Az idén kiadott új irányelvek bátorítják és biztatják a korábban már császárral szült nőket arra, hogy normál vajúdás után, hüvelyi úton adjanak életet a gyermeküknek. Erre egyébként a korábbi császárosok mintegy 60-80 százaléka képes.

A kérdés már csak az, vajon engedi-e őket az orvos illetve a kórház. Egy 2009-es felmérés szerint az Egyesült Államokban legalább 821 kórház gyakorlatilag megtiltja a császármetszés utáni hüvelyi szülést, és további 600 határozottan lebeszéli a kismamát.

Ma háromból egy szülés történik császármetszéssel, a legtöbb tervezett és ismételt műtét. Ez az elsődleges oka annak, hogy a császármetszések arányszáma több mint 50 százalékkal nőtt.

A korábbi császármetszésen átesett nők normál szülésénél alacsony a szövődmények aránya, és hasonlóan alacsony a választott időben végzett császármetszés esetén is. Mégis, bár ritkán, a császárosoknál háromszor akkora a halál kockázata, mint a hüvelyi szülésnél (100 ezer szülésből 13,4 szemben a 3,8-cal).

Mivel tehát mindkét esetben van kockázat, miért vonakodnak az orvosok mégis attól, hogy engedjék a nőknek, hogy legalább megpróbáljanak császármetszés után normál úton szülni? Mert félnek a műhibaperektől. A hivatalos jelentés szerint: „a perek miatti aggodalom az elsődleges oka annak, hogy az orvosok és az egészségügyi intézmények nem támogatják a vajúdást és a normál szülést, ehelyett a vajúdás kezdete előtt betervezik a császármetszést”. Bizonyíték van arra, hogy túl sok nőnél indítják meg a szülést inkább kényelmi szempontokból, mint orvosilag indokolt szükségszerűségből.