Felfedezések az idegélettan területén

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

1932-ben az orvosi élettani Nobel-díjat megosztva adták két neves brit kutatónak: Charles Scott SHERRINGTON és Edgar Douglas ADRIAN élettanprofesszoroknak: "az idegsejtek működésének területén tett felfedezéseikért".

A XIX. század végéig a kutatók a központi idegrendszer (agy és gerincvelő) működésének már sok részletét kiderítették. Tudták, hogy az egyes idegek a központi idegrendszerből közvetítik az ingerületet az izmok felé, hogy működésre bírják őket, más idegek a testből az agy felé visznek érzőideg-végződésekből származó ingerületet, tehát az agy érez, nem a test valamely része. Kimutatták, hogy a reflextevékenység még akkor is megmarad, ha a gerincvelőt elválasztjuk az agytól, de arra nem tudtak választ adni, miként működhet az idegrendszer integrált egységként.

Charles Scott Sherrington (1857-1952) 1891-ben kezdett foglalkozni a gerincvelői reflexekkel, melyeknek olyan tevékenységekben van szerepük, mint a köhögés, tüsszentés vagy a fájdalom által kiváltott menekülő mozdulatok. Számos állatkísérletet végzett, melyek során elkülönítette a gerincvelőbe és az agytörzsbe és a központi idegrendszerből a testbe vezető idegeket. Eltávolította az agyállomány felső, fejlettebb részét, hogy csak a primitív agytörzs és a gerincvelő maradjon az állatban. Az ilyen "agy nélküli lények" alkalmasak a központi idegrendszer vizsgálatára anélkül, hogy ezt a fejlettebb agyi működés, a gondolkodás befolyásolná.

Sherrington be tudta bizonyítani a reflexív működését, azt, hogy miként szedődnek össze az érzékelésből származó jelek, hogyan jutnak a központi idegrendszerbe, ahol az ingerületre adandó válasz megszületik és ennek megfelelően hogyan húzódnak össze vagy ernyednek el az izmok. Sherrington arra is rájött, hogy a reflexívek nem egymástól függetlenül, hanem ezerszámra együtt tevékenykednek, s az ingertevékenység számos forrásból származó jelek összegződésének következménye. Sherringtont egy kutatótársa "az idegrendszer filozófusának" nevezte. 1949-ben, 92 éves korában Sherrington kitűzte a további kutatások irányát: "2000 évvel ezelőtt Arisztotelész azt szerette volna megtudni, hogyan kapcsolódik a szellem, a gondolkodás a testhez. Nekünk még a jövőben is lesz feladatunk, hogy erre a kérdésre megpróbáljunk felelni".

A reflexív vázlatos ábrázolása: ha a gyertya melege éri a bőrt, az érzőidegek a fájdalomérzést közvetlenül a gerincvelő mozgatóidegeihez vezetik, melyek utasítást küldenek a kar izmaihoz, hogy rántsák el a kezet a lángtól. (Fotó: Az orvoslás története - Medicina Könyvkiadó Rt. 1993)

Az idegrendszer kutatói elméleti meggondolások alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az idegrost elektromos aktivitásának foka nem változik, vagy van, vagy nincs. Ezt a "minden, vagy semmi" elvet azonban csak Edgar Douglas Adrian (1889-1977) brit tudós tudta bizonyítani. Előállított egy olyan erősítőt, amely már néhány milivoltnyi feszültség kimutatását is lehetővé tette, s az egész kicsi elektromos különbségek regisztrálására szolgáló módszert is kidolgozta: egy különleges szerkezetű oszcillográf mozgó filmszalagra rögzítette a feszültségváltozásokat. Gondos munkával laboratóriumi állatok idegeinek egyetlen rostját sikerült preparálni, s ezen bizonyította, hogy a "minden, vagy semmi" elve valóban érvényes. Kísérletei során kiderült, hogy miképpen terjed az idegingerület, melynek eredményeképpen egy izom összehúzódik. Adrian arra is rájött, hogy az ideg képes hozzászokni az ingerléshez, ez a mechanizmus teszi lehetővé, hogy észleljük környezetünket anélkül, hogy elárasztanának a benyomások, jelzések milliói, melyeknek állandóan ki vagyunk téve. A tartósan ható ingerekhez ezáltal hozzászokunk.

Adrian értékes kutatásokat végzett az agy elektromos tevékenységének kóros változásaira vonatkozóan, vizsgálta az epilepszia és az agyi károsodások kóros elektromos ritmusváltozásait.

Munkássága ugyanúgy, mint Sherrington kutatási eredményei a két tudóst a modern idegélettan megalapítóivá tették.

| központi, idegrendszer, gerincvelő, orvosi, Nobel-díj, idegélettan, reflex
2002-07-29 11:11:41
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop