Megosztott Nobel-díj: 1922.

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj. Ezt minden évdecemberében, az alapító halálának évfordulóján adtak át Stockholmban.

1921-ben nem adtak ki orvosi Nobel-díjat. Az 1922. évi Nobel-díjat is egy évvel később osztották ki két élettan tudósnak, akik egymástól függetlenül, az izom élettan egy-egy területén tettek felfedezéseket.

A.V.HILL angol élettan tudós, a londoni egyetem tanáraként "az izmok hőtermelése és oxigénfogyasztása terén tett felfedezéseiért" kapta a magas elismerést.

Tanulmányait Cambridge-ben végezte, s megfigyelte, hogy, izomműködés közben hő termelődik, s az izom-összehúzódás előtt molekuláris oxigén használódik fel. Vizsgálataihoz különleges thermooszlopot készített az izomműködés során keletkezett csekély hőmérsékletkülönbségek mérésére, s megállapította, hogy az izom már összehúzódása előtt fokozódó hőmennyiséget termel (aktivitási hő),melyet az összehúzódás alatt egyenletesen termelődő hőmennyiségek követnek (összehúzódási hő). Az izomelernyedés nem jár hőtermeléssel, de az azután bekövetkező kémiai folyamatok még az izom-összehúzódás előtti hővel közel azonos mennyiségű "megkésett hőt" termelnek.

Összefüggéseket állapított meg az izom által végzett munka, a felszabaduló hőenergia és a felhasznált kémiai energia között.

O.F.Meyerhof német élettan tudós "az oxigén-felhasználás és az izmok tejsavtermelése közötti viszony felderítéséért" kapta a Nobel-díjat. 1909-ben Heidelbergben szerezte orvosi diplomáját, kezdetben pszichológiával foglalkozott, de a fejélettan iránti érdeklődése hamarosan az élettani laboratóriumhoz vezette, Heidelbergben, Nápolyban, Kielben dolgozott.

Már Hopkins és munkatársai kutatták, hogy a működő izom tejsavat termel. Meyerhof azt bizonyította be, hogy mennyiségi összefüggés van a máj glikogénjének csökkenése és az izom tejsavtermelése között. Ez a folyamat oxigén felhasználás nélkül megy végbe (anaerob glikolízis). Ezt követi a pihenő izomban a tejsav egy részének oxidálódása, s az így termelődő energia teszi lehetővé azt, hogy a tejsav másik része ismét glikogénné alakuljon vissza.

Meyerhof a Nobel-díj után a heidelbergi Max Planck Intézet Élettani Osztályának igazgatója lett, majd a Hitler-uralom idején az Egyesült Államokba energiát, s a philadelphiai Pennsylvania egyetemen dolgozott 1951-ben bekövetkezett haláláig.

| orvosi, Nobel-díj, izom, izomösszehúzódás, glikogén, glikolízis, tejsav
2002-07-29 11:07:07

Web Design & Development Prowebshop