"Az inzulin felfedezéséért"- Frederich G. Banting és John J. R. MacLeod

F. G. Banting kanadai élettantudós Torontóban szerezte orvosi diplomáját. Eredetileg gyakorló orvosnak készült, de érdeklődése rövidesen a cukorbetegség tanulmányozására irányult. J. J. R.MacLeodnak, a torontói Élettani Intézet igazgatójának ösztönzésére kezdte el az inzulin felfedezéséhez vezető kutatásokat. MacLeod maga is behatóan foglalkozott a cukor-anyagcserével, s Banting rendelkezésére bocsátott egy laboratóriumot, tíz kísérleti kutyát és segítőül egy orvostanhallgatót: Charles Bestet, hogy az inzulinizolálására irányuló kísérleteket elvégezze.
A cukorbetegség klasszikus tüneteit már a kappadókiai Aretaiosz leírta a II. században. A későbbi kutatások során ismertté vált, hogy a betegség fő biokémiai tünete az, hogy a beteg vércukorszintje abnormálisan magas, s a cukor végül a vizeletben is megjelenik. A betegség lassú, de biztos pusztulást jelentett gyógyításának felfedezéséig.

Már korábban is sejtették hogy a betegség összefügg a hasnyálmirigy működésével, a hasnyálmirigy eltávolításával kísérleti állatoknál cukorbetegséget lehetett előidézni. Később felfedezték, hogy a hasnyálmirigyen belül, amely főleg emésztőnedveket választ ki, apró testecskék vannak (Langerhans-féle szigetek) s ezek szénhidrát-anyagcserét szabályozó hormont termelnek. A hormon nevét a sziget(insula) szóból kapta: inzulin.

Banting már 1920-ban megállapította a szigetek pontos anatómiai és élettani szerepét, majd Besttel és MacLeoddal együtt előállította az első hatásos hasnyálmirigy-kivonatot, mely megszüntette a cukorbetegség tüneteit. A hasnyálmirigy-kivonatot acetonnal és savanyított alkohollal nyerték borjak hasnyálmirigyéből. A kezdeti sikerek után MacLeod laboratóriumában minden egyéb kísérletet leállított, s csak az inzulin kutatására, izolálására összpontosította kutatógárdáját. A kísérleti állatokon beállított inzulinadagolás után Banting és Best önmagukon végzett kezeléssel tesztelték kísérletüket, majd sikerrel kezeltek inzulinnal egy 14 éves beteget, akit reménytelen állapotban szállítottak kórházba.

1923-ban Banting a laboratóriumi hátteret biztosító MacLeoddal megosztva kapta a Nobel-díjat az inzulin felfedezéséért. Igazságtalannak tartotta, hogy munkatársa, Best nem kapott elismerést, s a díját vele is megosztotta. Banting ezt követően a torontói egyetem professzora, majd az ő számára felállított Banting Intézet igazgatója lett. 1941-ben, 50 éves korában mint katonaorvos Newfoundland fölött lezuhant repülőgépével, és életét vesztette.

| inzulin, hasnyálmirigy, Langerhans-féle szigetek, orvosi Nobel-díj, cukorbetegség, diabetes
2006-08-17 20:16:54


Miért nem fejezte be a Mona Lisát Leonardo?

Egy elesés következtében a singcsonti ideg sérülése miatt bénult meg Leonardo da Vinci (1452-1519) jobb keze - vélik olasz orvosok, akik elméletüket a Journal of the Roya...


Hogyan halt meg Nagy Sándor?

Egy új-zélandi tudós úgy véli, megfejtette Nagy Sándor halálának több mint 2300 éves rejtélyét. Katherine Hall, a Dunedini Orvostudományi egyetem oktatója, gyakorló ...


150 éves a Lipót

A budai Lipótmezőn százötven éve, 1868. december 6-án adták át az Országos Tébolydát, amely különböző elnevezésekkel 139 évig működött ott, ezért vált a Lipó...


Kaáli professzor aranydiplomás

Ünnepélyes keretek között pénteken a Szegedi Tudományegyetemen aranyoklevelet kapott Dr. Kaáli Nagy Géza, "50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elism...


Kémiai Nobel-díj – irányított evolúció

Az evolúciós folyamat nemcsak élőlényekben mehet végbe, hanem akár kutatók által irányított módon úgy is, hogy kiragadják egy élőlény génjét és azt irányított...


hirdetés