A homeopátiáról

A homeopátia specifikus ingerterápia, melynek célja a szervezet önszabályozó működésének serkentése. Ezt a serkentést olyan anyagokkal éri el, mely az adott betegség tüneteihez hasonló elváltozásokat idéz elő. A homeopátia szó szerinti jelentése - "hasonló betegség", azaz a homeopátiás szerrel a kezelendő betegséghez hasonló tünetek válthatók ki. A meghatározás megértéséhez talán egy példán keresztül közelebb jutunk. A beteg orrfolyásról panaszkodik, szemei égnek és könnyeznek, gyakran tüsszent, a tünetek hirtelen lépnek fel. Önök vajon milyen anyagot ismernek, mely az előbb említett tüneteket tudja kiváltani? A homeopátiával foglalkozó orvos rögtön az Allium cepára gondol, nyilván ön is, hiszen a fenti elnevezés nem takar mást, mint a vöröshagymát, mely képes a fent említett tüneteket kiváltani.

természetgyógyászat, homeopátia, potenciálás, Hahnemann | Gyógy-ír   Kisalföld | Pesztenlehrer, I.
A homeopátia elvéhez hasonló gyógyító próbálkozások Empedoklésztól (Krisztus előtt 490-430) a bécsi Anton Störkőig (Krisztus után 1731-1803) követhetőek. A homeopátia atyjának Samuel Hahnemannt tartják, aki 1755-ben Meissenben egy porcelánfestő gyermekeként látta meg a napvilágot és 1843-ban Párizsban hunyt el. A korabeli drasztikus gyógykezelések: hashajtás, hánytatás, izzasztás, köpölyözés, érvágás ellenében szelídebb gyógymódok után kutatott. A kínafa kérgével végzett önkísérlete során észlelte, hogy nagy adag kínafakéreg bevétele váltólázat idézett elő, míg kis adag kínafakéreg bevétele megszüntette a váltólázat.

Számos kísérlet után 1796-ban a Hufelands Journalban jelentette meg tanulmányát "Kísérlet az orvosságok gyógyerejének új alapokon történő meghatározására, s ezek néhány előzménye" címmel. A közleményében írja: "Ha gyengéden, gyorsan, biztosan és tartósan akarsz gyógyítani, válassz olyan orvosságot, mely a meggyógyítandóhoz hasonló bajt okoz." Ezzel a mondatával határozta meg a hasonlóság elvét.

Másik nagyon fontos megállapítása: "Nincs más választásunk, mint a kutatásunk tárgyát képező gyógyszereket magán az emberi testen kipróbálni." Mai szemmel nézve a klinikai farmakológia alapját vetette meg, illetve a végzett vizsgálatokkal a gyakorlatban is bizonyította hasznát. Vizsgálatai során kiderült, hogy az alkalmazott szereket minél jobban hígította, "potenciálta", annál hatásosabbaknak bizonyultak. Ma ezt azzal magyarázzák, hogy nem a szer anyaga, hanem az anyagban rejlő dinamikus erő felelős a gyógyhatásért.

Mik lehetnek a homeopátia alapanyagai?

1. Kémiai elemek és kémiai vegyületek, valamint ezek természetben előforduló keverékei és oldatai.

2. Növények, növényi részek és növényi alkotórészek feldolgozott és átdolgozott állapotban.

3. Élő és nem élő állati testek, testrészek és alkotórészek, továbbá emberi vagy állati anyagcseretermékek eredeti, vagy feldolgozott állapotban. 4. Mikroorganizmusok, a vírusokat is beleértve, valamint ezek alkotórészei vagy anyagcseretermékei. A homepátiában ezekből állítják elő víz-alkohol keverék felhasználásával, vagy tejcukorral való eldörzsöléssel a folyékony és szilárd gyógykészítményeket, melyeket a következő formákban, például tabletta, golyócska, kenőcs, végbélkúp, szemcsepp stb. hoznak forgalomba.

Manapság a potenciálásnak három módja ismeretes:

1. Decimális potenciálás - ilyenkor a kiindulási anyag egy súlyrészét a hordozóanyag 9 súlyrészével keverik össze, így alakul ki a D1-anyag. A D1-anyag egy súlyrészéhez adott 9 súlyrész hordozóanyag adja a D2-t és így tovább.

2. Százalékos potenciálás - az anyag 1 súlyrészéhez 99 súlyrész hordozóanyag kerül - C1. A C1 egy súlyrészéhez 99 súlyrész hordozóanyag kerül - C2 stb.

3. Az LM (Q) potenciálás - 1 rész anyagra 99.999 rész hordzóanyag jut. A homeopátiával kapcsolatos vitákban mindig szóba kerül az Avogadro-féle állandó, mely nem más, mint egy anyag grammban megadott molekulasúlya. Szerves gyógyszerek esetében az Avogadro-féle szám annyiban érvényes, hogy a D23-tól kezdődően már egyetlen molekula sem található a hígítási lépcsőben. Szervetlen gyógyszerek esetében a hígítási lépcső D6-D8 fázisában alakul ki az úgynevezett határkoncentráció, mely esetben a hatóanyag és a hordozóanyag egyensúlyba kerül és a vegyészek szerint ez a biológiai hatásosság határa.

Hogyan hat a homeopátia?

A modern kibernetikai szemlélet szerint specifikus ingerterápia, gyógyhatása pedig a szervezet ingerre adott válasza. Az újabb élettani kutatások kimutatták, hogy a víz semmi esetre sem H2O molekulák amorf halmazából áll, hanem a molekulák gyakorta lépnek elektromágneses kölcsönhatásba egymással és rendezett halmazokat alkotnak. Ezek normál testhőmérsékleten 400 vízmolekulát foglalnak magukba és stabil, kvázikristályos szerkezetet alkotnak, melyek információraktárként képesek működni.

Hahnemann a potenciálással feltehetően olyan eljárást fedezett fel, mellyel az anyag információtartalma az oldószerre átvihető. A rázás során az oldószer molekulahalmaza részben megbomlik, helyette új halmaz képződik, melynek szerkezete (ezáltal információtartalma) igazodik a potenciált kiindulási anyaghoz. Ezáltal egy rendezett állapot áll be, amely minden egyes potenciálási lépéssel tovább növekszik. Amikor a kiindulási anyagból már egyetlen molekula sem áll rendelkezésre, akkor is tovább növekedhet a rendezettség, mivel a már meglévő struktúrák továbbviszik a hatást. Így magyarázható az Avogadro-számon túli homeopátiás magas potenciálok hatékonysága. További vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a homeopátiás oldatok és a sejten kívüli folyadék közötti elektromágneses rezonanciahatásoknak van szerepe a homeopátia hatékonyságában.

| természetgyógyászat, homeopátia, potenciálás, Hahnemann
2002-07-29 11:46:32
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop