Tanácsok az öngyógyszereléshez

Sok az azonos hatóanyag tartalmú, de különböző fantázianevű készítmény, ami összezavarhatja a betegeket, és esetleg túladagoláshoz is vezethet.

Az öngyógyítás során recept és orvosi utasítás nélkül, jó vagy rossz ismeretek, tapasztalatok alapján szednek a betegek gyógyszert panaszaikra. Tőlünk nyugatabbra az öngyógyszerelésnek már hagyományai vannak, önkiszolgáló rendszerben folyik a recept nélküli gyógyszerek árusítása. Ezt nálunk még nem lehetne megvalósítani.

Az öngyógyítás előnye, hogy a beteg enyhe panaszokkal nem megy orvoshoz, időt takarít meg és szakmai felvilágosítást is kap, viszont nagyobb anyagi áldozatot jelent számára. Az öngyógyítás esetén azonban csökken a betegek állapotának követhetősége, a szűrésre, egészségnevelésre alkalmas lehetőségek száma, és gyakrabban a gyógyszereket nem megfelelően szedik.

Az öngyógyszerelés alapszabályai

• Ne szedjünk vényköteles gyógyszert, ha azt nem nekünk írta fel az orvos, illetve ha a szedés nem orvosi ellenőrzés mellett történik.
• Ha valamiben (gyógyszerallergia, adagolás stb.) csak a legcsekélyebb mértékben is bizonytalanok vagyunk, inkább forduljunk orvoshoz vagy gyógyszerészhez!
• Az öngyógyítás tünetekre, nem pedig diagnózisra alapozott, ezért akkor szabad végezni, ahol nem indokolt orvosi vizsgálat. Az öngyógyszerelés időtartama ne haladja meg a 3-7 napot!
• Fontos tudni, hogy a választott gyógyszer mire való. Ha csak sejteni véljük, mire is használtuk korábban, akkor inkább kérdezzünk meg egy orvost vagy gyógyszerészt.

Az öngyógyszerelés nem eredményes, és ezért orvoshoz kell menni, ha:

• A tünetek továbbra is megvannak, romlanak, vagy visszatérnek, netán még rosszabbak, mint kezdetben.
• Súlyos fájdalmak esetén
• Ha egy vagy több gyógyszer, mely alkalmasnak látszott a kívánt hatás elérésére, eredménytelen maradt.
• Ha az alkalmazott gyógyszernek mellékhatásai jelentkeztek.
• Ha pszichés problémák is jelentkeztek, mint pl. szorongás, depresszió, nyugtalanság stb.

Gyógyszerek alkalmazására és tárolására vonatkozó hasznos tudnivalók:

• Ne használjuk fel a korábbról maradt antibiotikumot! Célszerű az antibiotikum kúra befejeztével a megmaradt tablettákat megsemmisíteni, nehogy kísértésbe essünk.
• A gyógyszerek alkalmazásánál különleges figyelmet kell fordítani bizonyos csoportokra, így pl. terhes nőkre, szoptatós anyákra, csecsemőkre, kisgyermekekre stb. Esetükben sok gyógyszer ellenjavallt, vagy más az adagolás, mint általában.
• A gyógyszereket, vitaminokat gyermek elől gondosan, körültekintően zárjuk el!
• Ha gyógyszerallergiánk van, fokozottabban oda kell figyelni, mit veszünk be ellenőrzés nélkül. A legjobb, ha megtanuljuk az allergiát okozó hatóanyag latin nevét, és mindig elolvassuk a gyógyszeres dobozon a hatóanyag tartalmat, illetve a betegtájékoztatót.
• Az injekciókat óvni kell a hőtől, fagytól. Kerülni kell a 0 °C alá hűtést, azért ne a mélyhűtőben tároljuk, mert a hatása csökkenhet, illetve a minősége romolhat. Az ideális hőmérséklet 0-15 °C között van.
• Inzulint sosem szabad 40 °C feletti hőmérsékletnek kitenni.
• Az étkezés jelentősen módosíthatja néhány gyógyszer felszívódását. Alkohollal egy gyógyszert sem szabad bevenni!
• A kanalas orvosságok adagolása általában valamilyen étkezéshez használt kanállal történik. A ma használatos kanalak ritkán felelnek meg az előírásoknak: a teáskanál 5 ml, a gyermekkanál 10 ml, az evőkanál 15 ml űrmértékű kellene, hogy legyen a megfelelő adagoláshoz. A pontosabb adagolásához ezért inkább mérőkanál vagy mérőpohár használata javasolt.
• A gyógyszertárban készített cseppek 1 hétig használhatók fel. A gyógyszergyáriak esetében általában 3-6 hónap a felhasználhatósági idő, ha hűtőben tároljuk. Arra azonban ügyelni kell, hogy soha ne használjuk ezen az időn túl a gyógyszert.
• Nagyon veszélyes lehet, ha szem-, orr- vagy fülcseppet összekeverjük. Ha angol nyelven van a dobozon az alkalmazás helye, akkor jó ha tudjuk, hogy angolul a szemcsepp eye drops, a fülcsepp ear drops, az orrcsepp pedig nasal drops.
• Rosszul látó betegek a pontos cseppadagolást úgy oldhatják meg, hogy egy üres, vékonyfalú műanyagpohárba csepegtetik a gyógyszert, így hallják, hogy a csepp a pohár fenekéhez ütődik és meg tudják számolni.
• Ivóampullák esetében célszerű papírzsebkendőt vagy vattát az ampulla nyakára tekerni, mielőtt feltörjük, így megvédjük ujjunkat. A feltört ampulla kiürítése szívószállal vagy szívócsővel lehetséges.
• A fényérzékeny gyógyszerek általában sötét üvegben kerülnek forgalomba, ezek hatóanyaga fény hatására lebomlik. Az ilyen folyadékot, ha kiadagoltuk magunknak, azonnal le kell nyelni, hogy minél kevesebb fény érje.
• A tabletták között van, amit nem szabad széttörni, szétrágni, mert a filmbevonat - ami azért van rajtuk, hogy a belül lévő hatóanyag ne érintkezzen a gyomornedvvel - megsérül.
• Pezsgőtabletták használatakor két dologra kell figyelni. Az egyik a száraz helyen való tárolás, a másik a viszonylag magas nátrium tartalom. Magasvérnyomás betegségben szenvedő betegeknél, akiknek csökkentett nátrium tartalmú diétát kell betartani, erre különösen tekintettel kell lenni.
• Kúpok esetében vigyázni kell, hogy ne olvadjanak meg, a formájukat ne veszítsék el, mert akkor a gyógyszereloszlás egyenetlenné válik bennük. Ha vissza akarjuk dermeszteni őket, ne tegyük a mélyhűtőbe, mert akkor a kúpok megrepedezhetnek, és könnyen széttörnek
• A gyógyszert tartalmazó tapaszokat 25 °C alatti hőmérsékleten tároljuk!