Lyme-kór

A 80-as évek elején derült ki az USA egy kisvárosában, Lyme-ban, hogy a kullancs képes egy ideig fel nem ismert speciális fertőző betegséget terjeszteni, amit éppen ezért Lyme-kórnak neveztek el.

A kullancsból az emberi szervezetbe juthat egy spirál alakú, Burgdorfer nevű felfedezőjéről Borelia-Burgdorferi nevű spirochéta. Érthető tehát, hogy Lyme-kórt azok kapnak, akik nyáron erdőben, bokros, bozótos vidéken dolgoznak, vagy kirándulnak.

A kullancscsípést követő 2-30 napon a bőrön körszerű, egyre szélesedő piros folt jelentkezhet, amit gyakran, -de nem szükségszerűen mindig - gyengeség, hidegrázás, láz, fej- és végtagfájás kísér. Ezek a bőrtünetek és az általános panaszok jelentik rendszerint a fertőzés első szakaszát.

Megeshet az is, hogy az első szakaszra jellemző tünetek kimaradnak, vagy csak mérsékelt fokban jelentkeznek, úgy hogy a frissen fertőzött ember vagy nem veszi észre őket, vagy nem tulajdonít nekik jelentőséget.

A betegség második szakasza néhány hét múlva idegrendszeri tünetekben (arcidegbénulás, kettőslátás, fejfájás stb.), szívizomgyulladásban, szívritmuszavarban mutatkozik meg. A szívizomgyulladásra a szapora vagy ritkább szívdobogás, a láz, a gyengeség és a ritmuszavar utalhat.

A kullancscsípést követő néhány hónap vagy évek múlva következik a betegség harmadik szakasza, amely ízületi gyulladásokban mutatkozik meg. Elsősorban a nagyízületek, a térd, a boka, a csukló, a könyökízületek duzzadnak meg, válnak fájdalmassá és meleggé.

A Lyme-kór csak a 80-as évek eleje óta ismert, ami nem jelenti azt, hogy régebben ilyen betegség ne lett volna. Biztosan volt, csak nem lehetett diagnosztizálni, és éppen ezért gyógyítani sem. Ezért kell feltétlenül felhívni az emberek figyelmét rá, mert ha a jelzett panaszok láttán valaki orvoshoz fordul, mód kínálkozik a biztos diagnózis felállítására. Ez részben abból áll, hogy a beteg véréből kimutatják a spirochéta ellen termelt speciális ellenanyagot, vagy - szerencsés esetben - magát a kórokozó spirochétát. Sem az egyik, sem a másik diagnosztikus módszer nem könnyű, és sok esetben csak speciális tapasztalatokkal rendelkező laboratórium képes rá.

Ha friss megbetegedésről van szó, vagy annak komoly gyanúja áll fenn, még akkor is célszerű az orvos által rendelt antibiotikumot szedni. Mert ha ezután eltűnnek a panaszok, az antibiotikus kezelés eredményessége egymagában is valószínűsíti a Lyme-kórt. Kellő adagban és kellő időben adott penicillin, erythromicin és más, széles hatósugarú (=sokféle kórokozóra ható) antibiotikum hatására a fertőző kórokozó elpusztul, és a beteg meggyógyul. Ritka esetben, ha a betegség már régóta tart, szükség lehet esetleg arra, hogy a széles hatósugarú, speciális antibiotikumot kórházban infúzió formájában kapja a beteg.

A Lyme-kórt, noha ezt is kullancs terjeszti, nem szabad összetéveszteni az ugyancsak kullancs által terjesztett, de vírus okozta agyvelőgyulladással.

A Lyme-kór kezelésére használt széles hatásósugarú antibiotikumok (vénykötelesek)

Ceftriaxon (Cefotrix, Ceftriaxon Torrex), amoxicillin (Clonamox, Humamoxin ), doxiciklin (Doxycyclin Stada, DoxycyclinAL, Doxycyclin-Chinoin, Doxyhexal, Doxypharm, Huma-doxylin)  Lásd még a Baktérium és vírusellenes szerek fejezetet.

A betegség következtében megduzzadt ízületek fájdalmát az ismert nem-szteroid fájdalomcsillapítók csökkentik. Lásd a Fájdalom, láz című fejezetet.

2005-05-23 19:52:45
| kullancs, Lyme-kór

Vissza a tartalomjegyzékhez

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop