Rendkívül fontos a 6-8. terhességi héten (amikor a menstruáció 2-4 hete késik) végzett vizsgálat, melynek során megbecsülik a terhességi kort és a lehető legpontosabban meghatározzák a szülés várható időpontját.

A terhesség során első alkalommal szinte mindig rendkívül alapos vizsgálatot végeznek. Megmérik a testmagasságot, a testsúlyt és a vérnyomást. Megvizsgálják a nyakat, a pajzsmirigyet, a melleket, a hasat, a karokat és a lábakat, fonendoszkóppal meghallgatják a szívet és a tüdőt, valamint szemfenékvizsgálatot végeznek szemtükör segítségével. Az orvos nőgyógyászati és végbélvizsgálatot végez, így megállapítja a méh nagyságát és helyzetét, valamint a medence bármilyen rendellenességét, mint például a korábbi törés okozta deformációt. A medencecsont méreteinek meghatározása segít annak előrejelzésében, hogy a baba mennyire könnyen tud majd átjutni rajta a szüléskor.

Vért vesznek, melyből teljes vérképet készítenek, laboratóriumi vizsgálattal szifiliszt, hepatitiszt, gonorreát, chlamydia-fertőzést és más nemi úton átvihető betegséget kimutató teszteket végeznek, meghatározzák a vércsoportot és Rh antitesteket keresnek. Ajánlatos elvégezni a szűrést mán immundeficiencia vírusra (HIV). A vérmintából azt is megállapítják, hogy a nő átesett-e korábban rubeolafertőzésen.

Rutinszerűen végeznek vizeletvizsgálatot is, és Papanicolaou (Pap) -tesztets az esetleges méhnyakrák kimutatására. Néger és mediterrán származású asszonyokat sarlósejtes vérszegénység vagy sarlósejtes jelleg irányában is kivizsgálnak. Ha az asszonynak nagy esélye van arra, hogy a gyermekében valamilyen genetikai rendellenesség legyen jelen, akkor genetikai vizsgálatokat is végeznek. Tuberkulózis kimutatására bőrteszt javasolt ázsiai és latin-amerikai asszonyokon, és azokon a nőkön, akik olyan városi környezetből jönnek, ahol a betegség gyakoribb az átlagosnál. Mellkasröntgent csak akkor készítenek, ha a nőnek ismert szív- vagy tüdőbetegsége van, egyébként lehetőleg kerülni kell a röntgensugarat, különösen a terhesség első 12 hetében, mert a magzat rendkívül érzékeny a sugárzás károsító hatásaira. Ha röntgenfelvételt kell készíteni, a magzatot el kell takarni egy ólommal bélelt kötényszerűséggel, melyet a nő alhasára tesznek, hogy lefedje a méhet.

A 12. terhességi hét után nem sokkal ki kell vizsgálni diabétesz irányában azokat az asszonyokat, akiknek előzőleg nagysúlyú gyermeke született vagy megmagyarázatlan okból elvetéltek, akiknek vizeletéből cukrot mutattak ki, vagy akiknek a közeli rokonai között cukorbetegség fordul elő. A 28. hét idején lehetőleg minden nőt ki kell vizsgálni a diabétesz irányában .

A 16. és 18. hét között a nő vérében megmérik a magzat által termelt alfa-fötoprotein hormon szintjét. Ha a szintje magas, akkor lehet, hogy a nő magzata szpina bifidás, vagy hogy több magzatot hord a méhében. Az emelkedett szint azt is jelentheti, hogy helytelenül számolták ki a fogamzás időpontját. Ha a hormonszint alacsony, elképzelhető, hogy a magzatnak kromoszóma-rendellenessége van.

Az ultrahangvizsgálat a legbiztonságosabb képalkotó módszer. Már az ovulációt követő negyedik vagy ötödik héten láthatóak a terhesség jelei, és egészen a születésig végigkövethető a magzat fejlődése. Ultrahanggal igen magas színvonalú képek készíthetők, többek közt a magzatot mozgás közben mutató felvételek is. Ezek a képek fontos információkkal szolgálnak az orvos számára és megnyugtathatják az anyát. Számos orvos azt az elvet vallja, mely szerint minden terhes asszonyt legalább egyszer érdemes megvizsgálni ultrahanggal, hogy megbizonyosodhassanak a terhesség normális lefolyása felől és a szülés kiszámított napjának helyességét így is ellenőrizzék.

A hasi ultrahangvizsgálat előtt, különösen a terhesség korai szakaszában, a nőnek sok vizet kell innia, hogy a megtelt hólyag kinyomja a méhet a medencéből, mert így tisztább kép alkotható a magzatról. Hüvelyi ultrahangvizsgálat alkalmával a hólyagnak nem kell tele lennie, és az orvos még korábban fel tudja fedezi a terhességet, mint hasi ultrahanggal.

Ha az asszony és orvosa nem tudják megállapítani a fogantatás időpontját, akkor az ultrahangvizsgálattal lehet azt a legpontosabban megközelíteni. A dátumot úgy lehet legpontosabban meghatározni, ha az első 12 hét során készítik az ultrahangfelvételt és a 18-20. hét táján megismétlik a vizsgálatot.

Ultrahangvizsgálattal megállapítható, hogy a magzat normális ütemben fejlődik-e. Ultrahanggal ellenőrzik a magzati szívdobogást és légzőmozgásokat is: látható, hogy az asszony egy vagy több magzatot hordoz-e, és egy sor rendellenesség felismerhető, például a méhlepény kóros elhelyezkedése (előlfekvő méhlepény, placenta prévia) vagy a magzat rendellenes fekvése is. Ultrahanggal lehet irányítani a tűt a magzatvízvétel során, amelyre a magzat genetikai vagy tüdő-érettségének vizsgálata céljából kerülhet sor, továbbá a magzati vérátömlesztés során is.

A terhesség vége táján szükség lehet ultrahangvizsgálatra a készülő koraszülés jeleinek felderítéséhez, vagy a korai burokrepedés vizsgálatakor, amikor a magzatot körülvevő, folyadékkal telt hártyák a vajúdás megkezdődése előtt megrepednek. Az ultrahangvizsgálattal nyert információ segít az orvosnak eldönteni, szükség van-e császármetszésre.

Az első vizsgálatot követően az asszonynak a terhesség 32. hetéig 4 hetente kell felkeresnie orvosát, utána a 36. hétig 2 hetente, majd a szülésig hetente egy alkalommal. Általában minden vizsgálat alkalmával megmérik a nő testsúlyát és vérnyomását, és megmérik a méh méretét és elhelyezkedését, hogy megállapítsák, normális ütemben nő-e a magzat. Kis mennyiségű vizeletből cukor- és fehérjepróbát végeznek. A vizeletben kimutatott cukor diabéteszre utalhat, a fehérje pedig preeklampsziára (magas vérnyomás, fehérje a vizeletben és folyadékvisszatartás a terhesség alatt, lásd részletesen később). Megfigyelik azt is, hogy van-e boka körüli duzzanat.

Ha az anya Rh-negatív vércsoportú, akkor Rh-antitest tesztet végeznek. Ha az anya Rh-negatív, az apa pedig Rh-pozitív, akkor elképzelhető, hogy a magzat Rh-pozitív vércsoportú. Ha a magzat Rh-pozitív vére a terhesség folyamán bármikor keveredik az anya vérével, akkor az anya Rh-antitesteket termelhet, amelyek belépve a magzat keringésébe, elpusztítják a vörösvértesteket, ami a magzat sárgaságához, esetleges agykárosodásához vagy halálához vezethet.

Egy átlagos termetű asszonynak körülbelül 12-15 kilogrammot szabad híznia a terhesség alatt - havonta mintegy 1-1,5 kilogrammot. Ha 15-17 kilogrammnál többel nő a testsúlya, az mind a magzaton, mind az anyán lerakódó zsír formájában fog megmutatkozni. A testsúlygyarapodást legjobb a terhesség első hónapjaiban korlátozni, mert előrehaladottabb terhességben már nehezebb ügyelni a testsúlyra. Ha azonban a testsúly nem gyarapodik, különösen ha a teljes testsúlynövekedés nem éri el az 5 kilogrammot, az rosszat jelenthet, mégpedig azt, hogy a magzat nem növekszik elég gyorsan - ezt a jelenséget hívják magzati növekedés-elmaradásnak (retardációnak).

Néha a testsúlynövekedést folyadékvisszatartás okozza, melynek oka az, hogy a nő lábában állás közben igen gyenge a véráramlás. Ez a probléma rendszerint megoldható, ha a nő napi 2-3 alkalommal 30-45 percet az oldalára - lehetőleg a bal oldalára - fekszik.

Terhességben általában jó, ha az asszony körülbelül 250 kalóriával többet eszik naponta a szokottnál, mivel így ellátja tápanyaggal fejlődő magzatát. Noha ezen kalóriákat főleg fehérje formájában kell fogyasztani, azért az étrend legyen kiegyensúlyozott, tartalmazzon friss gyümölcsöt, gabonaféléket és zöldséget. A magas rosttartalmú, cukrozatlan gabonaszármazékok kiválóan használhatók. A sót, amely lehetőség szerint jódozott legyen, módjával alkalmazhatjuk, de az erősen sózott ételeket és a tartósítószert tartalmazó termékeket kerülni kell.

Terhesség alatt nem ajánlatos testsúlycsökkentés céljából fogyókúrázni, még kövérebb asszonyoknak sem, mert a magzat kielégítő fejlődéséhez elengedhetetlen némi testsúlygyarapodás és a diétázás miatt csökken a magzat tápanyagellátása. Habár a magzat kiválasztja a neki hasznos tápanyagokat, az anyának gondoskodnia kell arról, hogy a kínálat megfelelő legyen.

A gyógyszerszedés általában nem ajánlatos. Terhes asszony ne szedjen semmilyen gyógyszert, még recept nélkül kapható gyógyszert, például aszpirint sem, csak ha kikérte orvosa véleményét, különösen a terhesség első 3 hónapjában. A terhesség során nagyobb mennyiségű vasra van szükség, hogy anya és magzata igényét egyaránt kielégítse. Általában vaspótlásra is szükség van - különösen ha az asszony vérszegény -, mert legtöbbször nem szívódik fel a terhességben fennálló igénynek megfelelő mennyiségű vas a táplálékból, és a szükségletet még a női szervezet vastartalékainak segítségével sem lehet kielégíteni. A vastabletta enyhe hasfájást és székrekedést okozhat. A terhesség második felében a vasigény méginkább megnövekszik. Ha az étrend megfelelő, akkor más vitaminokra és kiegészítőkre nincs szükség, bár számos orvos szerint ajánlott a vasat és fólsavat tartalmazó praenatalis vitaminkeverék naponkénti fogyasztása.

A hányinger és hányás csökkenthető az étrend megváltoztatásával, javasolt például kis adag ital és étel gyakori fogyasztása, ajánlott az éhség jelentkezése előtt étkezni és erős, fűszeres táplálék helyett könnyű ételeket fogyasztani (például húslevest, erőlevest, rizst és tésztát). A hányinger csökkentésére legtöbb esetben alkalmasak az egyszerű, szódabikarbónával készült sütemények vagy valamilyen szénsavas ital kortyolgatása. Régi módszer a reggeli émelygés megszüntetésére, ha az ágy mellett tartott süteményből felkelés előtt elfogyaszt egyet-kettőt a terhes asszony. A Food and Drug Administration (az Egyesült Államok gyógyszerhatósága) semmiféle gyógyszert nem hagyott jóvá a reggeli émelygés ellen. Ha a hányinger és hányás annyira heves vagy hosszan tartó, hogy a nő ennek következtében dehidrálódik (kiszárad) vagy más problémája támad, akkor átmenetileg kórházba utalják, ahol intravénásan folyadékot kap.

Gyakran fordul elő dagadás (ödéma), különösen a lábszáron. Szintén gyakori és kellemetlen lehet a lábszáron és a hüvelynyílás környékén (vulván) a visszerek kitágulása. A ruházatot a derékon és a lábszáron meg kell lazítani. A lábszárdagadást legtöbbször csökkenti, ha az asszony rugalmas gyógyharisnyát hord, vagy gyakran lepihen felpolcolt lábbal, lehetőleg a bal oldalára fekve.

Nem ritkán jelentenek gondot az aranyeres csomók, melyek kezelésére alkalmasak a székletlágyítók, a fájdalomcsillapító kenőcsök és fájdalom esetén a meleg borogatás.

Sokszor fordul elő különböző fokú hátfájás. Segíthet ezen a problémán, ha a nő nem terheli túl a hátát vagy esetleg könnyű terhességi deréktámasztó övet visel. A medencecsont alhasi részén (szimfízis) is jelentkezik néha fájdalom.

Legtöbbször a gyomortartalom nyelőcsőbe való visszafolyása okozza a gyomorégést. Ezen segíthet kisebb ételmennyiségek fogyasztása, az étkezés utáni lehajlás elkerülése. Nem célszerű néhány órán át lefeküdni evés után. Hasznos lehet továbbá antacid szert (savkötőt) szedni (de szódabikarbónát nem).

A kimerültség gyakori állapot, különösen az első 12 hétben, majd később a terhesség vége felé ismét jelentkezik.

A terhes asszonyoknak sokszor van bővebb hüvelyi folyásuk, s ez legtöbbször normális. A terhesség alatt gyakran fordul elő trichomoniázis (egy protozoonfertőzés) és a (gomba okozta) kandidiázis nevű hüvelyfertőzés, ezek könnyen kezelhetők. A bakteriális vaginózis koraszülést okozhat és azonnal kezelendő.

Jelentkezhet ún. pika, ez furcsa táplálékok vagy nem ehető dolgok, például keményítő vagy agyag irányában megnyilvánuló kívánósságot jelent. Ez valamely tápanyag iránti tudatalatti igény megnyilvánulása lehet. Időnként fokozott nyáltermelődés okozhat kellemetlenséget.

A kismamákat aggasztja, hogy szokásos aktivitásukat esetleg mérsékelni kell, legtöbbjük viszont folytathatja korábbi tevékenységét és a testedzésről sem kell lemondania. Ajánlható az úszás és egyéb nem túl kimerítő sportok. A terhes asszonyok kellő óvatosság mellett erőteljesebb tevékenységre, például lovaglásra is vállalkozhatnak. Terhesség alatt a szexuális vágy nő vagy csökken. A közösülés megengedett a terhesség alatt, de szigorúan tilos abban az esetben, ha a nőnek hüvelyi vérzése, fájdalma vagy magzatvíz-szivárgása van, különösen ha méhösszehúzódások tapasztalhatók. Nem egy olyan eset ismert, amelyben az orális szex során a hüvelybe fújt levegő okozta a terhes nő halálát.

Minden várandós nőnek ismernie kell a vajúdás megindulásának előjeleit. A legfőbb jelzés, ha szabályos időközönként alhasi összehúzódásokat tapasztal és ha fáj a dereka. Ha az asszony korábbi terhességei során rövid idő alatt megszült, akkor azonnal értesítenie kell orvosát, mikor úgy gondolja, hogy nemsokára szülni fog. A terhesség vége táján (a 36. hét után) az orvos néha nőgyógyászati vizsgálatot végez, hogy megpróbálja előre jelezni a szülés kezdetének időpontját.