Elveszíti az önmagába vetett bizalmat, és depresszióba süllyed; a férfi pedig nem tud ezzel mit kezdeni s csak még tovább ront a helyzeten… és a körforgás folytatódik.

Miről álmodik a lány?

A jelen lopakodó bizonytalansága sajnos kiölte belőlünk az IGAZI nőt, azt, akiért rajonghatnak a férfiak, akiben méltó támaszra találnak, azt, akit ha megleltek, nem keresnek tovább, mert méltó társra ismernek benne.

Valljuk be, lányok és hölgyek, mindannyian erre vágyunk! Szeretnénk támaszul szolgálni egy arra méltó férfinak, aki cserébe szerelmet és boldogságot ad nekünk.

A nő addig szép, míg szeretik

„A nő addig szép, míg szeretik.” - mondja Móra Ferenc. És ha szeretik, akkor bármire képes. A férfitól való eltávolodásával azonban nemcsak szépségét kockáztatja. A hideg, kemény nő, aki csak az anyagiaknak él, visszafelé hanyatlik, mert ellentmond mindannak, ami ebben az életben feladata.

A nő hívogató bájosságra született, s nem egyenlőségre, ahogyan azt a feministák hangoztatják. Ha hiszünk a lélekvándorlásban, ha feltesszük, hogy többször születünk erre a földre - és miért lenne ez furcsább, mint egyszer születni?! -, akkor nem véletlenül választottuk magunknak a női testet.

Nem véletlenül nőként jöttünk a világra, hanem azért, mert nőként kell megoldanunk létfeladatunkat. Minden emberszellem azt a nemet választja, amelyik által nagyobb lehetőség nyílik az adott inkarnációra vállalt életfeladatának megoldására. Nőként akkor jövünk a világra, ha a lassulás, a finomodás, a szeretteink iránti szolgálat a gyenge pontunk.

Egyszerűen szép…

Néha találkozom olyan emberekkel - és itt most nemcsak nőkre gondolok -, akikből árad a nyugodt, kiegyensúlyozott energia és olyan jó rájuk nézni, velük lenni. Egyszerűen szépek. De nem úgy szépek, ahogyan, mondjuk, egy szobor, egy szupermodell szép…

Hanem belülről árad belőlük valami megfoghatatlan, ami megszépíti az arcukat. Olyan energiát sugároznak ki magukból, amely engem is megnyugtat. Békében, harmóniában élnek önmagukkal és ez meglátszik rajtuk.

Boldogságunk alapja, hogy életfeladatunkat felismerjük, azzal azonosulni tudjunk, és bármily nehéz is, tegyünk azért, hogy megvalósítsuk. A világban cselekedni a legkönnyebb. Valamilyen tevékenységben éppen benne lenni. De azt cselekedni, amiért itt vagyunk, az a valódi kihívás.

Megtalálni az egyensúlyt

Sajnos abban a világban, amelyben egy család már nem tud megélni egy fizetésből, a nő kénytelen elhagyni azt az utat, amit a sors neki rendelt. Kénytelen férfiként, férfiszerepekben is helyt állni, ezért van egyre több párkapcsolat és házasság halálra ítélve. Ahhoz, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk, meg kell találnunk az egyensúlyt, meg kell őriznünk magunkban az igazi nőt, aki befogadásra és szolgálatra született!

Fel kell ismernünk a valódi feladatunkat! Meg kell látnunk azt, hogy miért rendelte a Sors mellénk azokat az embereket, akiket mellénk rendelt! Mi az, amit megtanulhatunk tőlük, amitől általuk jobbá válhatunk? Miben fejlődhetünk a segítségükkel, és mi mit adhatunk nekik? Nem könnyű ezt felismernünk, de figyeljünk a jelekre! A vállalt úthoz a Teremtő megadja a támogató erőt.

De ehhez meg kell állnunk, magunkba kel néznünk és őszintén fel kell vállalnunk a hibáinkat, mert ez az első lépés a fejlődés felé.

A férfi, aki megérdemel

Egy szerelmes nő megfeledkezik magáról, a saját érdekeiről; egyetlen gondolata a férfi, akit szeret. Vajon mit jelent számára? Hogyan teheti boldoggá? Azért él csak, hogy az ő igényeinek megfeleljen. De ezt csak olyan férfi iránt érezhetjük, aki szellemében megvalósult, akire fel tudunk nézni, aki biztonságot és szeretetet ad.

A nő mindig anyagilag elégedetlen, ha a lelke haldoklik. A depressziós, nőiségében hanyatló nő önmagával nincs megelégedve. Ezzel energiahiányos állapotba kerül s hogy energiát nyerjen megpróbál, hatalmaskodni a férfin.

A hideg, kőszívű nő, aki úgy sakkozik a férfival, mintha megtartaná magának azt, ami nincs is a birtokában, csak nála emberileg megvalósulatlanabb partnereket vonz, ezért boldogtalanságra kárhoztatja magát.

A nő kritizálja a férfit, a férfi elégedetlen a nővel. De ha bele is törődnek abba, hogy kapcsolatuk rettenetes, és a küzdelem kiúttalanságát ismételgetik, akkor a fennálló állapotot támogatják. Akkor nem dolgoznak a kapcsolaton, nem fejlődnek, és újra és újra - ha más partnerrel is - de bele fognak esni ugyanabba a csapdába, egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy ahhoz, hogy valakit megváltoztassunk, előbb saját magunknak, saját akaratunkból kell megváltoznunk.

Méltósággal

Egy zátonyra futott, hitehagyott kapcsolatban egyetlen felemelkedéshez vezető út kínálkozik: méltóságot kell építenünk saját nemi szerepünkben.

Célunk…

Az emberlét célja - lehetünk akár nők, akár férfiak -, hogy szeretetképességünkben növekedjünk, gyarapodjunk.

A férfi által szépülni

„A szépség nem felkenhető és nem is magunkra fújható: az egy állapot, melyet a belső harmónia eredményez. Öt percen túl csak az mutatkozik szépnek, akinek a lelke is szép.”

Egy nő teste akkor lesz törékeny, és nem pusztán vékony, ha lelke letisztult gyémánttá válik: sebezhető, de erős.

Elgondolkodtató! Az a nő, aki bezárkózik, aki inkább kizárja az érzéseket a szívéből, hogy megvédje magát a fájdalomtól, lehet csontsovány, de törékeny sohasem. Ha a lelke nem érzékeny, akkor nem válik kecsessé, csak szögletessé. A jéghideg nőnek vastag a bőre. Az önátadónak kristálytisztán áttetsző.

Porcelánbőrrel az a hölgy rendelkezik, akinek a lelke átvilágítható, aki lelkesedni képes és fel meri vállalni mélységeit is.

Folyamatosan

A szépség nem más, mint Isten visszatükröződése bennünk. A finom és tiszta hölgy, aki lényével a férfit feladatára, ereje felülmúlására ébreszti, folyamatosan szépül.

Széppé a jóság tesz

Marsiglio Ficino reneszánsz kori tudós a Szépség, a Jóság és az Igazság hármasát hirdette, mely szerint az emberek között kibontakozó szerelem nem más, mint az isteni szeretet, így a házastársi ragaszkodás is - ha szerelemre és nem önérdekre épül - Isten szeretetét tükrözi. A házassági hűségre a férfi „a nő szépségén keresztül van meghíva”.

A szépség belülről fakad - mondják. Széppé a Jóság tesz. Jóvá az igazság. Az igazság, azaz a Rend képviseletéhez pedig tudatosságon alapuló erő kell. Ha a nő az erejét maszkulin hatalmaskodásra használja, nem marad energiája a Rend képviseletére. Lelke nem tud jóságossá válni, s ezáltal szépsége megfakul.

Ha a nő arra vágyik, hogy a férfi szeresse őt, akkor először neki kell megszeretnie a hölgyet önmagában, a befogadó és önátadó értékekre törekedve. Nem a kihívó, bizonygató énjét, hanem az esendő, gyámolításra és felemelésre vágyó, türelmes lelkét kell megmutatnia. A szellemi férfi sohasem él vissza kedvese gyenge pontjával. A nő pedig, ha szeretik, bármire képes…

Nádas Linda