Elmúlt az ideológiák évszázada. Volt idő, amikor külön kezelték a férfiakat és külön a nőket, mondván, mindkét nem különbözik. Különböznek az igényeik, a vágyaik, az álmaik. Ezért a párok valahogy egymás mellett éltek. A nők külön szalonba jártak, az urak ebéd után átvonultak szivarozni, és valljuk be, a házaspárok nemigen beszéltek egymással. Ma nők és férfiak végre együtt élhetnek - ha akarnak. Sajnos az elmúlt évtizedekben jónéhány buta szokás szorította skatulyába viselkedésünket. Más viselkedést vártak el egy nőtől, és mást egy férfitől. Az amerikai jövőkutató, Faith Popcorn szerint ez mély nyomot hagyott bennünk. Stresszelte az embereket, hogy mások elvárásainak kellett megfelelniük. Ma már tudjuk, hogy több és másfajta lehetőségeink vannak kiélni természetünket, és hogy nincs már szükség arra, hogy másmilyennek mutatkozzunk, mint amilyenek vagyunk.

1. szabály: A titokzatosság életben tartja a kapcsolatot

Korábban azt tartották, a házastársaknak mindent el kell mondaniuk egymásnak. Ma már tudjuk, hogy a rejtélyek kíváncsivá teszik a másikat.

A teljes nyitottság idealizálásának vége. Míg a hetvenes években azt vallották, nem szabad zsákbamacskát árulni, addig ma a boldog párok úgy tartják, a nyíltság nem feltétlenül szükséges. Nem arról van szó, hogy hazudjunk a másiknak, vagy ne meséljünk neki a múltunkról. De vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud. Aki azt mondja, hogy nincsenek titkaink egymás előtt, az füllent, vagy nem gondol bele abba, amit állít. Pszichológusok szerint pedig már ez sem garantálja a tartós kapcsolatot. Ma addig tart a varázslat, amíg vannak megfejteni való rejtvények. Például mindenki tudja, hogy a sejtelmes dekoltázs erotikusabbnak hat, mint a teljes meztelenség. A legtöbb házasságban viszont a felek túl gyakran látják egymást teljesen csupaszon. Egymás előtt öltöznek és vetkőznek, a fürdőszobát sem zárják be. Ennek az az ára, hogy az erotika eltűnik az életükből. Az egyetlen ellenszer: több titokzatosság.

2. szabály: Egy flört után felszaporodnak a szerelmi hormonok

Régebben azt tartották, a hűség a kapcsolat kulcsa. Ma már tudjuk, hogy egy ártatlan flört akár jót is tehet egy kihűlőfélben lévő házasságnak.

Minden, egymás társaságában eltöltött év racionálisabbá teszi a kapcsolatot, egyre többet látunk át partnerünk érzelmeiből, gondolataiból - ha figyelmesek vagyunk vele. Évtizedeken keresztül a szerelmesek legfőbb elvárása az volt a másikkal szemben, hogy az hűséges legyen hozzájuk. A pszichoterapeuta szerint emögött a kívánság mögött csak a másik elvesztésétől való félelem áll. Mára viszont bebizonyosodott, hogy az ellenkezője igaz. Az a férfi, aki aktívan flörtöl, az a tartós kapcsolatában is aktív. Még a félrelépés is csak ritkán okozza a kapcsolat végét. Ha nincs érzelmi alapja, inkább új, izzóbb fejezet kezdődik a házasságban. Ennek az az oka, hogy az a nő, aki flörtöl, sokkal vonzóbbnak érzi magát, ettől több szerelmi hormonja termelődik. A flörtölés kívánatossá teszi, és éberré arra, amire esetleg már nem figyelne a hétköznapokban. Arra is jobban ráérez, mit veszíthet, ha kilép meglévő kapcsolatából. Ha tovább mennek az ártatlan flörtnél, akkor a hatás is erősebb: rájönnek, mi az, amit hiányolnának férjükben, és mi az, amit még mindig szeretnek és értékelnek benne. Tehát újabb intenzitással térnek vissza hozzá.

3. szabály: Forróbb a vágy a külön hálószobában

Korábban azt tartották, két ember között vagy működik a szex, vagy nem. Ma már tudjuk, hogy a szexualitás tanítható és javítható.

Sok pár van, akiknek több évre van szükségük az összecsiszolódáshoz. Az is lehet, hogy a szexualitás örömteli oldalát csak egy hosszabb szünet, például szülés után fedezik fel. Shere Hite amerikai szexuálkutató szerint a nők szexualitása csak késő húszas éveik felé fejlődik ki, harmincas éveikben élvezik legjobban, negyvenévesen bombasztius csúcsokat döngetnek, és akik még ötvenévesen is élvezik, azok valóra váltják a férfiak álmait. A férfiak szexuális fejlődésének görbéje kicsit meredekebben ível felfelé, ám alapvetően a szerető pároknál, ha hagyják szárnyalni a fantáziát, életükön keresztül csak felfelé ível ez a görbe. A szociológusok azt is kimutatták, hogy azok, akik sportolnak, akiknek fejlettebb a testi identitásuk, azok a párok, akik külön hálószobában alszanak, és azok, akik távházasságban élnek, vagy szeretik a játékokat, jobb a szexuális életük.

4. szabály: Az egyenesség megóv az illúzióktól

Korábban azt tartották, ami az enyém, az a tied is. Ma már tudjuk, hogy jobb saját kasszából élni.

Házassági szerződés, külön könyvelő, írásbeli megegyezés - mindez nem hangzik valami romantikusan. Egy angol tanulmány azonban bebizonyította, hogy a házassági szerződést kötöttek házassága sokkal tartósabb, mint azoké, akik nem állapodtak meg az anyagiak felosztásáról. Ennek az az oka, hogy a partnerek nem élesztenek illúziókat, és nem ígérgetnek egymásnak hetet-havat. Tisztában vannak, hogy melyikük mit ad a kapcsolatba, melyikük mennyivel támogatja a háztartást, mennyit dolgoznak, mit teljesítenek, így a házasságok többségében gondot okozó anyagiak náluk nem lehetnek konfliktusforrások. Amíg nincs kisgyerek a családban, addig ez a legfőbb beszédtéma. És csak az segít, ha konkrétan megbeszélik, együtt ketten mennyit keresnek, mennyi a közös kiadásuk és hogyan oszthatják fel a maradékot, mire költsék a tartalékot. A külön folyószámla növeli az ember magabiztosságát és a kapcsolat stabilitását. Azonban ha ez titokban folyik, tehát az egyik fél például létrehoz egy saját bankszámlát, amiről a másik nem tud, az pénzügyi függetlenségét és szerelmi elszakadni vágyását támasztja alá.

5. szabály: Jobb veszekedni, mint hamis békét kötni

Korábban úgy tartották, hogy a harmónikus házasság a jó házasság. Ma már tudjuk, hogy kellenek a konfliktusok is.

Régen sokat adtak arra az emberek, hogy mások mit tartanak róluk, ezért inkább nem veszekedtek, csak hogy fenntartsák a boldogság látszatát. A magukba fojtott indulatok azonban rontottak a helyzeten. Lehet, hogy csak a média mutatja be úgy a világot, hogy minden a feje tetején áll, ám tény, hogy ma a gazdaságban, a termelésben és az iparban is gyakoribbak a válságok. Tudunk a háborúkról és békekötésekről, a tőzsdék versenyéről és a felgyorsult életről. Mindez csökkenti biztonságérzetünket, feszélyezi személyes létünket. Mi is rohanunk, és ezért stresszben élünk. Mindez veszekedés formájában tör időnként a felszínre. Ha magunkba fojtjuk, akkor az erotika rovására megy. Azok a párok, akik büszkék a kettejük közötti harmóniára, ritkán dicsekedhetnek izgalmas szerelmi élettel. Korábban a lányok voltak azok, akiknek ezt a családi békét meg kellett teremteniük, mára azonban lecserélődött egy generáció, és a mai nők többre becsülik az izgalmas életet, a szenvedélyes szerelmet, mint a hamis békét és az elnyomást.

6. szabály: A függetlenség vonzóvá és érdekessé tesz

Korábban azt tartották, a házaspároknak mindent együtt kell csinálniuk. Ma már tudjuk, hogy jobb, ha néha külön utakon járunk. Benoite Groult francia írónő korábban azt gondolta, az az igaz szerelem, amikor mindenben egyek vagyunk a másikkal. Ma már tudom, hogy úgy is lehet szeretni, ha ketten kétfélék vagyunk. Hiszen miért változzon meg az én képemre, ha olyannak szerettem meg, amilyen volt? A kezdeti szikrázás csak akkor tartható fenn, ha mindkét fél képes kissé visszahúzódni és magát csak apránként tárja fel. Az lenne az igazi, ha mindenki agyában lenne egy ajtó, amit a másik nem léphet át, amit tiszteletben kell tartani. Mindegy, hogy mit tart benne: gondolatokat, a szakmai karrierjét, vagy valami szabadidős elfoglaltságot. Az olyan partner, akinek megvan a maga világa, vonzóbb, mint az, akit kívülről-belülről ismerünk. Ne akarjunk mindenben egyformák (vagy hasonlók) lenni. A függetlenség magabiztosságot, tartást ad, ami segít a problémák megoldásában. Ráadásul lesz bennünk valami, amit a másik tisztelhet, csodálhat. Vagyis olyan kisugárzásunk lesz, ami még a szexuális életünket is jobbá teheti.

7. szabály: Ha kimondunk dolgokat, váratlan problémák adódhatnak

Régebben azt tartották, jobb mindent kimondani és megbeszélni. Ma már tudjuk, hogy vannak dolgok, amiket jobb a szőnyeg alá söpörni.

Barbara de Angelis amerikai szociológus volt az első, aki kimondta, hogy azok a párok, akik kevesebbet beszélnek a problémáikról, boldogabbak, mint azok, akik mindent a legapróbb részletekig kitárgyalnak. Amikor nyilvánosságra hoztam ezt a megállapítást, a szakma felhördült. De az alapmegállapításokat a legtöbb kollégám megerősítette: ha az emberek túl sokat beszélnek a problémáikról, akkor az lesz az érzésük, hogy az egész kapcsolatuk problémás, és a dolgaik nincsenek rendben. Kétségeik támadnak, és egy idő után vagy magukról, vagy partnerükről azt képzelik, hogy nem elégedettek, nem boldogok a kapcsolatban. Akik néha füllentenek, vagy nem számolnak be minden apró hibájukról, azok adott esetben boldogabbak lehetnek. Természetesen a problémákat meg kell beszélni, hogy egyik fél se féljen, vagy hogy ne legyenek félreértések. De a problémákat jövőorientáltan kell kezelni. Nem szabad rájuk visszatérni, inkább új célokat kell kitűzni, közös jövőről álmodozni.