40 felett válság vagy fordulat

Kép: HealhGuide

A 42. életév hagyományosan az élet fordulójának számít, ekkor lépünk be 7. hétéves ciklusunkba. A legtöbb ember ekkorra megteremti életének külső, anyagi feltételeit, gyakorlottan végzi munkáját, kialakítja személyes kapcsolatrendszerét, és gyermekei is túlvannak már a teljes elfoglaltságot jelentő kisgyermekkoron. Energia szabadul fel, melyet a lélek saját belső valóságának mélyebb megismerésére, személyiségének további fejlődésére tud fordítani.

A mély önvaló

Különösen azoknál, akik keveset törődtek korábbi életükben saját lelki igényeikkel, szinte parancsoló szükségletként nyilvánul meg a tudattalan mélyén az igény egy alapvető változásra. Ez a változás elsősorban mindennapi személyiségünk, tudatosságunk középpontját, egonkat érinti. (Az ego kifejezést itt C. G. Jung meghatározása alapján használjuk.) Sorsdöntő fordulat belső utunkon, hogy az egonak tudomásul kell vennie, a tudattalan mélyből nála sokkalta nagyobb erő kezd felmerülni, teret kérni az életben: a self, a "mély önvaló". Amennyiben az ego nem akarja megérteni az üzenetet, továbbra is változatlanul ragaszkodik önző hatalmához, küzdelem indul meg, és az élet "csatatérré" válik.

Nézzünk néhány olyan élethelyzetet, amelyben, ha 40-50 év közötti személyről van szó, valószínűleg az életközépi válság jelentkezik. Az egyik leggyakoribb tünet, ha az élet elveszíti mindennapjaiból a tüzet, a fényt, a sugárzást, amikor fáradtan, kedvetlenül ébredünk, és szürkének, terhesnek érezzük az előttünk álló napot. Nem tudunk rácsodálkozni az új, szép dolgokra, csak legyintünk, mikor mások az élet szépségeiről beszélnek. Ez az energiátlan állapot eljuthat a "kiégési tünetegyüttesig", amikor már munkánkat szinte el sem tudjuk látni, vagy az élet más fontos területén, pl. a szexben, a szülői feladatokban következik be a teljes fásultság.

Ha a fenti energiahiányos állapotot - amit gyakran diagnosztizálnak orvosok, pszichológusok depresszióként - nem akarjuk tudomásul venni, gyakran még rosszabb állapotba kerülünk, és ránk tör az életközépi válság. Ez jelentkezhet súlyosabb betegség formájában, vagy életünk külső körülményeinek romlásában. Látszólag lelki életünkkel kapcsolatban nem is álló területek ezek, pl. felmondanak a munkahelyen, baleset ér minket, vagy felbomlik a házasságunk. Közelebbi vizsgálódásokkal sokszor meg lehet találni az összefüggést a lelki élet változásának szükségessége, és a kényszerű események között. Ne felejtsük el, hogy a lelki élet mélyebb összefüggéseire alig van rálátásunk, ha velünk történik meg.

Hogyan találhatunk kiutat ebből a "gödörből"? A felelet megint csak egyszerű, ám annál nehezebb azt végrehajtani. Hallgassuk meg a "self", mély önvalónk üzenetét, és fokozatosan alakítsuk át életünk mindennapjait ennek megfelelően. A self üzenetei megérzések, álmok formájában, az intuíció vagy a lelkiismeret hangjaként érkeznek el tudatos énünkhöz. Ha megértjük, kivétel nélkül nagy energiafelszabadulást élünk meg, s innen tudhatjuk, hogy jó úton járunk.

Mi a tartalma ezeknek a self-üzenetek-nek? Például: nézz körül, vedd észre, hogy nem Te vagy a világ közepe! Saját személyed jelentőségét mérd egy másik, nagyobb egységéhez, ami lehet a világ, a kozmosz, a többi ember, az élet. Vállalj felelősséget teljes mélységig tetteidért, vedd komolyan, amit vállaltál. Nézz szembe eddig szőnyeg alá söpört problémáiddal, próbáld megismerni és elfogadni önmagad! Tanulj meg őszintén, tiszta szívvel szeretni anélkül, hogy ártó, idegen befolyásnak védtelenül kiszolgáltatnád magad. Ha arra van szükség, tudj áldozatot hozni másokért, anélkül, hogy áldozattá válnál.

Meg kell tehát találnunk életünk tengelyét! Elhelyezni magunkat ég és föld között, mint az emberiség egy fontos, sőt bizonyos szempontok szerint nélkülözhetetlen tagja. Miközben megbarátkozunk mindennapi életünk végességével, meg kell találnunk életünk értelmét.

Az élet spirituális oldalának mélyebb megéléséről van tehát szó, melynek mindennapjaink nagyon is földközeli gyakorlatában kell megjelennie.