Aaslid amerikai professzor az agyi erek áramlásvizsgálatára alkalmas módszer első kidolgozója, Niederkorn professzor Grazból a háromdimenziós áramlásábrázolás úttörője, Ackerstaff holland professzor pedig vezető szerepet tölt be az embóliadetektálási eljárások kifejlesztésében.

A múlt században történt számos fontos fizikai felfedezés rakta le az alapjait az ultrahangos képalkotásnak és áramlásmérésnek. 1843-ban az osztrák származású Christian Doppler felfedezte, hogy a hullámforrások mozgása befolyásolja az érzékelt hullámok frekvenciáját. Ma is ez az alapja a róla elnevezett Doppler-áramlásvizsgálatnak. Mivel rövid ideig a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem jogelődjének tanára volt, emlékét itt emléktábla is őrzi.

Pierre és James Curie 1880-ban felfedezte a piezoelektromosság elvét, ezen alapszik az ultrahangos vizsgálófejek többségének a működése. Elektromos áram hatására speciális kristályokban a hallható hang rezgésszámánál magasabb frekvenciájú rezgés keletkezik, illetve az élő szövetekből visszavert ultrahanghullámok a kristályokban elektromos áramot hoznak létre.

Különös módon a haditechnikai újítások is elősegítették az ultrahangtechnika fejlődését. Az első világháborúban francia tudósok Sonar néven olyan ultrahangos eszközt fejlesztettek ki, mely a felszínről is lehetővé tette a mélyből támadó német tengeralattjárók felismerését. A második világháborúban az amerikai pilóták radarkiképzésére dolgoztak ki egy ultrahangos szimulátort, melynek orvosi adaptálása már egyszerű képalkotást is lehetővé tett.

Az áramlásvizsgálati orvosi Doppler-módszer kidolgozója a japán Satomura professzor volt a Ì60-as évek elején. 1962-ben azonban a professzor tragikus hirtelenséggel lágyagyburki (subarachnoidealis) vérzésben elhunyt. Különös véletlen, hogy diagnosztikus módszerét napjainkban éppen ebben a betegségben nagy jelentőségűnek tartják a veszélyes érgörcsök felismerésében.

Míg az ultrahang a hasi és egyéb lágy részek és a kutacson keresztül a csecsemők agyának a vizsgálatában a következő évtizedekben fokozatosan elterjedt, a felnőttagy keringésének elemzésére csak az utóbbi időben vált alkalmassá. Ki kellett dolgozni azt a nagyon komoly technikai hátteret, mely lehetővé teszi, hogy a koponyacsont okozta csaknem teljes hangelnyelődés hatását kiküszöböljék. A modern készülékekkel a neurosonológiai vizsgálat (az idegrendszer ultrahangos vizsgálata) során nem egyszerűen áramlás, hanem az egyes erek lefutása és alakja, valamint azok szűkületei, elzáródásai, sőt, az ereken áthaladó kis vérrögök is észlelhetők.

A fejlődés azonban nem áll meg, a távlatok szinte beláthatatlanok, és reméljük, a jövőben az orvosok és a betegek is részesei lehetnek az eredményeknek.