Szülés

A terhesség végén az esetek többségében a magzat fejvégi fekvésben, tehát fejjel a szülőutak kimenetele felé helyezkedik el a méh üregében, Közvetlenül a szülést megelőzően az addig mozdulatlan, nyugodt állapotban levő méhizomzat speciális hormonok hatására ritmikusan összehúzódik. Ezeket az összehúzódásokat hívják "jósló fájásnak".

szülés | Orvos a családban 1991 ;   Medicina Kiadó | Szendei, Á.
A "fájás" szó azonban egyáltalán nem jelenti szükségképpen azt, hogy ezeknek a méhösszehúzódásoknak valóban fájdalommal kellene járniok. Megfelelő pszichológiai előkészítés, természetesen előtte torna és koncentrálási gyakorlatok után ugyanis azok a szülő nők, akik nem félnek a szüléstől, gyakorlatilag semmi fájdalmat nem éreznek.

A fájdalom oka tehát elsősorban a szülőanyákba évezredek óta okkal-joggal begyökeresedett félelem. Ez a félelem a közelmúlt időkig indokolt is volt: szülési akadály esetén a szülőanyák, ha nem volt modern szülészorvosi segítség, néha napokig mérhetetlenül sokat szenvedtek anélkül, hogy szenvedésük eredménnyel járt volna és végül ők is, magzatuk is meghalt. Ez a tehetetlen kín, a magzat és a szülő nő esetleges halála joggal oltott félelmet a szülő nőkbe. Napjaink szülészeti lehetőségei mellett azonban ez a félelem indokolatlan, hiszen szülési akadály esetén a veszélytelen és fájdalmatlan császármetszés a magzatot is megmenti, az anyát pedig teljesen mentesíti a fájdalomtól,

A méhösszehúzódások hatására a méhnyak fokozatosan megrövidül, ugyanakkor a méhszáj fokozatosan kinyílik. E tágulási szak végén a magzatburok megreped, és a fej előtt fekvő magzatburok vize a hüvelyen át elfolyik. Megeshet néha, hogy a magzatburok még a tágulási szak előtt reped meg, ilyenkor nem folyik el az egész magzatvíz, mert a fej eltömi útját. Helyes azonban mindenkor azonnal szülőintézetbe menni, mihelyt a magzatvíz elfolyt.

A szülés második szakaszában, a kitolási szakban a magzat feje a méhszájon át kilépve fokozatosan halad át a kismedencén, ill. a hüvelyen. A magzat fejének a végbélre gyakorolt nyomása miatt az anya ellenállhatatlan préselési kényszert érez, és ezért a méh ritmikus összehúzódásán kívül a hasprés is sietteti a magzat világrajövetelét. Ha a magzat feje elérte a medencefeneket, megjelenik a szeméremrésben. Ilyenkor már csak a medencefenék, tehát a gát izomzatának feszülését, ellenállását kell legyőzni. A bába vagy a szülészorvos a magzat fejét közben úgy irányítja, hogy lehetőleg ne szakadjon be a gátizomzat. Gyakran végeznek a gátrepedés megelőzésére gátmetszést, amelyet a szülés után összevarrnak. Ez a metszés előnyösebb a szülő nő számára, mintha ötletszerűen szakadna be a gát, mert gyorsabban, könnyebben és biztonságosabban varrható össze. A fej után a váll születik meg és a bába vagy szülészorvos a hónaljaknál fogva húzza ki a törzset és a lábakat.

A szülés után megszűnik a méhlepény és a magzat közötti vérkeringés. A magzati vérben felszaporodó széndioxid és mindenekelőtt az egyenletes méhmelegnél hidegebb környezet (különösen, ha a hideg csapvíz alá tartják az újszülöttet) kiváltja a magzat légzését, és felhangzik az újszülött első sírása. Ezt követően a köldökzsinórt két érszorító közé fogják és átmetszik. Majd az újszülöttet megfürdetik és köldökcsonkját megfelelő kötéssel látják el.

A szülést követő időszakot lepényi szaknak nevezik. A méhizom összehúzódásainak hatására általában 10-15 perc alatt leválik a méhlepény a méh faláról és meg is születik. Ha ez nem következnék be, a szülészorvos szükség esetén kézzel választja le. Ebben az időszakban kisebb-nagyobb vérzések gyakran fordulnak elő. A lepény megszületése után a méh annyira összehúzódik, hogy a nagy, nyitott sebfelület ellenére, amit a levált lepény hagy maga után, nincs számottevő vérzés.

A szülés időtartama az anyaméh izomzatától, az anya hasfali izomzatának erősségétől, a szülőutak tágasságától-és mindenekelőtt a magzat nagyságától függ. Az először szülő anyánál az első fájástól a méhlepény megszületéséig eltelő idő általában 12-14, a többször szülő nőknél pedig 6-8 óra között ingadozik. Az első jósló fájásokat (a deréktájon és a hasban) kezdetben negyedóránként, későbben egyre sűrűbben érzi a szülő nő. A méhszáj megnyílását rendszerint véres nyák ürülése jelzi. A magzatvizet a vizelettől néha rendkívül nehéz elkülöníteni. Jellemző a magzatvízre, hogy színe világos és tiszta, ürülése - ellentétben a vizelettel-a szülőanya akaratától független, tehát nem gátolható és nem siettethető.

| szülés
2002-11-12 18:59:31