Magzat rendellenes fekvése

Rendellenes a fekvés, amikor a magzat nagyobb helyet vesz igénybe a szülőcsatornán való áthaladás során, mint rendes fekvés - arccal hátrafelé, fejjel a szülőcsatorna nyílása felé - esetén.

magzat, rendellenes fekvés | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
A magzat méhben való helyzetének leírásakor a pozíció és tartás mutatja az irányt, amerre a magzat arccal elhelyezkedik, a fekvés pedig a szülőcsatorna irányában elől elhelyezkedő részt jelöli meg. A leggyakoribb és legbiztonságosabb testhelyzet: fejjel a szülőcsatorna felé (fejvégű fekvés), arccal az anya háta felé rézsút jobbra vagy balra fordulva, előrehajtott fejjel és behúzott állal (koponyatartás); a mellkas előtt keresztezett karokkal. Amennyiben a magzat más fekvésben vagy tartásban helyezkedik el, a hüvelyi szülés nehezebbé válik, vagy nem is lehetséges.

A magzat elhelyezkedhet arccal előrefelé, kiegyenesedett nyakkal (deflexió). Ebben a helyzetben a fejnek nagyobb helyre van szüksége a szülőcsatornán való áthaladáshoz, így a vajúdás elhúzódhat, a szülés nehezebbé válik. A probléma észlelése után az orvos dönthet, hogy fogót használ, vagy császármetszést végez. Arctartás esetén a nyak hátrahajlik, ily módon az áll kerül előre. Ha az áll hátra van szegve és úgy is marad, a hüvelyi szülés nem lehetséges. Homloktartás esetén a nyak mérsékelten hátrahajlik, így a homlok jelenik meg először. Rendszerint a magzat nem marad ebben a tartásban, de ha igen, a hüvelyi szülés nem lehetséges.

Medencevégű fekvés, amelynél a far az elől fekvő rész, szintén előfordulhat. A magzati károsodás és halálozás a szülés előtt, alatt és után ebben az esetben négyszer gyakoribb, mint koponyatartás esetén - leginkább azért, mert a medencevégű tartás sokkal gyakoribb koraszülés és magzati fejlődési rendellenesség esetén. A szövődményeket csak akkor lehet elkerülni, ha a rendellenességet a szülés előtt észlelik. Néhány esetben az orvos koponyatartásba tudja fordítani a magzatot az anya hasának nyomásával még a vajúdás megkezdése előtt, rendszerint a terhesség 37. és 38. hete között.

Mivel a far keskenyebb, mint a fej, a far által tágított szülőcsatorna nem elég tág a fej áthaladásához. Ezen túlmenően, amikor a fej követi a fart, nem biztos, hogy be tud illeszkedni a szülőcsatornába. Így a magzat teste megszülethet ugyan, de a fej elakadhat az anyában. Ennek eredményeként a gerincvelő és más idegek is meghúzódhatnak, ami azok károsodásához vezet. Amikor a magzat köldöke már megjelenik, a köldökzsinór összenyomódik a magzat feje és a szülőcsatorna fala között, így túl kevés oxigén jut el a magzathoz. Az agykárosodás, melyet az oxigén hiánya okoz, sokkal gyakoribb medencevégű fekvés esetén, mint fejvégű fekvésnél. Először szülőknél a helyzet még rosszabb, mert az anyai szövetek nem tágultak még ki egy előző szülés során. Mivel a magzat akár meg is halhat, ezért a legtöbb orvos császármetszést javasol először szülőknél szinte minden, koraszülés esetén pedig minden medencevégű fekvésnél.

Néha a magzat vízszintesen is feküdhet a szülőcsatorna bemenete fölött, válltartásban. Rendszerint császármetszést végeznek, hacsak a magzat nem egy ikerpár második tagja - ilyenkor a magzat hüvelyi szüléshez beforgatható.

| magzat, rendellenes fekvés
2009-02-18 19:22:39

Web Design & Development Prowebshop