Az idén 79 esztendős Sir John B. Gurdon a japán Jamanaka Sinjával megosztva kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat áttörést hozó sejtbiológiai kutatásaiért.

A keddi Daily Mail azonban idéz Gurdon 1949-ben kelt félévzáró bizonyítványából, amelynek írásos értékelő rovatában az elit etoni középiskola akkor 16 esztendős diákjának szaktanára sommásan "katasztrofálisnak" nevezte tanulmányi szempontból Gurdon növendék teljesítményét. "Munkája messze nem kielégítő ... vannak olyan tervei, hogy tudós akar lenni, de jelenlegi formája alapján ez teljesen nevetséges" - olvasható a több mint hat évtizeddel ezelőtti értékelésben.

A tanár hozzáteszi, hogy ha Gurdon "ennyire nem képes elsajátítani a legegyszerűbb biológiai tényeket" sem, akkor "semmi esélye nincs arra", hogy valamely szakterület specialistájává váljon, és ebben az esetben taníttatása "puszta időpocsékolás".

Tanára még felpanaszolta azt is, hogy az órán "nem figyel, mert ragaszkodik ahhoz, hogy órai munkáját a saját elképzelései alapján végezze".

Az ifjú Gurdon mindezek alapján az évfolyam 250 tanulója közül a leggyengébb osztályzatot kapta biológiából, és egyik dolgozatára 2 pontot gyűjtött a megszerezhető 50-ből.

Sir John később Oxfordban szerzett doktori címet, jelenleg pedig a cambridge-i egyetemen kutat, az ő nevét viselő tudományos központban. A Daily Mail megjegyzi, hogy orvosi Nobel-díjával "a lehető leglátványosabb módon" cáfolt rá egykori tanárának komor jövendölésére.