Hirdetés

Lorber János (1915-1996)

A vesztett első világháborút követő jobboldali politikai helyzet miatt több természettudós és orvos emigrált Amerikába, és világhírt szerzett ott. A gyermekorvos Lorber János neve, aki Angliában futotta be karrierjét, feledésbe merült.

orvostörténet, Lorber |

Orvostörténet   InforMed | Emed, A.

1915-ben született Budapesten. Édesapja is orvos volt. Középiskolai tanulmányait a neves evangélikus gimnáziumban végezte és 1933. jún. 27. én kitűnő eredménnyel érettségizett. 1933-ban a Numerus clausus miatt, csak Pécsett vették fel az egyetemre, de a következő évben már a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, ahol 5 évi tanulmány után, 1938. jún 1-én végbizonyítványt kapott.

1934 és 38 között tanulmányúton volt Helsinkiben, aztán Manchesterben prof Jefferson idegsebészeti osztályán dolgozott.

1938 május 29-én Magyarországon kihozták az első zsidótörvényt, a németek hadsereg pedig Ausztriába vonult be. Lorber János, lévén zsidó származású, oly veszélyben érezte magát, hogy az orvosi diploma megszerzése helyett a menekülést helyezte előtérbe, és kisebbik öccsével még 1938-ban Angliába emigrált. A későbbi évek folyamán a szülők munkatáborba kerültek, ahol édesapja, aki szintén orvos volt, elpusztult..

A kezdeti nehézségek után Lorber ösztöndíjat kapott a British Council-tól, és az International Student’s Association-tól, s így tovább tanulhatott Cambridge-ben az orvosi fakultáson. Gyakorlati kiképzését a cambridgei Guy’s Hospital-ban nyerte el 1944-ben megszerezte a MBChB rangot, (Bachelor of Medicine and Surgery), ami az európai M. D-hez hasonló. A szülészet és nőgyógyászat területén végzett kiváló munkásságát a „Gold Medal in Obstetrics and Gynecology„ nevű éremmel honorálták.

Lorber ezután még rövid ideig a Guy’s Hospital-ban maradt, azonban 1946-ban főorvosként alkalmazták a Dartford nevű város megyei kórházában. Itt nősült meg: felesége, Joan, röntgenológus volt. 1947-ben angol állampolgár lett és a következő évben, 1948-ban a „Royal College of Physicians” tagjává választotta.

Ebben az évben meghatározó jelentőségű változás következett be életében: A sheffieldi egyetem gyermekgyógyászati osztályán Research Assistant-i minőségben alkalmazták, s Lorber János egész pediátriai karrierjét ott futotta be:1979-ben professzori címet kapott, majd 1981-ben, 66 éves korában, mint emeritus vonult nyugdíjba.

Munkásságának első idejében a gyermekkori tuberkulózis problémája kötötte le figyelmét. Sheffield-ben ő vezette be a korai BCG oltást, és ezáltal ez az egykor tragikus kimenetelű betegség „ elkerülte” Sheffieldet és környékét. Az ötvenes években került forgalomba a Streptomycin, s Lorber igen aktívan használta a tbc-s betegek gyógyításában. A gyermekosztály igazgatója, prof. Ronald Illingworth a csecsemők és gyermekek fejlődésével foglalkozott, s valószínűleg neki köszönhető, hogy Lorber további munkásságát az idegrendszer veleszületett rendellenségeinek kezelésére szentelte.

Lorber a hatvanas években, két kiváló sebész, Robert Zachery és John Sharrard társaságában kezdte el munkásságát. Tevékenységük középpontjában a spina bifida, valamint a hydrocephalus kezelése állott, amelyeket akkoriban katasztrofális kimenetelűeknek tartottak. A spina bifida műtéteiben az ideggyököket visszahelyezték a gerincoszlopba, és új bőrrel fedték be. Rövid időn belül a sheffieldi gyermekkórház megtelt a spina bifida esetekkel, mivel nemcsak Angliából, hanem a világ különböző országaiból is ide kerültek a veleszületett idegrendszeri betegek. Lorber rendkívül pontos jegyzőkönyveket vezetett az operált csecsemők fejlődéséről, és irodalmi munkásságában részletesen ismertette azokat.

Robert Zachery és Lorber előadásokat is tartott Európa különböző egyetemein. Sheffield városában pedig külön iskolát tartottak fenn gyermekek számára. A rendszeres vizsgálatok arra a szomorú tapasztalatra vezettek, hogy a gyermekek nagy százaléka súlyos fizikai és szellemi rokkantságban szenvedett, s Lorber arra a meggyőződésre jutott, hogy kritériumot kell találni a műtétre alkalmas esetekre, a többit pedig Isten gondjára kell bízni. Lorber nézete előbb a sebész Robert Zachery ellenkezését váltotta ki, aki vallásos katolikus lévén úgy hitte, hogy minden lehetőt meg kell tenni a beteg gyerekek érdekében.

A „válogatás” terve széles orvosi körökben is igen heves vitát váltott ki. Lorber 1975-ben a Royal College of Physicians ülésén a Milroy Lecture-ben ismertette álláspontját, amit az angol közönség megértéssel fogadott.

Ma a terhesség első hónapjaiban az embrión végzik el spina bifida műtétét, s ezáltal a prognózis is javul.

A hydrocephalus gyakran társul a spina bifidával, de az idegrendszer veleszületett hiányosságaként önállóan is jelentkezik. 1970-ben a sheffieldi egyetem orvosa Lorberhez küldött egy tanulót véleményezés végett, mivel az illetőnek nagy koponyája volt. A Cat scan vizsgálat útján kiderült, hogy a nagy koponyán belül csupán néhány milliméter vastagságú volt az agy. Ez a fiú matematikát tanult és az IQ-ja 126 volt. A rendkívül érdekes felfedezés után a népszerű tudományos lapokban olyan című cikkek jelentek meg, mint „Valóban szükséges e az agy ?”Maga Lorber is megkérdőjelezte az agyközpontok jelentőségéről írottakat, a gyermekorvosok kongresszusán tartott előadásában, 1980-ban..

A sheffieldi gyermekosztály a világ legnagyobb hydrocephalus kutató központja lett s Lorber 600 ilyen koponyán végzett Cat scan-t Az eredmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy az agy nagysága és a szellemi képesség között nincs összefüggés, s 4 csoportra osztotta be a hydrocephalusos eseteket:

1. amelyek normális aggyal rendelkeztek

2. azok, akiknél a liquor a koponya 50-70 százalékát töltötte be..

3. azok, akiknél a liquor a koponya 70-90 százalékát foglalta el.

4. a legsulyosabb esetekben a liquor a koponya 95 százalékát tölti be.

Az utolsó csoport a tanulmány 10 százalékát tette ki, s ezek fele súlyos értelmi fogyatékosságban szenvedett, a másik félben azonban a gyermekek IQ-ja 100-on felül volt. Ez a beosztás ma is érvényben maradt.

Rendkívül jelentősek voltak a műtéti eredmények: a sebészek az agykamrákban megakadt liquor lefolyását igyekeztek biztosítani, hogy ezáltal az agyra, illetve a koponyára gyakorolt nyomás megszűnjön. Csodálattal tapasztalták, hogy a sikeres műtéteken átesett gyermekek I.Q-ja mindig emelkedett. Az agykutató szakemberek ma sem tudják, hogy miféle változások történtek az agysejtek életében, ami a szellemi élet javulásához vezetett.

Lorber három évtizedes munkásságát több száz tudományos dolgozatban és négy könyvben foglalta össze.

Az első munkája 1970-ban jelent meg: Your Child with Hydrocephalus. A Practical Guide to Parents.

Aztán 1986-ban Paul Glee és D. Voth társaságában írta a: Spina Bifida-Neural Tube Defects: Basic Research, Interdisciplinary Diagnostics and Treatment, Results and Prognosis.

1988: Anomalies of the Fetal Head, Neck and Spine. Ultrasound Diagnosis and Management. By Frank A. Charvenak. Glenn Isaacson and John Lorber.

Posthumus munka:Your Child with Spina Bifida: A Practical Guide to Parents by John Lorber December 2006.

Lorber Alzheimer kórban szenvedett, s hosszú betegeskedés után, 80 éves korában, 1996 július 2-án hunyt el a Bredon Hill nevű községben.

Felesége, Joan, és két fogadott gyermeke kísérte utolsó útjára. Szerette a zenét és virágos kertjét, ahol 300 rózsabokrot ápolt.

Csupán egyetlen nekrológ látott napvilágot, s az is a sheffieldi egyetem newsletter-ében. jelent meg. Halálának tízedik évfordulóján a világ különböző országaiban élő magyar származású orvosok nevében igyekszem betölteni e hiányt, és tisztelgek emléke előtt.
orvostörténet, Lorber

2007-10-18 22:02:34

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop