Érett szexualitás: érzelmi infantilizmus és érettség az erotikus kapcsolatokban

A zavartalan természetes fejlődés során, ha másnemű embert szeretünk, feltámad iránta a szexuális vágy is. Az ösztönnek és az érzelmeknek ezt az összekapcsolódását nevezzük erotikának. Így van ez a legtöbb kisgyerek esetében is.

szexualitás | Ideál - Reforméletmód magazin 2003 ;15(10):5-5   Celsus Kft. | Popper, P.
Erotikus érdeklődés is kíséri viszonyát a szülőkhöz (fürdőszobai leselkedések, hálószobatitkok kutatása, féltékenység az együtt alvó szülőkre, akiknek gyakran megjelenik az ágyában "félek" indoklással, fantáziák arról, hogy ha felnő, ő lesz anyjának vagy apjának a házastársa stb.).

A mi kultúránkban a nevelés korán elszakítja egymástól az ösztönöket és az érzelmeket. A családok igen határozottan képviselik azt az álláspontot, hogy a szülőket illik, sőt kötelesség szeretni, de bűnös dolog szexuálisan érdeklődni irántuk. A kapcsolat érzelmi oldala biztatást, a szexuális oldala tiltást kap. Ez az oka annak, hogy mire a gyerek serdülni kezd, a legtöbb esetben az ösztönök és az érzelmek egymástól elszakítva, elszigetelten működnek.

Típusosnak mondható az a helyzet, hogy a kiskamasznak intenzív autoerotikus élete van, amit élénk fantázia kísér. Ugyanakkor ez a nagy lírai szerelmek korszaka is. Ám a szexuális kiélést kísérő képzeleti aktivitás többnyire izgalmas regényrészleteket, filmjeleneteket, pornólátványt, személytelen, sokszor agresszív szexuális fantazmagóriát tartalmaz, de sohasem jelenik meg szerelmének a képe! És fordítva: nagy szerelmet tehet tönkre, ha valamilyen, a testi nemiségre utaló esemény, látvány zavarja meg.

Szexuális felnőttség

A szexuális értelemben vett felnőttség azt jelenti, hogy megint össze tudnak-e kapcsolódni az ösztönök az érzelmekkel. Vagyis: abba szeret bele, aki szexuálisan vonzza, és az érzelmi érdeklődés erotizálja.

Ez a folyamat azonban gyakran elakad. Az ösztönkiélés és az érzelem továbbra is külön "pályákon" fut, a szex és a szerelem összetalálkozása gátolja egymást. Ezt az érzelmi-szexuális különválást tapasztalhatjuk a prostituáltak nagy részénél s azoknál a férfiaknál is, akik rendszeresen igénybe veszik a prostitúciót mint a számukra legmegfelelőbb szexuális kiélési módot.

A kisgyerekkori szexuális tiltások felnőttkorra néha generalizálódnak: kiterjednek minden férfira és nőre, és megakasztják a normális szexuális fejlődést.

A szerelemben is meg kellfelelni másoknak?

Láthatjuk, hogy a szexuális fejlődés elakadásai, infantilis rögzülései, torzulásai jórészt abból származnak, hogy valaki nem mer a saját valódi igényei szerint élni, hanem állandóan erőszakot tesz önmagán. Az éretlen ember számára mindig fontosabbak a külső, környezeti megítélések (mit szólnak hozzá?), mint a saját vágyai. Már partnerválasztásában is megmutatkozik egyfajta színpadiasság, "a barátoknak és a barátnőknek" szerepet, illetve szerelmet játszik. Kapcsolataival saját értékeit akarja bizonyítani. Gyermekded lelkű embereknél gyakran tapasztalható, hogy nem is annyira a partner vonzza őket, hanem a háttér, a partner foglalkozása, elismertsége. Úgy érzik, hogy a kapcsolat ezekkel az emberekkel nekik is "társadalmi rangot ad".

Legtöbbször tipikusan infantilis férfihülyeség, hogy a szexualitást teljesítményként élik meg. Nemi életükben legfontosabbak a "mennyiségi mutatók": hány nővel volt viszonyuk, egy éjszakán hány alkalommal tudnak közösülni stb. Az elsődleges szexuális örömöt a produkció öröme váltja fel, s a szexuális élet minősége szinte közömbössé válik. Gide írja:

"Igazi szomjúság nélkül inni,

igazi mondanivaló nélkül beszélni,

és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel,

ez a három halálos bűn,

amit az európai ember minduntalan elkövet."

A kapcsolatteremtés legősibb és legprimitívebb formája erotikus tárggyá válni egy másik ember számára. Létezik egy "benjáminkodónak" nevezett karaktertípus, aki mindenkinél "jó akar lenni". E két sajátosság hozza létre szexuális szempontból azt az infantilis igényt, amit általános tetszeni vágyásnak nevezhetünk. Az ideál mindenki eszményi nővéjé, eszményi férfijává válni. E vágy éretlen jellegét mutatja, hogy a szexuális megvalósulás nem is fontos, elég az udvarlás, a személye iránti hódolás, a vágyakozás megélése.

A kamaszos, éretlen embert egy testileg intim helyzet hozza izgalomba. Valaki levetkőzik, megpillantja a nő mellét, másokat lát szeretkezni. Közömbös, hogy kikről van szó. A szexuális értelemben felnőtt erotikus érdeklődése adott személynek vagy személyeknek szól. Nem csábítható el pusztán a helyzet által.

Infantilis szerelem

A szexuális éretlenség fontos mutatója az életmód hiteltelensége. Előfordulhat, hogy egy valójában monogám életre vágyó ember mégis poligám életet él, a fenti okokból. Ám az ellenkezője is tapasztalható: poligám életet igénylő embert gúzsba kötnek a konvenciók és az előítéletek, hűséges monogám partnerként viselkedik, s közben elköveti a "csalásnak" talán legundorítóbb módját: simogatja a feleségét vagy férjét, s közben más nőre, férfira gondol.

Érettség szempontjából nem megnyugtató a partnerbe való görcsös kapaszkodás, a totális birtoklási vágy. A társ tulajdonként való kezelése nem a kapcsolat erősségét, hanem labilitását bizonyítja. A "nélkülem nem lehet örömöd!" követelés sérelemként éli meg, ha a férj a barátaival, a feleség a barátnőivel tölt el egy estét, a bizalmatlanságból, a partner elveszíthetőségének érzéséből, a "nem vagyok teljesen megfelelő" gyermeki szorongásból táplálkozik, s kezdete lehet a szélsőséges féltékenység kifejlődésének, ami előbb vagy utóbb minden kapcsolatot szétrombol. A szexuális felnőttséget az életmód hitelessége fémjelzi.

Prof. Dr. Popper Péter

| szexualitás
2003-10-01 17:11:39
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop