Relaxáló gyermekek - A csend felfedezése (2.)

Korunk idő- és teljesítménykényszere gyerekeinkkel sem tesz kivételt. Legkésőbb az iskoláskortól csemetéinket is fokozott pszichés és fizikális megterhelések érik. Órákig kell nyugodtan ülniük elhasználódott és általában rossz minőségű iskolai székeken, egyoldalú szellemi leterheltségüket pedig otthon gyakran számítógépes játékokkal „ellensúlyozzák”. Még a szabadidejük is pontos menetrend szerint telik el...

relaxáció, stressz, gyermek | Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(10):10-11   Celsus Kft. | Mihalec, G.
A szülők már türelmetlenül várják az autóban a kicsengetést, a gyerek kutyafuttában kapja be az ebédjét, délután jönnek a házi feladatok, a fociedzés vagy a balettóra és persze az esti tévésorozat sem maradhat el...

Stresszelt gyermekek

A gyerekek túlfeszített tempójához társul a szülők idegessége, kapkodása, nyugtalansága, ami idővel a csemetékre is „átragad”. Nem csoda tehát, hogy a teljesítés és a lazítás egyensúlya felbomlik, és az iskolás gyerekek 15%-a panaszkodik elalvási problémára, fej- és hasfájásra, vagyis jellegzetesen stressz okozta tünetekre.

Ezeknek a hatásoknak az ellensúlyozására fontos, hogy a szülők olyan tevékenységekbe vonják be gyermekeiket, amelyek minden érzékszervet egyformán megszólítanak. Az iskolai tevékenységek nagy része és otthon a számítógép, valamint a tévé jószerével csak a látást és a hallást célozza meg, ami a szem és a fül „túltáplálásával” ingertúltengést eredményez, ez pedig testileg-lelkileg feszültté tesz.

Tipp: hosszú, közös séták a természetben - esetleg erdőben - igen jó alkalmat kínálnak a csend, a béke, az ellazultság megtapasztalására, emellett pedig számos olyan ingert is rejtenek a gyerek számára, ami nagyszerűen ellensúlyozza a mindennapok egyoldalúságát, legyen szó a megmászásra csábító fákról, a kóstolóra hívogató szederbokrokról, vagy a megfigyelhető és gyűjthető rovarokról és növényekről. Mindez kikapcsolja, megnyugtatja és új élményekkel, felfedezésekkel gazdagítja gyermekünk testét-lelkét-szellemét. Persze nem mindig tudunk ilyen sétát tenni, akár időbeli, akár földrajzi korlátozott-

ságok miatt. Ilyenkor választhatunk néhányat az alábbi mókás lazítógyakorlatok közül, amelyek akár az esti közös játszás szerepét is betölthetik!

Vak kezes-lábas

A játékosok behunyt szemmel, négykézláb mászkálnak egy helyiségben. A játék lényege, hogy minél lassabban mozogjanak és semmihez se érjenek hozzá.

Séta elképzelt utakon

Minden családtag leveti a cipőjét és a zokniját, majd behunyja a szemét. Az egyik szülő vezeti a játékot: „Képzeld el, hogy lassan sétálsz! A lábad halad előre, és érzed az utat a talpad alatt. Magas füvet érzel... Most kavicsos útra érsz. A kavicsok nyomják és szurkálják a talpad... Letérsz a kavicsos útról, és erdőbe érsz. Érzed a csúszós, saras erdei ösvényt a talpad alatt. Olykor puha, kellemesen simogató mohaszőnyegre lépsz... Egy hosszabb séta után a tengerpartra érsz, ahol a lábad belesüpped a meleg homokba...”

Évszakok

A család tagjai körbe ülnek. Mindenki egy-egy növény. Az egyik szülő bemutatja, mit tesz a növény egy-egy évszakban, a gyerekek pedig utánozzák.
  • Tél: a növény kicsi és gyenge, összekuporodva fekszik a földön.
  • Tavasz: az erősödő napsugarak hatására a növény lassan életre kel, és felemelkedik.
  • Nyár: a meleg napsütéstől teljesen kinyílnak a növény „karjai”, kihúzza magát, és büszkén áll.
  • Ősz: a Nap egyre gyengébben süt, ezért a növény kezd ismét összehúzódni.
  • Tél: a növény kicsi és gyenge, összekuporodva fekszik a földön.
Változékony idő

Ezt a játékot párban kell játszani. Az egyik résztvevő hasra fekszik, mialatt a másik különböző időjárási jelenségeket játszik el a kezével a hátán: simogató napsütést, enyhén szemerkélő esőt, felhőszakadást, jégesőt, havazást, vihart, szelet, köztük újra és újra egy kis napsütést. Egy idő után szerepcsere következik, majd a végén megbeszélik, hogy milyen jelenségeket ismertek fel, és azok milyen érzéseket, gondolatokat ébresztettek bennük.
Léggömb

A gyerekek olyan lufinak képzelik magukat, amelyik minden lélegzetvétellel egyre jobban felfújódik. Összekuporodott tartásból lassan álló helyzetű, lábujjhegyen, kitárt karokkal álló, nagy léggömbbé válnak..., végül hangos durranással kipukkadnak. Ekkor összerogynak, és ellazítva magukat, a földön fekszenek.

Erős, mint egy fa

A gyerekek állnak, lábuk szilárdan a talajon, s elképzelik, hogy olyan fák, amelyeket lassan ide-oda mozgat a szél. Majd vihar kerekedik, és a fa kilengései erősebbek és vadabbak lesznek. Olyan erősen mozognak a gyerekek, ahogyan csak tudnak, de a lábuk szilárdan, mozdulatlanul áll a talajon. Lassan alábbhagy a vihar, és a fák egyre kevésbé dülöngélnek.

Egy nap a virágoknál

Minden gyerek egy-egy virág.
  • Éjjel a virágok alszanak - a gyerekek összekuporodva fekszenek a földön.
  • Reggel: amint a Nap kisüt, meleg sugarai felébresztik a virágokat, amelyek kitárják szirmaikat- ekkor a gyerekek álmosan pislognak, nyújtózkodnak, lassan felállnak, és kitárják karjaikat.
  • Napközben örülnek a méhecskéknek és a sétáló embereknek, akik gyönyörködnek szirmaikban és leveleikben - ekkor a gyerekek örömtáncot járnak.
  • Este, amikor a Nap lenyugszik, a virágok is összehúzzák magukat, és bezárják szirmaikat, a gyerekek pedig felveszik kiinduló pozíciójukat.
Gorilla és rongybaba

A gyerekek erőtől duzzadó, támadásra kész gorillát játszanak. Az a jó, ha minél több izmukat megfeszítik, mintha azt akarnák bizonyítani, hogy ők a legnagyobbak és legerősebbek. Egyszer csak egy varázsvessző - például egy fakanál a szülő kezében - rongybabává változtatja őket, ezért minden testrészüket ellazítják, elhagyják, tehát teljesen ellazulnak.

Jó tudni! A feszítésnek és lazításnak ez a játékos váltakozása elősegíti az izmok hatékony ellazítását. A gorillák és a rongybabák állhatnak, feküdhetnek és ülhetnek is.

Könnyű-nehéz

„Ülj kényelmesen a székre, és hunyd be a szemed!... Mindkét kezed nyújtsd előre! Képzeld el, hogy a jobb tenyeredre két könyvet teszek!... Érzed a könyvek súlyát... Nehezek, mint az ólom... Érzed a súlyukat, de vigyázz, le ne ejtsd őket!... A bal kezed egészen könnyű... Képzeld el, hogy egy léggömböt kötöttem hozzá, amely felfelé húzza!... Érzed, ahogy a léggömb egyre jobban húzza felfelé a bal karodat!... Most nyisd ki a szemed!”

A legtöbb gyerek jobb karja lényegesen a kiindulási állapot alá süllyed, a bal pedig feljebb kerül, mint a játék megkezdésekor.

Mihalec Gábor
| relaxáció, stressz, gyermek
2006-09-25 11:44:11


data-full-width-responsive="true">