Felfedezik a vegetatív idegrendszer működését

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

1936-ban két élettan- és gyógyszerkutató tudós kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat: a brit Henry Hallett DALE és az osztrák Otto LOEWI, a Nobel-bizottság indoklása szerint: "az idegingerület kémiai áttevődésének felismeréséért".

H. H. Dale (1875-1968) Cambridge-ben és Londonban folytatta tanulmányait és gyakorlati képzését, a leghíresebb, szív- és idegélettannal foglalkozó professzorok mellett. Londoni tanulmányai idején ismerkedett meg az osztrák Otto Loewivel, akivel később világhírnévre tettek szert. Dale élettani-gyógyszertani vizsgálatai a következő területekre terjedtek ki: izolálta az anyarozs hatóanyagát, mely az erek és a méh összehúzódását eredményezi, felfedezte az agyalapi mirigy hátsó lebenye kivonatának méhre gyakorolt hatását. Kimutatta a hisztamin jelenlétét és hatásmechanizmusát a szervezetben. A Dale-jelenség ismert fogalom az orvostudományban, mely kísérletével az anafilaxia (túlérzékenyítettség) sejtekhez kötött elméletét bizonyította: lósavóval túlérzékennyé tett tengerimalac méhét élettani sóoldatba helyezte, s azt találta, hogy a túlérzékenységet kiváltó lósavó becseppentésével a méhen erős összehúzódás váltható ki, s ez a hatás más anyaggal nem hozható létre.

Dale megállapította, hogy allergiás reakciókban hisztamin szabadul fel vagy képződik a sejtekben, s az a felelős a tünetekért. 1929-ben felismeri az idegingerület átvitelének kémiai folyamatát. A vegetatív (akaratunktól független) idegrendszert "kolinerg" és "adrenerg" részre osztja fel, s ezek a "paraszimpatikus" és a "szimpatikus" nevet kapják. A paraszimpatikus részben az acetilkolin, a szimpatikus részben pedig a noradrenalin az átvivő (transmitter) anyag a végrehajtó szervekhez. A vegetatív idegrendszer az akarattól messzemenően függetlenül szabályozza a belső életfolyamatokat a szervezet folyamatos egyensúlya érdekében, s gondoskodik a környezet feltételeihez való alkalmazkodásról.

A szimpatikus és paraszimpatikus rendszer az egyes szervekben ellentétesen működik, vagyis kölcsönösen kioltják egymás funkcióit. Pld. a szimpatikus rendszer a szemben pupillatágulatot, a paraszimpatikus rendszer pupillaszűkületet vált ki. Mindezen vizsgálatokat Dale, Loewi azon megállapításának hatására tette, miszerint az idegek nem hatnak közvetlenül a szívre, hanem az idegingerület azonnali hatása olyan kémiai amyagok felszabadításában áll, amelyek azután közvetlenül hatnak a szív működésére.

Otto Loewi (1873-1961) az élettan, kémia és gyógyszertan kutatója 1909-ben lett Grazban egyetemi tanár. Már korai kutatásaiban kimutatta, hogy az állati szervezet miként képes fehérjék lebontási termékeiből ismét fehérjéket felépíteni. Foglalkozott a cukorbetegséggel, a vesefunkcióval, a szív működésével, a digitálisz nevű gyógyszer szívre gyakorolt hatásával. 1921-ben fedezte fel az idegimpulzusok kémiai átvitelét. A Loewi-kísérlet híressé vált.

Két békaszívet élettani sóoldattal áramoltatott át, s ingerelte az egyik békaszív nervus vagus nevű idegét. Majd ennek a szívnek az átáramoltató folyadékát a másik szívbe vitte át, s azt tapasztalta, hogy ugyanaz a hatás jön létre a másik szíven is, minden idegingerlés nélkül, tehát az átvitt folyadékba kerülő anyagnak lehet ebben szerepe. Az anyag hatása teljesen megfelelt az acetilkolin hatásának.

A későbbiekben Loewi és Dale megállapítják, hogy a szívhez futó paraszimpatikus idegek működése során acetilkolin, a szimpatikus idegek működése során pedig noradrenalin szabadul fel. Tehát ezen idegek nem közvetlenül hatnak a beidegzett szervre, hanem az általuk termelt kémiai anyag útján.

Loewi azt mondja egyik előadásában: "Az a felfedezés, hogy a neurokémiai mechanizmust anyagi befolyás irányítja, az első bizonyíték arra, hogy az idegrendszer nemcsak a kívülről érkező behatások eredményszerve és nemcsak az általános anyagcsere résztvevője, hanem maga is specifikus kémiai befolyással van a szervezet történéseire."

1936-ban a két tudós Nobel-díjat kap.

1938-ban a Nobel-díjas O. Loewi az ausztriai náci megszállása elől emigrációba kényszerül. 1940-ben New Yorkba települ, s ott egyetemi katedrát kap, amerikai állampolgár lesz.

| orvosi, Nobel-díj, idegrendszer, vegetatív, idegrendszer
2002-07-29 11:13:26

Web Design & Development Prowebshop