Hirdetés

Önértékelés és szex

Ha hiszik, ha nem, kedves olvasóink, az ágybéli történések nagymértékben attól függnek, hogy mi a véleményünk önmagunkról. Akinek az önértékelése csorbát szenvedett, az mindig a másik igényei szerint viselkedik, saját vágyait pedig háttérbe szorítja. A nők többsége sajnos nem tanult meg a saját lábán állni és önmagáért felelősséget vállalni, ezért az önértékelésük is a mások elvárásaihoz igazodik. Az önértékelés válsága önbizalomhiányhoz, ez pedig torzult énképhez vezet. Miközben görcsösen próbál ragaszkodni a férfitársadalom által előírtnak vélt "szupererős" és strapabíró magatartáshoz, elveszti kapcsolatát önmaga testével és lelkével.

önértékelés, szerető, szex, partner |

Ideál - Reforméletmód magazin   Celsus Kft. | Szűr, K.

BESTIÁK ELŐNYBEN?

Az igazi nő "piaci" megtestesítője a szexéhes, tökéletes testű bestia, aki a plakátokon perfekt és steril szépségként jelenik meg. Ezekkel az ideálokkal persze kevesen tudnak versenyezni ­ a legtöbb nő ugyanis gyűlöl bizonyos részeket a testén, s nincs is jóban önmagával. A hölgyek rendszerint korán megtanulják, hogy saját testüket férfiszemmel nézzék, ezért nem alakítanak ki saját értékrendet testükről és kisugárzásukról, így testi szépségük természetes és pozitív szemlélete sem alakul ki náluk. Ha ehhez hozzávesszük a hiányos szexuális oktatást, nem csoda, hogy a lányok a pubertás körül már csak az elvárások tükrében definiálják önmagukat. Mivel a férfiszexualitás sokkal agresszívebb, a fiatal lányok teljesen kiszolgáltatottak: nem alakul ki bennük eléggé sem az aziránti érzék, hogy a férfivágynak mikor és hogyan álljanak ellen, sem az, hogy testüket elfogadják úgy, ahogyan van.

b>ÖRDÖGI KÖRBEN

A férfi igényei normává válnak, melynek szolgai módon igyekeznek megfelelni. Saját igényeiket nem fogalmazzák meg, így aztán kialakul az ördögi kör, melyből nem tudnak szabadulni. Önmagukat kizárólag a férfi elvárásai alapján határozzák meg, a szexuális sikert önigazolásként fogják fel, és örülnek, ha megfeleltek a férfiúi vágynak. Idővel pedig egyre jobban megszilárdul a női nem másodrangúsága és a nők kiszolgáltatottsága, kishitűsége.

Van olyan hölgy, aki azzal keresett fel egy szexuálterapeutát, hogy az derítse ki, miért nem működik a teste. Évek óta hamis illúziókban ringatja férfipartnereit, eljátssza a vad szeretőt és a végzet asszonyát, miközben egyetlen orgazmust sem élt még meg. A legnagyobb gondja az, hogy partnerei nehogy rájöjjenek, nem teljes értékű nő! Az orgazmust sem maga miatt kívánja, hanem azért, hogy a színjáték igazi legyen. A női lét az ő számára jognélküliséget, gyengeséget és függőséget jelent. Saját testét túl kritikusan vizsgálja, állandóan azt keresi, mit kifogásolhatnak rajta a férfiszemek. Már kamaszkorában is a férfivágyak kielégítését tekintette a legfontosabbnak, hogy a vágyott szeretetet kivívja magának. Ezért feláldozta testét a gyengeség oltárán, és csak akkor érzi magát értékesnek, ha a férfiak megkívánják a testét. Néha ugyan felmerül benne az a kínzó kérdés, hogy ez a szeretet vajon neki szól-e, de mivel nem ismeri és nem szereti önmagát, az érzelmek világában történő egyetlen tájékozódási pontot a férfiaknak való tetszés és a vágyakozás jelenti. Állandóan lesi és kiszolgálja partnere minden óhaját, és soha nem támaszt elvárásokat. A folytonos alkalmazkodás azonban hosszú távon önmaga elleni agresszióba megy át, hiszen a külső elvárások és saját értékrendje között óriási szakadék képződik.

A megfelelő önértékelés feltétele az is, hogy társadalmi "hasznunkon" túl is értékeseknek érezzük magunkat. Ha belső integritásunk, önbecsülésünk ép, akkor saját testünket, cselekedeteinket is fontosnak találjuk, és elvárjuk másoktól, hogy tiszteljenek minket. Az ember élete során meg kell tanulja azok látásmódja alapján valós értékeinek felmérését, azonban nem mások szemében, hanem saját belső tartása szerint. Sajnos az ép önértékelést nem helyezi mellénk bölcsőnkbe a jó tündér. Csak hosszú érési folyamat során tanuljuk meg konzekvensen és érzékenyen mérlegelni, mi az, amit elfogadunk, és mi az, amit nem.

FŐ AZ ÖNBECSÜLÉS!

Az önbecsülés saját utakon jár, mint a zenekar minden egyes hangszere.

Nem az a fontos, hogy mások mit játszanak, hanem az, hogy saját kottánkra figyeljünk. A harmónia az összes hang összjátékából jön létre, nem saját szólamunk elnyomásából! Az önértékelés fontos eszköze a tisztánlátás: annak felismerése, hogy nem a véletlen vagy más tehet róla, ha sikerem van. "Azért lett jó a beszámoló, mert dolgoztam rajta." "Azért volt sikeres a parti, mert jó háziasszony voltam."

Ha bizonytalanok vagyunk és mások "tapsára" várunk, elveszítjük önkontrollunkat és függővé válunk. Nem csupán nem merjük vállalni a felelősséget cselekedeteinkért, de nem is érzékeljük sikereinket. Az említett nőbeteg az apró sikereket, győzelmeket nem érzékelte, minden dicséret keresztülment rajta és egyenest a tudatalatti mély kútjába veszett. Nagyobb dózisú figyelemhez szokott és ingerküszöbe eltolódott, függősége megnövekedett...

Természetesen fontos, hogy mások elismerjenek, dicsérjenek és szeressenek bennünket, de ha nem, az sem ok arra, hogy ne becsüljük és szeressük magunkat. Mindenki önmagára utalt és ezért önmagáért felelős. Ki tudná az utunkat egyengetni, ha nem saját magunk? Ki állna ki értünk, és ki más szerethetne feltétel nélkül, ha nem önmagunk? A szexuális életben az önbecsülés még fontosabb szerephez jut, hiszen kulturális és társadalmi szálak szövik át. Az egyensúlyt megtalálni a saját igények és a partner kívánságai között, építő jellegű kritikát gyakorolni saját testünk fölött és mégis élvezni a szexet, ez nehéz dolog és hosszú tanulási folyamat eredménye.

Az említett beteg elkezdte önmagát gyógyítani, megtalálta magában azt az individuális nőképet, amely a férfiaktól független. Partnerével hosszasan elbeszélgetett. Paradox módon a férfi jobban örült az igazságnak, mint a tökéletes színjátéknak. Maga is érezte, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukban, és megnyugodott, hiszen rosszabbat sejtett.

E hölgy számára ma már elementáris élményt jelent, hogy önmagáért kívánják és nem a "szolgálataiért". Kicsit ugyan még bizonytalan, hiszen ismeretlen terepen jár, mert a színjáték adta biztonságot és megszokottságot maga mögött hagyta, és ezzel ingoványos talajra lépett. Itt már a valódi érzelmek uralkodnak, melyektől kicsit még fél. Attól is tart, hogy ha kilép a szerepéből és megmutatja valódi önmagát, szeretetlenségbe, ürességbe ütközik. Fél, hogy elveszti azt a ragaszkodást és a gyengédséget, amit azelőtt testével már megvásárolt. Azonban egyre csökken az attól való páni félelem, hogy elhagyja a partnere. (Ennek elsősorban az az oka, hogy egyedül nem érzi magát elég életképesnek és nem tartja magát elégségesnek a társas kapcsolatban sem.) Saját bevallása szerint most már szabadabb, erősebb, mint annak előtte. Jelenleg azt gyakorolja, hogyan maradjon önmaga, miközben szoros kapcsolatban él valakivel ­ valószínűleg már nagyobb sikerrel.


A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.

önértékelés, szerető, szex, partner

2002-07-25 15:45:52

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop