Charles Jules Henri Nicolle (1866-1936)

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

1928-ban Charles Jules Henri Nicolle francia belgyógyász és bakteriológus kapta a Nobel-díjat a "kiütéses tífusz kutatásáért".

Nicolle 1893-ban Rouenban szerezte meg orvosi diplomáját. Érdeklődött a mikrobiológia iránt, s még egyetemistaként részt vett egy mikrobiológiai tanfolyamon a párizsi Pasteur Intézetben. Ez az ismeretanyag nagy hatással volt további munkásságára. Hamarosan a roueni egyetem belgyógyász professzora lett, de az egyetem bakteriológiai intézetében is tevékenykedett. 1903-ban kinevezték a tuniszi Pasteur Intézet (fertőző betegségekkel foglalkozó kutatóintézet) igazgatójává. Itt lehetősége volt megismerni az Észak-Afrikában pusztító fertőző betegségeket. Ezek közül a kiütéses tífuszról már számottevő ismeretekkel rendelkeztek, de a betegség terjedési módja még ismeretlen volt.

A kiütéses tífusz (más néven flekktífusz vagy börtönláz) súlyos fertőző betegség, mely hirtelen magas lázzal, fejfájással, kábultsággal kezdődik, majd világospiros kiütések jelennek meg a bőrön, mivel a kórokozó a kiserek belső hámját károsítja, trombózisokat, vérzéseket okoz elsősorban a bőrben, agyban, agyhártyákon. A kiütések megjelenése után a beteg állapota súlyosbodik, nyugtalan, erőtlen lesz, hallucináció és delírium is kialakulhat. Kezelés nélkül a beteg a lázas állapot 8-18. napján gyakran meghal. Ha spontán gyógyul a beteg, ez a betegség 3. hetében történik, hosszú lábadozással. A kiütéses tífusz enyhébb formája is előfordul olyan személyeknél, akik valaha átestek kiütéses tífuszon és hordozzák a kórokozót (Brill-kór). Járványok elsősorban rossz higiénés körülmények között élőknél, háborúban, menekülttáborokban, elhanyagolt börtönökben lépnek fel. A betegség kórokozóját először Ricketts amerikai patológus kutatta, s a mexikói kiütéses tífuszjárvány során 1908-ban megfertőződött és meghalt. Prowazek cseh származású német kutató szintén a kiütéses tífusz kutatása során fertőződött és halt meg 1914-ben. Végül Henrique de Rocha-Lima brazil származású francia kutató fedezte fel a kórokozót, egy a vírusokhoz közelálló baktériumot 1916-ban, s a két áldozatról Rickettsia prowazekinek nevezte el. A fertőzés terjedése még mindig tisztázatlan maradt.

C. J. H. Nicolle megfigyelte, hogy a kiütéses tífuszos betegeket otthonukban felkereső orvosok és a betegeket felvevő kórházi személyzet szinte kivétel nélkül megbetegszik kiütéses tífuszban. A kórházban fekvő betegek viszont nem terjesztik a betegséget. Hamarosan rájött, hogy ennek az az oka, hogy a beteg a kórházban levetette ruháit, megfürdött, s a betegség terjesztőjétől ezzel megszabadult. Kiderítette, hogy a kiütéses tífuszt a ruhatetű terjeszti, melynek irtása abban az időben rendkívül nehéz volt, csak a DDT és más kontakt mérgek felfedezésével vált lehetővé. Nicolle azt is kimutatta, hogy a ruhatetű nem a csípésével fertőz, hanem a székletével, amikor azt a viszkető csípés vakarásával a bőrbe dörzsölik. A tetvek a lázas betegtől fertőződnek, s a betegséget másik, fogékony emberbe oltják.

Nicolle zseniális felfedezése mellett egyéb fertőző betegségek vonatkozásában is jelentős kutatásokat végzett: kimutatta az influenza kórokozójának vírus jellegét, protozoon tenyésztési módszert dolgozott ki, megfigyelte, hogy a lábadozó beteg vérsavója védő hatású kanyaróban, s más fertőző betegségekkel kapcsolatban is tett értékes megfigyeléseket. 1928-ban Nobel-díjjal tüntették ki. 1936-ban hal meg Tuniszban.

(A kiütéses tífusz nem tévesztendő össze a hastífusszal, ez utóbbit egy nagy fertőzőképességű szalmonella baktérium okozza, a betegség súlyos általános tünetekkel, lázzal, elesettséggel, hasi fájdalommal, rózsaszínű kiütéssel jár, s a fertőzés emberi széklettel terjed. (Szerző megj.)

| kiütéses, tífusz, orvosi, Nobel-díj, fertőzés, járvány, ruhatetű
2002-07-29 11:09:01

Web Design & Development Prowebshop