Szent-Györgyi Albert 75 éve kapta meg a Nobel-díjat

Hetvenöt éve, 1937. október 28-án ítélte oda a svéd Karolinska Intézet Szent-Györgyi Albertnek az 1937. évi élettani és orvosi Nobel-díjat "a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában". Szent-Györgyi az első és máig az egyetlen magyar tudós, aki a világ legnagyobb tudományos elismerését Magyarországon dolgozva, hazai eredményeiért nyerte el.

Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten, orvosi diplomáját 1917-ben szerezte meg. A következő évtizedben Prága, Berlin, Hamburg, Leiden, Groningen, London és Cambridge intézményeiben képezte magát tovább, ahol elmélyült a fizikában és a kémiai doktorátust is megszerezte. A már nemzetközi hírű tudós gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter felkérésére 1928-ban tért haza, s elvállalta a Kolozsvárról Szegedre áthelyezett tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetését.

Még külföldön megfigyelte, hogy egy jellegzetes oxidációs folyamat valamiért lassúbb a vártnál, ami redukáló anyag jelenlétére utalt. Itthon befejezett kutatásai során fedezte fel a fumársav katalitikus hatását, így jutott el a C-vitamin izolálásához. Szent-Györgyi ezt ignóznak, nemismerem-cukornak, később Godnóznak (Isten-tudja-cukornak), végül a tudóstársai számára is elfogadható hexuron-savnak nevezte el. Több mázsa (!) mellékveséből sikerült 25 grammnyi ismeretlen anyagot izolálnia, de ez a mennyiség nem tette lehetővé a beható vizsgálatot.

Szent-Györgyi szegedi munkatársa, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikus 1931-ben bebizonyította, hogy az állati mellékvesekéregben talált anyag a C-vitaminnal azonos, amelyet addig kémiailag nem ismertek, csak skorbutellenes hatásáról tudtak. Szent-Györgyiék 1932. április 15-én tették közzé felfedezésüket a Nature című folyóiratban, ám az amerikai Charles Glen King két héttel előbb írt a Science-ben hasonló közleményt. Több évig tartó vita után kiderült, hogy Szent-Györgyi már március 18-án, a budapesti Orvosegyletben kijelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag, így övé lett az elsőség.

Szent-Györgyi ismerte fel, hogy a szegedi pirospaprika sokkal többet tartalmaz a C-vitaminból, mint a citrusfélék. (A legenda szerint felesége paprikát adott a vacsorához, amit a professzor nem szeretett, a feleségét viszont nagyon, így a zöldséget a zsebébe dugta. Az asztaltól felkelve jutott eszébe, hogy ennek a növénynek az aszkorbinsav-tartalmát még nem vizsgálta meg. Rögvest a laboratóriumba sietett, és másnapra már tudta, hogy a szegedi paprika valóságos raktára a C-vitaminnak.) Lévén az "alapanyag" közvetlen közelükben, csakhamar egy kiló volt a birtokukban a porból, amely ekkor kapta "aszkorbin-sav" (skorbut-ellenes anyag) elnevezését.

Szent-Györgyit már 1934-ben orvosi Nobel-díjra jelölték, de csak 1937-ben kapta meg a biológiai égésfolyamatok, különösen a C-vitamin és a fumársav katalízisével kapcsolatos felfedezéseiért. Az érmet Szegedre vitte, majd a második világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle. A plakett ma is ott látható, a tudós a múzeumtól kapott összeget a finn-orosz háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel. A Nobel-díj átvételekor öröme felhőtlen volt, mivel meggyőződése volt, hogy olyan felfedezéssel vitte előre a tudomány ügyét, amely nem szolgálhatja az öldöklést. Néhány évvel később aztán rezignáltan kellett tudomásul vennie, hogy a náci Németországban olyan aszkorbinsav-készítményt kezdtek gyártani, amelynek révén a tengeralattjárók legénysége hónapokig volt képes a nyílt tengeren az ellenséges hajókra vadászni...

A modern, szókimondó, közvetlen, demokratikus tudósért tanítványai rajongtak, a tudományos körökben azonban nem, így akadémiai tagságát a Nobel-díj dacára is csak nehezen nyerte el. A második világháború idején titkos diplomáciai küldetést is teljesített, a nyilas puccs után illegalitásba kellett vonulnia, mert Hitler személyesen adott parancsot elfogatására. 1945 után pártonkívüli személyiségként meghívott parlamenti képviselő volt.

1947-ben - mivel úgy látta, a kommunista párt egyre növekvő hatalma az általa képviselt értékeket és személyes szabadságát is veszélyezteti - svájci szabadságáról az Egyesült Államokba utazott. Itt a számára létrehozott Izomkutató Intézetben folytatta munkáját. Szent-Györgyi Albert 1976-ban a Szent Koronát hazahozó amerikai delegáció tagja volt, utolsó éveit a rákkutatásnak szentelte. 1986. október 22-én, 93 éves korában hunyt el.
| C-vitamin, Szent-Györgyi Albert, Nobel-díj
2012-10-29 05:07:25

Web Design & Development Prowebshop