A láz

Az ember normális testhőmérséklete egészséges viszonyok között 36 és 37 °C között állandó. Testhőmérsékletünk állandóságáról az agyban levő hőközpont gondoskodik. Automata hőszabályozásunk egy központi "termosztátből" áll, amely folyamatosan méri vérünk mindenkori hőmérsékletét.

Valahányszor a vér hőmérséklete a kívánatos állandó szint fölé emelkedik, az agyi hőszabályozó központ önműködően bekapcsolja a hűtést, ha pedig a kívánatos állandó szint alá csökken, önműködően fűtést kapcsol.

Testünk termosztátja a dobhártyák magasságában, az agyalapon lelhető. Az automatikus hűtést fizikai hőszabályozásnak nevezzük. E célból a bőr alatti erek erőteljesen kitágulnak és a nyugalmi vérmennyiség többszöröse áramlik át rajta, ami a külső lehűlést mozdítja elő - természetesen abban az esetben, ha a környezet hőmérséklete alacsonyabb a vér hőmérsékleténél. Támogatja a fizikai hőszabályozást a bőrön kisebb-nagyobb mértékben jelentkező verejték is, mert annak párolgási hője hőmennyiséget von el szervezetünkből. (Indokolt esetben igen magas láz átmenetileg hideg vizes törzsborogatással, ún. prizniccel vagy kisgyerekeknél hűtőfürdővel csillapítható) Ha a testhőmérsékletünk a környező hőmérséklet csökkenése miatt esne, akkor az agyi termosztát a kémiai hőszabályozást hozza működésbe. Ilyenkor elsőnek a máj anyagcseréje és ez által a hőtermelés fokozódik, később az izomzat kezdetben láthatatlan, majd látható remegésbe kezd. Lényegében ugyanaz történik a lázat megelőző hidegrázáskor. A kémiai hőszabályozás mindaddig többlet fűtést tart fenn, amíg szervezetünk el nem éri ismét a normális, állandó hőmérsékletet.

A hőközpont izgalmát testidegen fehérjék, pl. tej vagy növényi fehérje, a test különböző részeiben gyulladást okozó baktériumok és azok bomlástermékei, valamint allergiás reakció során felszabaduló hatóanyagok is okozhatják. Az izgalom következtében a testünk hőmérőjét képviselő termosztát állása a mindenkori ingerlőanyag mennyiségétől függően megemelkedik. Valahányszor ez a hőmérő az említett okok miatt magasabb szintre áll be, működésbe lép a kémiai hőszabályozás mindaddig, amíg testünk hőmérséklete el nem éri a termosztát hőmérőjének szintjét.

Ha testhőmérsékletünk 37 és 38 °C között mozog, hőemelkedésről, ha 38 °C fölé emelkedik, lázról beszélünk. Ha a szervezetben gyulladás vagy más ok miatt keletkezett ingeranyagok a hőszabályozó rendszer hőmérőjét gyorsan igen magasra állították be, akkor kezdetben borzongás, később hidegrázás és az egész test remegése kíséretében ugrásszerűen emelkedik a hőmérséklet mindaddig, amíg testhőmérsékletünk nem éri el az automata hőmérő állását. A hidegrázással egyidejűleg általában elsápadunk, hogy csökkenjen a hőleadás. Amikor viszont elértük a láz tetőfokát és a hidegrázás megszűnik, kipirulunk.

A gyötrő hidegrázás mérsékelhető, ha a kezdet kezdetén lázcsillapító kúpot helyezünk a végbélbe, és ez által alacsonyabbra állítjuk testünk hősszabályozóját, de úgy is, hogy a beteget többrétegű takaróval fedjük, hogy a hő leadást így is gátoljuk. Mihelyt a testhőmérséklet elérte az agyi hőközpont magasabbra állított szintjét, amit az arc kipirulása jelez, a beteg önként leveti magáról a felesleges takarókat. A lázcsillapítók a lázkeltő anyagok által magasra állított élő hőszabályozó állását csökkentik, tehát mintegy lejjebb "tekerik a hőszabályzót". Emiatt a szervezet maga automatikusan beindítja a hűtést szolgáló élettani folyamatokat, tehát a bőrerek kitágulnak, és verejtékezésre kerül sor.

A láz önmagában nem ártalmas, leszámítva a kisdedek ún. lázgörcsét, de az egészséges ember számára is kellemetlen, a beteg szívű embert pedig próbára teszi. A lázas állapot fokozza a szervezet védekezőképességét a baktériumokkal szemben és csökkenti egyes baktériumok fertőzőképességét is. Ezért az enyhe hőemelkedést lázcsillapítókkal befolyásolni nem kell, viszont a magas lázat kívánatos csökkenteni, különösen akkor, ha idős vagy szívbeteg emberről van szó

A vény nélkül kapható lázcsillapító szereket a közepes hatású fájdalomcsillapítók csoportjában soroljuk fel. A fájdalomcsillapítók ugyanis egyúttal csökkentik a lázat és a gyulladást is. A lázcsillapító szereket is, akárcsak a fájdalomcsillapítókat, 6-8 óránként, de szükség esetén, pl. ha a láz nem szűnik, akár 3-4 óránként célszerű beszedni.

A lázas felnőtt saját tapasztalatai alapján dönti el, hogy mikor kell sürgősen orvost hívni, lázas gyermek esetén ez a szülők feladata. Nyilvánvaló, hogy őszi, téli időben, amikor a megfázás - más nevén a hűléses felső légúti hurut - mindennapos és a beteg köhögés, tüsszögés mellett belázasodik, nem kell mindig feltétlenül orvost hívni, mert a láz a dertőzés legyőzésekor 5-7 nap alatt rendszerint elmúlik. Természetesen, ha a láz szokatlanul magas, ha a beteg idős vagy testileg erősen leromlott, akkor célszerű minél hamarabb orvost hívni. Az orvos megérkezéséig ilyen esetben azonban egy-egy lázcsillapító tablettát feltétlenül adjunk! Lázcsillapító mindig legyen otthon!

Az egyébként egészséges emberen, ha a láz nem gyötrő és nem túl magas (39 fok C alatti), nem kíséi fájdalom, akkor a lázcsillapítók adásától nyugodtan eltekinthetünk. Ez mindenképpen jobb annál, mintha a lázcsillapítók rendszertelen alkalmazásával "rángatjuk a termosztát beállítását", hol hőleadásra, hol a betegség miatt hőtermelésre kényszerítve szervezetünket. A belső hő megváltoztatása (a maghőmérséklet emelése vagy csökkentése) nagyon energiaigényes folyamat, mely kimeríti a szervezetet.

A láz leggyakoribb okai:

  • fertőzések, ez a leggyakoribb ok (pl. TBC, influenza, malária stb.)
  • egyes gyógyszerek mellékhatása
  • immunbetegségek kísérő tünete (ilyenkor kórokozó már nincs jelen vagy nem is volt)
  • daganatok (szabálytalanul észlelt láz esetén kell erre gondolni, a láz össze-vissza, hol délelőtt, hol délután jön, magától múlik, majd visszatér)
  • ismeretlen eredetű láz (FUO = fever of unknown origin), mai ismereteink szerint nem ismerjük az okát.
2022-08-24 12:43:02
| láz, hószabályozás, hidegrázás, hőmérséklet

Vissza a tartalomjegyzékhez

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop