A gyógyszerek felhasználhatóságáról
Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gyógyszer nem örökéletű, hanem különböző környezeti hatásokra (pl. fény, meleg, nedvesség) hosszabb-rövidebb idő alatt elbomlik. Egymagában ezért is esztelenség hörcsög módjára gyógyszert felhalmozni.
A lejárt gyógyszereket tovább tárolni felesleges és veszélyes, tehát megsemmisítendők. (Itt kell megemlíteni, hogy a gyógyszertárak térítésmentesen felülvizsgálják bárki gyógyszerkészletét.
Ne várja meg tehát senki, míg a tablettákon már külső elváltozás látható, tehát régen lejártak, hanem csomagolja össze az otthoni gyógyszerkészletet, és vigye el a legközelebbi gyógyszertárba felülvizsgálatra.)
Érdemes újra hangsúlyozni, hogy a feleslegesen felhalmozott gyógyszer a közösséget is nagymértékben károsítja. A gyógyszertámogatásra jutó keret ugyanis fix összeg, másra akkor kevesebb jut.
A vény nemcsak a gyógyszer nevét, a kiszolgáltatandó mennyiséget tartalmazza, hanem az orvosnak azt az utasítását is, hogy mikor, meddig és mennyit kell belőle beszedni.
Az orvosnak a használatra vonatkozó utasítását a gyógyszerész rávezeti a gyógyszer csomagolására. Az oldatban levő gyógyszer mennyiségét általában cseppben, teáskanálban vagy evőkanálban szabják meg, míg tabletták, drazsék, kúpok esetében a felhasználandó gyógyszerformák számát adják meg.
Ha egy és ugyanazon tabletta különböző hatóanyag-mennyiséggel van forgalomban, úgy az orvos a vényen azt is feltünteti, hogy milyen hatóanyag-tartalmú tabletta kiszolgáltatását kéri; ha nem tünteti fel, akkor a létező legkisebb hatóanyagú szert adja ki a gyógyszerész.
A gyógyszerek hatóanyag-tartalmát általában grammban (1/1000 kg), centigrammban (1/100 gramm), milligrammban (1/1000 gramm) vagy százalékban adják meg.
Az orvosi laboratóriumokban és a gyógyszertárakban a 100 milliliterre, tehát 1 deciliterre vonatkozó százalékos értékeket használják; a 10%-os szőlőcukoroldat tehát azt jelenti, hogy 100 ml vízben 10 g szőlőcukor van, vagy azt, hogy az egy milliliteres 1%-os morfin ampulla 1/100, azaz 1 cg morfint tartalmaz.
Ha a kisebb hatóanyag tartalmú gyógyszert kapjuk, mert az erőssége a vényen nem volt feltüntetve, abból nem származik baj, legfeljebb több tablettát kell bevenni. Mindig nézzük meg a dobozon található feliratot!
Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a betegek - az iskolai végzettségtől többé-kevésbé függetlenül - vagy elfelejtik vagy rosszul jegyzik meg a szóban adott orvosi utasításokat.
Ennek azzal vehetjük elejét, ha akár az orvos, akár a beteg pontosan és részletesen felírja - mégpedig nem könnyen elveszthető cédulára, hanem füzetbe vagy noteszbe - az utasítást.
Vonatkozik ez a tanács minden életkorú betegre, de különösen az idősebbekre, akik eleve hajlamosak feledékenységre. A füzetbe vagy noteszbe felírt utasítás nemcsak a beteg, hanem ismételt vizsgálatkor az orvos számára is hasznos.
A beteg ugyanis az esetek többségében arra még emlékszik ugyan, hogy egy gyógyszerből mikor és mennyit kellett szednie, de magát a gyógyszer nevét gyakran elfelejti.
Az orvos pedig a tabletta formájáról vagy színéről egyáltalán nem tudja megállapítani a szedett gyógyszer nevét, hiszen színből csak néhány van, gyógyszer pedig sok száz.