magamban elmotyogni. Ilyenkor különleges utazás részese vagyok, nem veszek részt ebben a zaklatott világban.

- Érdekes, hogy az is ki tudja kapcsolni, ami a hivatása, munkája is egyben...

- A versmondás, - olvasás nekem pihenés. De a zenét is nagyon szeretem. Mindenféle műfaj jöhet. Ma például Mozart Rekviemjével indultam el otthonról, de az igényesebb populárisabb zenét is szívesen hallgatom. Szükség van a lelki feltöltődésre, hiszen amikor dolgozunk, energiát vesztünk. Jó esetben - egy élményt adó színházi estén - energiaátadás történik. De a pótlásáról is gondoskodni kell, különben az ember kiürül.

- Segítik-e ebben az emberi kötődések? Életmódjához milyen megerősítést kapott az édesapjától?

- Édesapám százszázalékosan a szakmának élt - olyan izzással, ami szétégette, mert nem tudott magánéletet, családi hátteret kialakítani. Fiatalemberként ezt látva megfogalmazódott bennem, mi az, amit nem akarok. Hiszem, hogy mindenkinek más az útja. Őze Áronnak is más, mint Őze Lajosnak volt. Ezt az utat kell megkeresni, s úgy érzem, meg is találtam.

Elváltam, egyelőre nincs családom, de vágyom rá, hogy legyen. Sokat jelentenek számomra a barátaim. Fontos, hogy tudjunk figyelni másokra, kérdezni az emberektől. Úgy jelen lenni, hogy ne mindig mi legyünk a középpontban. Kapcsoljuk ki néha a lámpát, s figyeljük az életet, mert sokkal tartalmasabb történetekbe csöppenhetünk, mint amikor mi vagyunk a főszereplők…

Ferencz Ilona
| Őze, színház
2006-11-13 23:06:53


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^